Acoustic Energy Corinium hangfal teszt

Az Acoustic Energy Corinium hangfal az angol tervező csapat eddigi legnagyobb alkotása, amely 3 év fejlesztés eredménye. Az AE500-as szériából több elemet is megörökölt a Corinium, de csak érintőlegesen, ugyanis több szempontból is határozott különbség van a két család között.

3-utas konstrukció, teljesen új 29 mm-es “Pearl” dóm magas hangszóróval (nem szénszálas), 120 mm-es szénszálas közép hangszóróval és 2 x 140 mm-es szénszálas mély hangszórókkal. Ez utóbbiak ugyancsak új fejlesztések. Súlya kb. 40 kg és tüskékkel együtt 1.1 méter magas.

A doboz a gyártóra jellemző, elképesztően masszív RSC “Resonance Suppression Composite” megoldást kapta, immáron hátrafelé ívelő formában. A doboz anyagvastagsága változó, egészen 22 mm-től 50 mm-ig terjed, amit a hangra gyakorolt hatás függvényében terveztek. Front oldala egy 6 mm-es ultra merev alumínium anyag, amelyre rögzítették a magasat, míg a 25 mm-es MDF alapra a további hangszórókat. Ezzel hatékonyan elcsatolják egymástól a kettőt, így még kevesebb színezés kerül a hangba.

Az Acoustic Energy Corinium hangfal nagyon hasonló fém lábakon áll, mint amit az AE509 és AE520-nál láthatunk, de már teljesen fekete színben és eltérő méretben, formában. Az első kettő tüske magasabb, míg a hátsó kettő alacsonyabb, ezzel 4°  szögbe dőlve dolgozik a hangfal, hogy a legjobban időzített hangot hallhassuk.

A front oldali kereszt fém elemet két irányban is fel lehet szerelni, ezzel minimálisan eltér a végső dőlésszög, szóval érdemes figyelni az összeszerelésnél. A tartozék tüskealátét meglepően nagy és igényes, jóval masszívabbnak is tűnik, mint a külön vásárolható alátétek többsége.

Az ívelt doboz két bass-reflex nyílást is kapott. A felső kamra klasszikus csövet, míg az alsóbb kamra a szokásos AE500-as ‘slot’ formával dolgozik.

Összesen két hétig éltem együtt otthoni környezetben az Acoustic Energy Corinium hangfallal. Szerintem még nem volt teljesen bejáratva, ugyanis erősen változott a hangja ez idő alatt és egyértelműen pozitív irányba. Gyorsan körvonalazódott, hogy nem is mindegy milyen erősítővel, forrással hajtom, ezért a lehető legeltérőbb termékekkel hallgattam. Norma IPA-70B, Norma IPA-140, Fezz EVO Silver Luna Prestige és Lyngdorf TDAI-3400 erősítőkkel. Wattson Madison és LUMIN D3 streamerrel, illetve a szokásos otthoni VIABLUE és Titan Audio kábelezéssel, mint SC-6 hangfalkábel, NF-S1 összekötők, EP-7 ethernet,  Titan Helios és Helios Signature tápkábel.

Ennyi erősítővel próbálva hamar kiderült, hogy nem mindegy mivel hajtom a Coriniumot, mert míg az egyikkel egészen technikai, addig a másikkal meleg, kellemes a hangvétel. Mindegyik jó iránynak tűnt, de egészen más hallgatónak való, így megpróbálom átadni mindegyik párossal kapcsolatos tapasztalataimat, ami alapján leszűrhető, hogy miről is szól egy Corinium hangzás.

Norma IPA-70B és Norma IPA-140 + Wattson Madison (+LUMIN D3)

Mindkettő modell elégnek bizonyult a Coriniumnak, viszont értelemszerűen az IPA-140 jóval több testet, erőt és presence élményt rakott a hangképbe. A basszusok feszes, kemény és szálkás stílusban szóltak, egészen meglepő módon, hiszen a Normákra nem jellemző ez a habitus. Az Acoustic Energy kontrollja brutális, jóval erősebben kezeli a részleteket és nem hagyja elfolyni vagy lassan lecsengeni az egyes hangokat. A legburjánzóbb és folyósabb mély hangokat is peckes, katonás rendezettséggel irányítja. A közép tartomány puritán, lepucolt és kellemes meleg tónussal szól, mindaddig, amíg Norma + Wattson volt bekötve.

Ahogy LUMIN D3 került a Norma mögé, jóval több ércesség, fény és “sistergő” réteg jelent meg a közép és felső tartománynál is. Ízlés és szokás dolga, de a Wattson természetesebb tónusa egyértelműen jobban állt a Coriniumnak. A közép tartomány így tisztább, intimebb és kellemesebb. LUMIN D3 jelenléte Normával együtt már sok volt a fülemnek és annyira kihozta a hangkép felső részét, hogy teljesen elvonta a figyelmemet a közép tartomány sziluettjéről. Hangolás és szinergia szempontjából ez technikaibb, részletezőbb és szálkásabb hang, de ezzel egy időben kevésbé kellemes és otthonos. Mindennek a fontos konklúziója, hogy ennyire specifikusan lehet hangolni az Acoustic Energy Corinium hangfalat, és igen, nagyon nem mindegy, hogy milyen streamer+erősítő párost rakunk mögé.

Fezz EVO Silver Luna Prestige + Wattson Madison

Mivel a Corinium 92 dB-es, így elvileg simán hajtható kis teljesítményű csöves erősítővel is. Kapva kaptam az alkalmon és vittem is haza a Fezz EVO Silver Luna Prestige csöves erősítőt. Egészen megdöbbentő hang fogadott, ugyanis olyan vastag és ütős basszusokat hozott ki a hangfalból, hogy az IPA-140 bele is pirult kicsit. Vélhetően a Fezz mélyének a közép és felső szegmense is ennyire erős, vaskos, amit a Corinium azonnal közvetített is. Szomszédkergető energia és remegő falak már egész halk hangerő mellett is, de mindvégig olyan feszességgel, amit nem is tudok mire hasonlítani. Artikulált, határozottan szeparált és rétegelt hangkép, meleg és érzelemdús közép szekció jellemezte. Emberi beszéd egészen közeli és hatalmas rajzolattal szólt, mintha át akarna ölelni a zene. Egész szobát beterítő, vastag, dús élményt produkált. A magasak erősen roll-off módon szóltak. Ezzel lett még melegebb a hangkép, nem csilingelt és fénylett, csak könnyeden és nagyon finomat adagolta a részleteket. Ide már van létjogosultsága a LUMIN D3-nak, hiszen pont elfér az általa nyújtott magas stílus, feltéve hogy a hallgató ezt szeretné. Mély és közép szekció szempontjából ez volt az egyik kedvenc párosításom. Fezz EVO Titania-t azért nem próbáltam, mert egyrészt kifutottam az időből, másrészt a Norma + LUMIN után egy melegebb és nyugodtabb tónust kerestem.

Lyngdorf TDAI-3400

A legutolsó kísérlet a Lyngdorf TDAI-3400 erősítőjével történt, immáron külső streamer nélkül, hiszen minden szükséges funkciót tud. Nem gondoltam, hogy ennyire jók lesznek együtt, de mire is számítottam, hiszen az AE509 és AE520 tesztjeimben is rengeteget beszéltem arról, hogy a Lyngdorf TDAI-1120 és akár SDA-2400 végfokkal mennyire jól működnek együtt. Úgy néz ki, hogy a két gyártó csúcs termékei is szeretik egymást, de nem is kicsit. A Lyngdorf semlegesebb, nyugodtabb hangja tökéletes ellensúly volt a Corinium feszességének. A basszusok egy fokkal lágyabbak és terjedelmesebbek lettek, öblösség is megjelent szép lassan. Még mindig erősen feszes a hangkép, de a többi páros után egy fokkal puhábban szólt és ez nagyon jól állt neki. A közép tartomány technikai, pontos, erősen részletező és fényesebb lett, ezzel a meleg tonalitás el is illant. Magas szekció csilingelőbb, nyitottabb és részletezőbb hatású. Összességében “hifisebb”, áttetszőbb és részlet orientáltabb hangot adott a Corinium, ami egy egészen másik oldala ennek a terméknek, mint amit a többi párosítással tapasztaltam.

Az Acoustic Energy Corinium hangfal mind építési- és hangminőség szempontból méltóan viseli a zászlóshajó titulust az angol gyártó kínálatában. Eddigi legnagyobb vállalásuk egyszerre hozza a márkára jellemző hangzást, új technológiákat és megjelenést, de olyan rugalmas hangolással, amiből egészen eltérő karakterek kihozhatók. Presence élménye abszolút felső kategória, érzelmes és intim, de piacvezető kontrollal és részletezéssel. A melegtől kezdve az egészen technikai, fényes hangzásig mindenre vevő, viszont mivel érzékenyen reagál a rendszer változásokra, így több tudatosság kell hozzá, mint egy “átlag” hangfalhoz. Elhelyezésre is általános szinten érzékeny és jobbnak bizonyult picit távolabb tolni egymástól a dobozokat, hogy a szélesség és mélység is kifejezőbb legyen. Teljesen beforgatni (hogy a vállunkra nézzenek) nem feltétlen javasolt, mert szűkül a tér (cserébe élesedik a közép szekció), szóval tologatással és forgatással érdemes kísérletezni a legjobb hangzásért.