Pár év múlva örömmel gazdagítottam az írásaimmal a Stereophile magazint és építgettem az on-line jelenlétemet, miközben Perkins megalapította az Immedia vállalatot és megtervezett néhány lemezjátszót és hangkart. Az RPM-2 lemezjátszó és hangkar 1997. körül került forgalomba és eleve klasszikusoknak születtek. Klasszikusoknak azért, mert a lemezjátszó formáját és felépítését sokan másolták, a hangkarja pedig zseniális tervezői bravúrnak bizonyult, de ezzel a szakállas történettel most nem kívánok részletesebben foglalkozni. Bőven találnak ezzel kapcsolatos információt a világhálón.
Perkins később megtervezte, legyártotta és piacra dobta a Spiral Groove lemezjátszó sorozatot és a Centroid hangkart. Mindkettő egyedi ötleteken és elképzeléseken alapult. Az SG1.2 a Centroid karral 36.000 dollárba került. Néhány évvel később Perkins leállította a saját lemezjátszói gyártását. A MoFi Distribution felvette Perkinst tanácsadóként, amikor elindította a MoFi Electronics részlegét. Tervezett is a MoFi számára egy lemezjátszó sorozatot, az így megjelent termékekben összegezte a korábbi ismereteit és tapasztalatait. A MasterDeck lemezjátszó karral együtt 5.995 dolláros áron került forgalomba.
Ahogyan Perkinst ismerem, biztos vagyok abban, hogy nem találta egyszerű feladatnak és bizonyára frusztrálta is, hogy egyszerűsítse, olcsóbbá tegye a korábbi sikertermékeit, de ez volt az elvárt feladat a megbízójától. Nézzük meg, hogy hogyan tudta megoldani!
Aligha tévedek, ha a MasterDeck lemezjátszót olyan „jóárasított” Spiral Groove lemezjátszónak tekintem, amit Perkins soha nem gyártott volna a saját cégében. A lemeztányér csapágyazása -ami a kulcs a lemezjátszók „csendes” üzeméhez, a fordulatszám pontos megtartásához és a lemeztányér stabilitásához- egy invertált kapszulázott szerkezet, hasonló ahhoz, ami egyedivé tette annak idején a Spiral Groove lemezjátszót. Ez a csapágy zömök és lapos, szintbe hozza a forgástengelyt a szíjjal, ami kivételesen jó stabilitást biztosít a lemeztányérnak. Az esztergálás során a forgáspont alatt és felett egy vállat képeztek ki, ami növeli a forgás stabilitását. Az egyedileg kiválasztott csapágypersely (lásd lejjebb) csak ezen a két ponton érintkezik a csapággyal. Számos feketelemez rajongó szerint a
megnyújtott lemeztányér csapágy és csapágypersely kivételesen jó eredményt garantál -minél hosszabb, annál jobb- de valójában pontosan az ellenkezője az igaz (egy bizonyos pontig). A kép bal felső sarkában látható félhold a részben eltakart motor, felette van a meghajtó tárcsa.
A következő képen a színeltérés látható, amit a csapágypersely és az orsó kitüremkedő vállai közötti érintkezés eredményez (a lemezjátszót már „bejáratva” kaptam). A felső vállat a kupak takarja el. A képen a fordulatszám érzékelő is jobban látható, de a készülék csak indításkor ellenőrzi a fordulatszámot. Üzem közben nincs fordulatszám ellenőrzés és kiigazítás.
A lenti ábra a használati útmutatóból kimásolt kép, ezen még jobban látható ez a szerkezeti megoldás. Eredményeként minimális az érintkezési felület a lemeztányér persely és a csapágy között, ami messze stabilabb fordulatszám tartást eredményez, mint a „szabványos” hosszú orsócsapágy.
A csaknem 14,5 font tömegű, 1,75 hüvelyk magas alumínium-Delrin kúpos lemeztányér valójában magasabb, mint amilyennek a felhelyezése után látszik, mivel olyankor a tányér egy része a lemezjátszó vázon kiképzett mélyedésbe süllyed. A képen a lemeztányér szinterezett bronz persely betétje is jól látható. Kivehető a négy aprócska mágneslemez is, amely segítségével a vázra szerelt fordulatszám érzékelő a tányér forgási sebességét érzékeli.
A tervező a képen fejjel lefele tartja a kezében a lemeztányért. A meghajtó orsó el van csatolva a csapágytól a zaj csökkentése érdekében az invertált csapágyfelületnél, ami egy acélgolyóból és egy Teflon nyomóbetétből áll.
Három csavar rögzíti az orsólemezt a lemeztányérhoz.
Ezek a részletmegoldások együttesen hasonló impedanciát biztosítanak a lemeztányér számára, mint amekkora a ráhelyezett lemez forgási energia vesztesége, amely alatt egy nagy tömegű, gépi forgácsolással kiegyensúlyozott alumínium lemeztányér forog nehezített peremmel, hogy javuljon a szerkezet tehetetlenségi nyomatéka. A lemeztányér tetején találjuk az elszigetelt orsót. Nagyszerű mérnöki megoldás, a tervező minden apró részletre jól odafigyelt.
A tervező oldalára állítva mutatja a lemeztányért, hogy jól látható legyen a tányér rétegzettsége.
Egy háromfázisú váltóáramú motor hajtja meg a lemeztányért egy beépített elektronika által szabályozottan. A motort/elektronikát egy külső doboz látja el a működéséhez szükséges alacsony feszültségű tápárammal. A beépített elektronika kapcsolja a tápfeszültséget a motorra és állítja elő a kiválasztott fordulatszámnak megfelelő frekvenciájú szinuszhullámot (a gyártó honlapján tévesen úgy szerepel, hogy „egyenáramú szinkronmotor” biztosítja a meghajtást és hogy a lemeztányér forgási sebességét „optikai áramkör” figyeli, ezek nem így vannak.) A MasterDeck esetében három fordulatszám választható, amelyek mindegyike ± irányban finomszabályozható. A finomszabályozó (trim) gombot megnyomva az elektronika megőrzi az adott sebességhez tartozó nem szabványos értéket.
Egyedi "hibrid", egy ponton alátámasztott/kardán csapágyazású hangkar szabadalmaztatott ellensúllyal
Perkins a MasterDeck számára egy kifinomult, teljes mértékben szabályozható, beállítható 10 hüvelykes hangkart tervezett: Állítható a VTA/SRA a hangkartartó oszlopon, a tűmerőlegesség a hangszedő tartó papucsnál állítható be. A hangszedő tartó papucs leszerelhető, így több hangszedőt is használhat a hangkaron. A csere gyors és egyszerű, nem jelent „huzalszakadás” veszélyt és az érintkezési pont is kevés. A besodródás elleni (antiskating) szabályozás a szint- és az ellensúly beállításával oldható meg és ami fontos, egyik szabályozási megoldás sem csökkenti a hangkar/hangszedő szerkezet merevségét.
A hangszedő tartó papucs hengeres csatlakozója tökéletesen illeszkedik a hangkar csészéjébe és (a fényképen jól láthatóan) egy belső kulcsnyílású (imbusz) csavarral rögzíthető. A rögzítés előtt kis mértékben elfordítható a hangszedő tartó papucs, így állítható be a tűmerőlegesség (azimut). A hangszedő tartó papucson található jelölések segítik a pontos újrabeállítást, már ha emlékszik a korábbi beállítási értékekre.
A MasterDeck a Spiral Groove lemezjátszó egyedi "Centroid" ellensúly rendszerét használja, mivel ennél a szerkezetnél a tömegeloszlással könnyen módosítható az ellensúly tömegének és a forgáspontnak a viszonya. Ennek eredményeként igen sokféle tömegű hangszedő/hangszedő tartó papucs kombináció használható a hangkaron. Az ellensúly helyzete egy menetes tengelyen változtatható, ami igen egyszerűvé teszi a kar kiegyensúlyozását. Az ellensúlyt a forgáspont fele közelítve a szerkezet súlypontja az alátámasztási ponthoz közelít, míg kifele tekerve
távolodik attól, nagyjából úgy, ahogyan az a szabványos ellensúlyok esetében megszokott.
A kar oldalirányú elmozdulását egy módosított egypontos alátámasztás biztosítja, ahol a szabványos „egy golyó a csészében” megoldás helyett a tervező két rubingolyót helyezett el a csapágycsészében, nagyjából a "10:00" és "2:00" pozícióban, ami nagymértékben növeli a szerkezet stabilitását és kivédi a szokásos „egypontos lebegés” okozta gondokat. A függőleges elmozdulást szabályozó járom szabványos kardáncsapágyazásnak tekinthető, de a tervező Perkins szerint ez egy igen gondosan megválasztott és ezen a téren szokatlan megoldásnak tekinthető.
Habár a hangkarcső kívülről nézve egyenletes átmérőjű hengeres csőnek látszik, valójában belül az alátámasztási ponttól a hangszedő tartó papucs csatlakozási pontja fele haladva folyamatosan csökken a szénszálból készült cső belső átmérője. A belső kábelezés Cardas kábellel történt, DIN szabványú hangszedő csatlakozó aljzattal szerelve.
A menetes hangkar tartó oszlop tökéletesen illeszkedik a kardeszka gyűrűs befogó szerkezetébe, amely minden oldalról tökéletesen feszesen tartja az oszlopot, mihelyt meghúzta a rögzítőcsavart. A csavar kilazítása után is megőrzi azonban a hangkar a függőleges pozícióját. A hangkar magassága a bordázott állítógyűrű elforgatásával szabályozható, ha kioldotta a karoszlop rögzítését. Egyszerű, jól bevált VTA/SRA beállítási lehetőség, de tartsa szem előtt, hogy a hangkar magasságának állításával a tűmerőlegesség is változik, mivel módosul a hangszedő tartó papucs eltolási szöge. Éppen ezért a VTA/SRA érték állításánál hallható változás a hangban emiatt a szögmódosulás miatt keletkezhetett. Érdemes tehát a hangkarmagasság változtatása esetén a tűmerőlegességet is újra beállítani!
A készülék beállítása és használata
A készülék egyszerűen és gyorsan beállítható. A négy HRS (Harmonic Resolution Systems) által tervezett és szállított állítható magasságú láb a gyártó szerint "5,5 fokos mozgásszabadságot" biztosít és így szabadon "lebeghet" a lemezjátszó, ami ezáltal "kivételesen jó hatásfokkal csatolható el a környezeti rezgésektől és ráhatásoktól. Miután felszerelte a vázra a tányért és a hangkart, szintbe állította a lemezjátszót, csatlakoztassa hozzá a tápegységet. A szerkezet első bekapcsolása után a kalibráló módra vált a készülék, majd leáll. Ezt a műveletsort elvégzi a 45 és a 78 fordulat/perc sebességen is, ha átállítja a fordulatszám szabályozót. A lemeztányértól balra található kis ablak figyeli a fordulatszámot az indulástól a stabil fordulatszám eléréséig. A kalibrálás után megmértem a fordulatszámot az RPM telefonalkalmazással és az pontosan 33,3 értéket mutatott.
A 6.999 dollárba kerülő Ortofon MC Verismo hangszedőt választottam a teszthez, bízva abban, hogy jól fogja fogadni és tűrni azt a hangkar és nem is tévedtem. Miközben Allen Perkins egy magazint lapozgatott, sorban beállítottam a szükséges paramétereket, ügyelve arra, hogy már az első feltett lemezt hallgatva megítélhessem, hogy mennyiben tudja visszaadni a MasterDeck a Verismo közismerten kiváló hangzáskarakterét.
Fogalmam sincs, hogy hány 5.995 dolláros lemezjátszót vásárló szerel be bele egy a lemezjátszónál többe kerülő hangszedőt, de persze megtehetik és a megfelelő beállításokkal és a rendszert kiszolgáló egyéb eszközök gondos megválogatásával akár nagyszerű rendszert is kialakíthatnak. Csak egy apró figyelmeztetés: Mivel egyedi a hangszedő tartó papucs kialakítása, sokuknak támadhat az az ötlete, hogy lecserélik azt a megszokott kialakításúra, hogy könnyebb legyen a hangszedő csere. A helyükben én nem tenném ezt, inkább vennék több hangszedő tartó papucsot a lemezjátszóhoz. Én is így tettem.
Amúgy öröm a Masterdeck lemezjátszót használni, egy apró megjegyzéssel: A hangkartartó bak biztonsággal tartja a helyén a kart, ami jó dolog. Ugyanakkor egy erős húzással kell azt a helyén rögzíteni és ha nem figyel oda, úgy gondolhatja, hogy már a helyén van a kar, de ha nem így lenne, könnyen kibillenhet az az orsó irányába és majd onnan kell visszahúznia a kartartó bakra.
A lemezjátszó indításához csak válassza ki a kívánt fordulatszámot, nyomja meg a gombot (ami ugyanabban a színben világít, mint a MoFi Electronics Peter Madnick-.je által tervezett MasterPhono hangszedő illesztő erősítő). Ezzel a 12.000 dollárba kerülő egységgel egy kiváló hangszedő illesztő előerősítőt tehet a lemezjátszó mellé. Mindkét készüléket kiváló képességekkel rendelkező iparági tervező zseni tervezte. Bár biztos voltam benne, hogy a csapágy már jól be van járatva (hiszen bejáratott készüléket kaptam tesztelésre), azért óvatos duhajként a Shaknspin alkalmazással megmértem a rendszert és az alábbi eredményt kaptam:
Ez több mint figyelemre méltóan jó egyenfutási eredmény, sőt akár kiválónak is mondhatnám. A 12.000 dollárba kerülő Rega NAIA mérési eredményével összevetve (amit szíjhajtású lemezjátszónál valaha is mértem) egyáltalán nem rossz egy még fele annyiba sem kerülő lemezjátszótól!
Zeneileg teljesen kielégítő hangzás
A készülék tervezője egy dobos és ráadásul egy a legjobbak közül. Kiváló ritmusérzéke és a zene iránti érzékenysége minden általa tervezett termékben visszatükröződik. Már érvtizedek óta hallgatom az általa tervezett eszközöket. Ebben a tesztben is felhívom a figyelmet arra, hogy ezek „hangolt rendszerek”. Az agyoncsillapított eszközökkel kiölhető a zene a készülékből, míg a kevés csillapítás okán elveszthetik azok a zeneiségüket.
Perkins nem igazán ahhoz szokott, hogy megrendelésre adott végfelhasználói árú készüléket tervezzen. Szándékosan kerültem a beszélgetés során a kérdést, hogy milyen kompromisszumokat kellett kötnie ahhoz, hogy a megadott költséghatáron belül maradhasson az új készülék, de ha bármit is tett. Azt úgy sikerült megtennie, hogy nem szenvedett kárt a született termék zeneisége, főleg nem azokon a területeken, amelyek leginkább érintik őt. Nyilvánvalóan a "ritmika/időzítés" kapta a fő hangsúlyt, hiszen mint említettem, dobos a készülék tervezője. A másik érezhetően kiemelt szempont az alacsony zaj és a zavaró környezeti ártalmaktól való tökéletes elcsatolás volt. A
lemezjátszó ritmikai teljesítményét alapvetően az állandó forgási sebesség pontos betartása határozza meg, a másik kritikus tényező pedig az, hogy mennyire tudja magát függetleníteni a szerkezet a külső rezgésektől, illetve a készülék működése közben elkerülhetetlenül keletkező vibrációtól.
A meghallgatást a nemrégiben általam próbahallgatott és ismertetett Stephan Crump Slow Water albummal kezdtem, a MasterDeck készüléken. A lemez megjelenése után hallgattam meg akkor a dupla lemezt a referenciának tekintett OMA K3 futómű + SAT CF1-12 kar kombináción. Ugyanezt a lemezt a MasterDeck-en hallgatva meglepően jó volt a mélyfrekvenciás tartomány alsó széle és ezt tapasztaltam a többi meghallgatott lemez esetében is. A mély hangok igazán mélyre hatoltak, de nem tűntek túlhangsúlyozottnak és mindenféle elszíneződéstől mentesek voltak. Mi tagadás „többet” tudott a referencia rendszer, de a zene általános jellemzői nem sokat változtak a sokkal olcsóbb
rendszeren hallgatva és különösen igaz ez a ritmikai egyensúlyra, bár úgy tűnt, hogy azért a középmély tartomány felső széle minta egy cseppet melegebben szólt volna a MoFi készüléken.
A Verismo nem egy "gazdag" hangzású hangszedő, sok más hangszedővel ellentétben. Sokkal semlegesebb, néha talán már hűvösnek is mondhatnám a hangját, de nagyon tetszik a ritmika kiegyensúlyozottsága, az impresszív transzparenciája, a kiváló térleképezése és a tranziensek precíz megszólaltatása. Ebben kétségtelenül a Replicant 100 tű is nagy szerepet játszik.
A MasterDeck nagyon pontosan hozta a Verismo ismert hangkarakterét. Különösen feltűnt a tranziensek tisztasága és sebessége, bár talán egy árnyalatnyit több lett a melegség az alsó tartományban, de anélkül, hogy az a ritmika rovására ment volna. Olyan hangzásegyensúlyt tapasztaltam, ami a legtöbb zeneszeretőt boldoggá tenné és az észlelt apró eltérések csak a nagy rendszerrel összehasonlítva érződtek. Összességében tehát igen jó benyomást tett a MasterDeck, hosszú időn át is öröm hallgatni a muzsikáját, bármilyen műfajon is hallgattam. Legfőképpen a
hihetetlenül csendes háttere és az fogott meg, hogy mennyire természetesen, mindenfajta erőlködés nélkül szólaltatja meg a zenét.
A kiállításokon, leginkább Münchenben gyakran kapok a látogatóktól lemezeket meghallgatásra. Ez egy kedves gesztus, de nem tagadom, egy polc már tele van ilyen, soha meg nem hallgatott lemezekkel a gyűjteményemben.
Egyszerűen nincs időm a kéretlenül kapott lemezek meghallgatására, de azért nemrégiben csak rászántam magam arra, hogy találomra kihúzzak néhányat ezekből a lemezekből és meghallgassam őket. Az egyik ilyen lemez Sob & The Czyks kicsit furcsán hangzó című A Soulful Journey Can't Stop Loving You on Route 66 Vol. II albuma volt (Swingin' gate SG-002). Nem is kellett ránéznem, az első pillanatban kitűnt, hogy teljesen analóg lemezről van szó. A lemez lejátszása közben olvastam csak el a lemezborítón található ismertetőt. A felvétel élő előadáson készült egy Studer C37-es magnóval, nagyszerű mikrofonokkal.
A zene jellegét tekintve "audiofil kategóriájú", a hagyományos dzsessz és a szving ügyes keveréke, ismert dallamok feldolgozásával. A hangzása 11 a 12-es skálán. A lemez igazi „stúdióban készült” minőségű, kimagaslóan jó és erőteljes mélyhangokkal, a lábdob és a basszusszekció dominanciájával. A női énekes „pont a helyén” van. Ezentúl szívesen mutogatom majd ezt a lemezt én is a bemutatókon, hiszen nem vitás, hogy a hallgatóság nagy részének tetszeni fog és figyelemre méltóan jó a zene is rajta. Az énekesnő, Denise Gordon félelmetesen jól énekel, hangkaraktere és kifejezésmódja nagymértékben emlékeztet Tom Waits-re a Small Change albumon. Némi gondolkodás után a lemezborító alapján arra is rájöttem, hogy kitől is kaptam ezt a lemezt és ha tudni szeretné, hogy ki is volt az, kattintson ide. Egyébként meg még annyit mondhatok, hogy a MasterDeck a legkevésbé sem jött zavarba a lemez igazán mély, erőteljes basszusaitól, igen széles dinamikatartományától és a „közvetlenül a lemezre” felvétel tipikus hangzáskarakterétől.
Szinte ingyen kaptam annak idején egy igen jó minőségű Gerry Mulligan '63 The Concert Jazz Band (Verve V6-8515), lemezt, ami tudomásom szerint RCA kiadásban is megjelent. Ray Hall készítette a felvételt a Webster Hall koncertteremben 1962. decemberében és micsoda nagyszerű a zenekar! Clark Terry, Doc Severinsen, Bob Brookmeyer, Jim Hall az előadók között. Mulligan bariton szaxofonon és zongorán játszik. Amint arról a lemezborítón olvasható ismertető is említést tesz, a zene Ellington színezetű, de a hangzása tipikus Mulligan. A mai dzsessz világában ez már szigorúan "a régi iskola" világa, de mi tagadás, mai is örömmel hallgatom és nagy örömömre a MasterDeck
tökéletesen keltette életre a felvétel atmoszféráját. Muliigan zongorajátéka hallatszik középről és nemegyszer rendesen odavert a klaviatúrának, de ezek a nagy dinamikájú részletek meg se kottyantak a hangkarnak, ahogy a Verismo tökéletesen küldte ezeket a túlmodulált jeleket neki, egyformán hibátlan volt a kiolvasás és a megszólaltatás is.
Csak ismételni tudom, hogy a legmegdöbbentőbb a MasterDeck háttércsendje, ilyet csak egy sokkal drágább eszköztől szokott kapni az ember. Ez igazáén élvezetessé tette a zenehallgatást, főleg az olyan csendes felvételeket hallgatva, mint amilyen a Pentangle Sweet Child (Transatlantic TRA178) albuma. Megvan annak a varázsa, amikor egy adott eszköz sajátossága arra ösztökél, hogy egy bizonyos lemezt vegyek elő. Így tettem fel a tányérra a The Incredible String Band lemezét, amit azután gyorsan követtek a késői 60-as évek angol zenéi és micsoda élvezet volt azokat hallani! A mélyfekete háttérből csendül fel a zene és elvész a fekete lemezek lejátszása során gyakran megta-
pasztalt összes mechanikai zaj és zörej, nyoma sincs másnak, mint a természetes hangszereken megszólaló zenének. Ez minden öröm forrása!
Következtetések
A MoFi Electronics MasterDeck lemezjátszójának létrehozása bátor vállalkozás volt, de a hatalmas tapasztalattal és szakmai tudással rendelkező veterán tervező nagyszerű terméket alkotott és egy jól átgondolt, becsülettel összerakott szíjhajtású lemezjátszóval lepte meg a céget. Ráadésként egy „szó szerint” könnyen és jól beállítható kart is alkotott hozzá, ami sem a beállítás, sem a hangszedő csere során sem rontja a rendszer merevségét és stabilitását. Mind a tervezés, mind a Michigan államban lévő Ann Arborban történő gyártás minősége is dicséretes, semmi kívánnivalót sem hagy maga után. A csomagold ki és használd tökéletesen igaz és az is pozitív, hogy a készülék kétféle fa kivitelben is kapható.
Egy olyan lemezjátszóval állunk szemben, ami legalább olyan jól szól, mint amilyen jól néz. Ránézésre érezzük, hogy jó az eszköz, ráadásul még jobb is, mint amilyennek látszik. A legnagyobb csoda az, hogy mindezt 6.000 dolláros áron sikerült Amerikában megtervezni és legyártani. Nem is meglepő, hogy már el is fogyott az első széria és csak remélni tudom, hogy hamarosan érkezik az utánpótlás! A MoFi MasterDeck a legjobbak közé tartozik a 10.000 dollár alatti árú lemezjátszók között és ezt biztonsággal jelenthetem ki.
MŰSZAKI ADATOK
Motor: Szíj hajtás, egyenáramú szinkron motor
Választható fordulatszámok: 33,3 f/p, 45 f/p, 78 f/p +/- finomszabályozási lehetőséggel
A lemeztányér: 14.35 font tömegű Delrin® bevonatú alumínium
Porvédő fedél: Nincs
Áramfelvétele: < 5 W
Méretei: 20” széles x 5,125” magas (~ 6,250” a hangkarral) x 15,125" mély
Tömege: 37,4 font
A HANGKAR MŰSZAKI ADATAI
A hangkar típusa: Egy ponton csapágyazott/kardán csapágyazású hibrid
Túlnyúlása: 18 mm
Eltolási szöge: 22,8°
Javasolt hangszedő tömeg: 5 g – 14 g
Forrás: Trackingangle.com
