Örömömre szolgált, hogy tesztelhettem az Atoll IN200 Signature integrált erősítőt. Ez egy prémium minőségű eszköz, ami felett csak az IN300 és az IN400SE helyezkedik el feljebb a hierarchiában.
Az IN200 méretei 3,5”x17”x12” hüvelyk, kialakítása egyszerű, letisztult, elegáns. A megjelenésén nagyot dob a vastag alumínium előlap, és a két forgatógomb, amivel minden funkció elérhető. LCD kijelző, és fejhallgató kimenet is található rajta.
A hátlap csatlakozásai:
A hátlapon azonnal feltűnik a két oldalon elhelyezkedő masszív hangszóró kimenet. Közöttük RCA bemenetek hosszú sora látható. A hagyományos csatlakozásokon túl van itt bypass bemenet házimozi alkalmazásokhoz, és két pár előerősítő kimenet amihez aktív szubot, vagy másik végfokot lehet csatlakoztatni, ha valaki kettős erősítés módot akar építeni.
Az IN200 szokatlanul nehéz. A gyártó 26,5 fontra írta, de valahogy nehezebbnek tűnt. A fedél leszerelése után feltárul, hogy mitől ilyen masszív.
Két darab német gyártmányú 340VA toroid, és nyolc darab 6800 uF szűrőkondenzátor, amit a Nippon Chemi-Con gyárt az Atoll számára, jelentősen hozzájárul a súlyához. Az analóg fokozatokban kiváló minőségű Murdorf csatoló kondenzátorokat látok.
Ez az integrált valódi duál mono, ellentétben sok más gyártóval, aki ugyanezt állítja a készülékéről, mégis csak egy trafót találhat benne. Az IN200 A-osztályban működik 40 W teljesítményig, ekkor vált AB osztályra, ez nagyon tetszik, nem sok ilyen található ebben az árkategóriában. Névleges teljesítménye 120 W 8 ohmon, vagy 200 W 4 ohmon.
A gyártó Signature osztályának szokatlan jellemzője a modularitás. Bővíthető DA200 analóg konverter modullal, ami aztán Bluetooth és digitális bemeneteket, közöttük USB-t is kínál.
Bővíthető továbbá phono előerősítő modulokkal. A P50 MM, a P100 pedig MM/MC hangszedők csatlakoztatását teszi lehetővé. A fejlesztő modulok elérhető árakon bővítik a funkció kínálatot. A meghallgatásra küldött egység nem tartalmazott kiegészítő modulokat.
A DA200 DAC kártya egyébként AKM AK4490 chipet, és XMOS XU208 USB receivert használ, ezek is a felső kategória jelei. A távvezérlő karcsú, és jól átgondolt. A karcsúság miatt gombelemekkel működik, én kicsit küzdöttem az elemfedél eltávolításával. Rendszer távvezérlő, ami több más Atoll készülékhez is használható. Összességében számomra úgy tűnik, hogy a tervezés, és a kivitelezés magas szintű.
Rendszerbe illesztés:
A meghallgatást számítógépes forrásról, CD-ről, SACD-ről végeztem. D9SE, SMSL SU-8 DAC, Revel F226Be, és NHT C 4 forrás és hangfalakon. A fejhallgatók Massdrop és Sennheiser 6-os sorozat voltak.
Míg a Revel a maga 90 dB érzékenységével könnyen hajtható, az MHT 86 dB-es zárt dobozának kell az energia. Az IN200 8 hüvelyk távolságból 75 dBA-val tolta minden probléma nélkül, sőt rengeteg gáz maradt a tartályban. Ezek után természetesen kíváncsi voltam a valódi teljesítményére, és Diego Estan mérnökünk sok más paramétere mellett ezt is meghatározta. A cikk végén található a mérés rész.
A hang:
Az Atoll USA forgalmazója az Audio Excellent megkért, hogy a kritikus meghallgatás előtt járassam be, mintegy 450 órás ciklussal. Persze megtettem amit kértek, és a cikk lezárásának időpontjáig bőven túlhaladtam az 500 órát. Azon is gondolkodtam, hogy el kellene küldenem a villanyszámlát a megbízómnak.
A kritikus meghallgatást a Dire Straits debütáló albumával kezdtem (DSD64 Vertigo Records), az MHT hangfalaimon. A Down to the Waterline című kezdő szám rövid csenddel kezdődik. A csend akkora volt, hogy ellenőriztem, jó bemenetet választottam-e? Kiderült, hogy igen, felcsendült Mark Knopfler jellegzetes gitár belépője. Megdöbbentett, hogy milyen telt és gazdag volt a hang az alacsony hangerő beállítás ellenére.
Csak a következő számban tűnt fel, hogy milyen jól kontrollált a basszus – bár kicsit vékonyabb annál, amihez szokva vagyok. Összességében összefogott a bemutató, a hangszerek és az ének hangja szépen elkülönül. Az apró részletek és az árnyalt bemutatás módja a negyedik számban a Six Blade Knife jó példa. 3:11-nél a húrpendülés nagyszerű, szinte meg tudom számolni a húr rezgések számát.
Norah Jones Little Broken Hearts (16bit 44,1 kHz FLAC Blue Note Records) már a Revel hangfalakon szólt. Feltűnt, hogy a vokál két-három lábbal távolabb van a hangszerektől, ami kiváló térábrázolásról tanúskodik. A címadó szám úgy csendült fel, mintha Jones a színpadon állna, én pedig valahol elől ülnék. Nem vagyok tapsikolós típus, a bemutatót inkább organikusnak nevezném. Az albumot mintha az IN200-ra keverték volna, szépen kijött az erősítő meleg hangja, és a magas, meg közép tartományának simasága.
Nemrég láttam egy reklámot, aminek hátterében az Alabama Shakes (16/44,1 kHz FLAC ATO Records) Sound and Color című száma szólt. Azonnal a banda rajongója lettem. Néhány berendezésen a hangszerek hajlamosak összeolvadni, ám az IN200 egészen jól kezelte a muzsikát. Tartotta a távolságot az énekes és a kíséret között.
Az Atoll tájékoztatása szerint a fejhallgató kimenetet a hangfal kimenetről hajtják, nincs benne külön erősítő. Úgy döntöttem, kipróbálom. Ed Sheeran albumait jó minőségben rögzítik, elővettem hát a Nina című számot az X albumról (16/44,1 FLAC Asylum Record UK/Amazon Music HD). Fejhallgatóhoz képest a színpad meglehetősen nyitott, sok részlettel és jó tonalitással. Talán a basszust éreztem kevésbé testesnek ahhoz képest, amihez hozzá vagyok szokva a hangfalakon.
Jazz nélkül nem lehet teljes a kritikus meghallgatás, ezért elindítottam Miles Davis Kind of Blue (DSD64, Sony Records) című számát. Az eredeti felvétel kis felbontása életre kelt az újra keverés hatására. Elbűvölve hallgattam a Revel hangfalakon. A Flamenco Sketches című utolsó számban nagyon tetszett, ahogy az Atoll finoman reprodukálta a zongora lágy hangja mellett Miles fúvós játékát, és a cintányérokat. Ez a felvétel koronázta meg a kritikus meghallgatásomat.
Összehasonlítások:
A Cambridge Audio Azur 851A már nincs gyártásban, ám van rajta XLR bemenet, míg az IN200 nem kínál ilyet. Nem ritka ez a jelenség ebben az árkategóriában, inkább őszinteségre utal a gyártó részéről, nem tekintem hiányosságnak. Míg a Signature tele van kiváló minőségű dedikált alkatrészekkel, a 851A nem valódi duál monó, mert egy trafója van, és sok benne az olcsó műanyag. Az IN200 hangja semleges, a Cambridge inkább a melegebb oldal felé hajlik. Az Atoll nyílt és árnyalt, az énekhang gazdagabb. A 851A hangja melegedik a hangerő növelés hatására, az IN200 minden hangerőn semleges marad.
Következő összehasonlítás a Yamaha A-S2200. A hangjuk hasonló, talán a Yamaha rétegesebb, az IN200 pedig testesebb. Mindkettő semlegesnek nevezhető. Hangban az S-2200 jobban illett a Revelhez, de az Atoll nagyobb uralmat mutatott az NHT meghajtásakor a nagyobb erőtartalékainak köszönhetően. A Yamaha funkció kínálatban felülmúlja az Atollt, mert van benne lemezjátszó előerősítő, és látványos VU műszerek, de mindezt 1700 dollárral drágábban nyújtja.
A piacon jelenleg megtalálható modellek közül hasonló árban a Marantz Model30, a Parasound Halo Hint 6, és néhány Rotel található, hogy csak néhányat említsek. Néhányan fontosnak tarthatják azt, hogy az Atoll teljes egészében a franciaországi Brécey-ben épül teljes gyártói kontroll mellett, nem pedig OEM gyártásban.
Következtetés:
Örömmel jelentem ki, hogy a Dubreuil fivérek törekvése a megfizethető árú jó hangú erősítő építésére vonatkozóan megvalósult. Észszerű áron csúcskategória. Az Atoll IN200 Signature pontos mérnöki munka, és kiváló gyártási minőség, ami az A-osztály szép hangját az AB osztály erejével kombinálja. A nehezen meghajtható hangfalakkal is jól boldogul. A DAC és phono fejlesztések lehetősége – a kompakt méret megtartása mellett – feltétlenül megfontolandó ajánlattá teszi.
Mérés:
Mindenre kiterjedő, részletes mérést készítettek az integrált erősítőről. Kattintson a grafikonra a teljes angol nyelvű mérési jegyzőkönyv megtekintéséhez.
Írta: Dan Kong
Forrás és képek: Soundstage!HiFi és Atoll
Forrás: Audiophile-szalon.hu
