Annak ellenére, hogy számos CD lejátszót és más digitális készüléket építettek, a cég valójában a klasszikus analóg integrált erősítőivel tündökölt. Például a régi belépő kategóriás Puccini az audiofil világ elismerését nagyon gyorsan kivívta, ezt folytatta a Puccini Anniversary, de persze építenek ők másik végletet is, egy 62 kilós A-osztályú szörnyetegre gondolunk, amelynek édes hangja véleményünk szerint igazi csúcskategóriás gyöngyszem.
A felépítés:
Az Audio Analogue AAdac vajon elég jó ahhoz, hogy egy lapon lehessen említeni az analóg klasszikusaikkal? Miután hosszabb időt töltöttünk vele együtt, a válaszunk egyértelmű igen. Nem forradalmi, nem tartalmaz számháborúba illő paramétereket, inkább egy jól átgondolt nagy teljesítményű digitális analóg konverter, amely megérdemli a dicséretet.
Minden ami kell, az benne van. az AAdac jó bemenet kínálattal rendelkezik, USB-B, AES/EBU, optikai és koaxiális csatlakozásokkal. A tesztre küldött mintába nem volt beépítve, de opcionális lehetőség lehet az aptX Bluetooth modul, ami egyszerű vezeték nélküli kapcsolatot biztosít telefonhoz, vagy számítógéphez, ha valaki erre vágyik.
Az analóg kimenetek XLR és RCA csatlakozással vannak szerelve, továbbá az AAdac alkalmazható előerősítőként is. Tartozéka egy elegáns fém távvezérlő, amit sokkal kellemesebb használni, mint a legtöbb prémium kategóriás DAC olcsó hatású műanyag egységét. Mindössze hét gombja van, a használatát megtanulni gyerekjáték.
A DAC belső részében szétnézve látható, hogy a szíve egy ESS Sabre ES9038. Ez széles kompatibilitást jelent, lehetővé teszi a 384 kHz 32 bit PCM, és a DSD512 fájlok feldolgozását. A legtöbb felhasználó számára ez bőven elegendő lehet a zenei gyűjtemény lejátszásához.
A cég tervezési tapasztalata azonnal megmutatkozik abban is, hogy külön tápegységet használtak az analóg és a digitális részegységekhez, így drasztikusan csökkentették a nem kívánatos hangzás rontó interakciókat. Az analóg kimenet az XLR csatlakozásokon valódi szimmetrikus topológiát mutat kiváló minőségű alkatrészekből építve.
Régóta csodáljuk más az Audio Analogue készülékeit a minőségi felépítésük miatt. Az AAdac is szemre való darab. Fél szélességű, ám mély. A burkolat panelek megmunkálása és illesztése igazi minőség érzetet kelt.
Nagyon szerettük volna, ha az első beállítást kicsit egyszerűbbre találták volna ki. A normál használat során nem okoz problémát a kijelző hiánya, mert a LED kijelzők jó tájékoztatást adnak. Ám a preferenciák beállításához nem árt, ha kéznél van a használati útmutató, mert a másodlagos funkciók, mint például a hétféle szűrésmód közül választani már nem is olyan egyszerű.
A hangzás:
Egy ilyen szintű DAC csak csúcsminőségű rendszerben ragyoghat. A szokásos Naim ND555/555PS DR hálózati lejátszónkat használjuk digitális forrásként, az Audirvana zenelejátszó szoftverrel a MacBook gépünk mellett. A rendszer többi része Burmester 088/911 MKII elő és végerősítő, ami egy ATC SCM50 hangfalat hajt meg. Aztán rendszerbe illesztettük továbbá a Naim Supernait 3 és a Mission 770-es átdolgozott kiadását, a fejhallgató kimenetet pedig a Focal zárt Stellia, és a Grado nyitott RS-1 fülesekkel hallgattuk meg. Az AAdac gond nélkül hajtotta meg mindkettőt.
Azzal kezdtük, hogy az AAdac hangerő szabályzását kikapcsoltuk, így hagyományos módon integrált erősítőhöz, vagy mint a mi esetünkben, előerősítőhöz csatlakoztatható. Miután mind a hét szűrő beállítást kipróbáltuk, mi a gyári beállítás, a Linear phase, slow roll-off mellett maradtunk, mert a mi rendszerünkben ez mutatta a legtermészetesebb hangzást. Persze más rendszerben elképzelhető, hogy másik mutat jobbat, a lehetőség mindenkinek rendelkezésére áll.
Néhány nap bejáratás után az Audio Analogue AAdac hangja megnyílt, igaz az általános karaktere nem változott jelentősen. A karaktere pedig elsősorban zenei, nem törekszik a nagy felbontás mindenáron való mechanikus jellegű kihangsúlyozására.
Hogy a fenti kijelentés érthető legyen, vegyük alapul a Chord TT2 jelentősen drágább árú egységét, amit etalonnak tekintünk. A TT2 mélyebbre ás a felvétel bemutatásába, mint az AAdac. Ám ez még nem a történet vége. Az Audio Analogue ugyan kevésbé feltáró jellegű, viszont fáradság nélkül hosszú órákon át hallgatható. Ez egy olyan digitális termék, amely lágyan szólaltatja meg a muzsikát, de nem öli ki belőle az életet. Még Lenny Kravitz Are You Gonna Go My Way című szerzeményét is kiegyensúlyozott stílusban tálalja, pedig ezen sok versenytársa elvérzik.
Meg kell említeni a csodálatos középtartomány bemutatás módját. Teljes testet mutat anélkül, hogy túlhangsúlyozná a részleteket. Krawitz énekhangja megkapja a textúrát, és a tapintható jelenlét érzetet. Az artikuláció akkor is megmarad, ha műfajt váltunk, és Whitney Houston All At Once számát indítjuk el. Houston hangja nem válik karcossá még akkor sem, amikor a kiváló énekesnő elereszti a hangerejét. A gimnasztika nyomon követhető a vokálban, de megmarad a természetes melegség, és szenvedély, ami miatt elégedetten hátra dőlhetünk a hallgató székben.
Holst Planet Suite felvételén élvezetes a színpad ábrázolás. Nem nyújtja az általunk eddig hallott legszélesebb térélményt, de pontos stabil elrendezés mellett szépen rétegezi a hangokat. A muzsika széles dinamika tartománya jelen van, és a halk részek is tiszták.
Megfelelő mennyiségű részletet mutat ahhoz, hogy nagyon zenei lehessen. Az AAdac egyszerre kifinomult és határozott.
Következő lépésként kipróbáltuk előerősítőként, ahol szintén kiválóan helytállt. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a versenytársak itt kevésbé remekelnek. Kivettük a rendszerből a papíron sokkal jobb Burmester előerősítőnket, és az AAdac hangerő szabályzását aktiváltuk. A legtöbb esetben ez dinamika csökkenést, és a részletek homályba veszését jelenti. Ám most erről szó sincs, kiváló, teljes élményt nyújtó bemutatót élvezhettünk. Méltánytalan lenne azt mondani, hogy versenyre kelt a több mint ötször drágább Burmester előerősítővel, de azt el kellett ismernünk, hogy több mint alaposan helytállt. Kevésbé drága egységekkel még össze is mérhető.
Aztán kíváncsiak voltunk arra is, hogy miként változik a hangzás az egyes bemenetein, illetve a különböző mintavételezés rátákon. Nagyon is egységes volt a hangzás stílusa, ami jól mutatja a kiváló tervezés módját. Még a fejhallgató kimeneten is pozitív élményt nyújtott. Ez a funkció a legtöbb különálló DAC-ban csak mint mellőzött lehetőség, könnyen feledhető, de jelen esetben a karakter és a színpadkép ugyanolyan kiváló.
Ítélet:
Az Audio Analogue AAdac kiváló darab. A versenytársaival összehasonlítva pedig az általa nyújtott egyenletes teljesítmény feltűnően jobb. A gyönyörű hang mellé a gondosan válogatott funkciók, és az elegáns megjelenés társulnak, ezért a következtetés egyértelműen az, hogy érdemes rajta komolyan elgondolkodnia. Az lehet, hogy nem elsőként jut eszébe, mint kézenfekvő választás ezen az árszinten, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet tökéletes választás a rendszeréhez.
Rövid értékelés az eredeti nyelven:
Pontozás:
Forrás és képek: Whathifi, Future és Audio Analogue
Forrás: Audiophile-szalon.hu
