Boldog 27. születésnapot!
A fenti bevezetés nem helykitöltésre szolgált, hiszen a Puccini volt az Audio Analogue első terméke 1995-ben. Aztán húsz évvel később bemutatták az Anniversary sorozatot, aminek első tagja természetesen a Puccini Anniversary volt. Az Airtech laborban tervezték, de nem álltak meg addig, amíg a gyártó összes ikonikus darabját át nem tervezték. Megszületett a Maestro Anniversary, a Bellini Anniversary, és a Donizetti Anniversary. Az átdolgozott verziók csak a nevükben hasonlítanak az előd modellekre, a belbecs teljesen lecserélődött.
A bemutatóban szereplő Bellini Anniversary előerősítő, és a Donizetti Anniversary végfok talán nem véletlenül, de egymásnak teremtett darabok. Az előerősítőben felhasználták a Maestro-ban alkalmazott előerősítés technológiát, de kiegészítették egy speciális induktív-kapacitív tápfeszültség szűrés móddal, amely hatékonyan csökkenti az elektromágneses zavarokat.
Az Audio Analogue által használt négyrétegű nyomtatott áramkörön a SeGeSTa (Single Gain Stage Transconductance Amplifier) kapcsolástechnika alkalmazása hivatott a zajszintet alacsonyan tartani. A szimmetrikus felépítésű duál monó előerősítőben nincs negatív visszacsatolás, és az áramköri elrendezése olyan, ami minimálisra csökkenti az áthallást. Ami még érdekesség, hogy alkalmaztak katonai pontosságú passzív alkatrészeket azokon a helyeken, ahol nagy teljesítményre volt szükség. A tápegység vonalon például ilyenek vannak beépítve, amit azzal indokoltak, hogy így az esetleges javítás művelet később sokkal könnyebben végezhető. Ritka dolog ez az előrelátás a mai világban.
A Bellini Anniversary hátlapján két pár XLR és három pár RCA analóg bemenet sorakozik. Két pár XLR és két pár RCA kimenethez csatlakoztathat végfokokat.
A szimmetrikus felépítést a hátlap be és kimenet csatlakozások elrendezése is hangsúlyozza. Egyetlen hatalmas gombja van az előlapon, amivel minden funkcióját kezelheti az előerősítőnek, ha van türelme megtanulni. Nem mindegy, hogy mennyi ideig tartja lenyomva, és mikor forgatja. Számomra sokkal könnyebb volt a távirányító direkt szabályzó gombjait használni például a bemenet választáshoz. Fehér LED kijelzők mutatják a forrást, és a hangerő beállítást. A hangerőt 22 mutatja a jobb oldalon. A LED fényerő változtatható.
A vadállat elszabadul:
A Donizetti Anniversary amely szintén csak a nevében egyezik meg az előd modellel, 8 ohmon 250W, 4 ohmon 500 W és 2 ohmon 950W teljesítményre képes vadállat. A hangfalak közül nincs olyan, amit ne tudna uralni a két hatalmas 1200 VA toroid transzformátoros (ehhez a végfokhoz tervezték) tápegységével. Mivel a végfok duál monó, a két trafó egymáson helyezkedik el, ami a súlypontot előre helyezi, nem csekély mértékben. Az arány 1,35 körül van, de ha egyszer a helyére sikerült tennie, a világ legszelídebb erősítője marad addig, amíg a zene nem provokálja.
A bemelegedés a Donizetti Anniversary egyik kulcsfontosságú eleme. Nem a kezdeti bejáratásra, vagy a bekapcsolás késleltetésre gondolok, hanem arra, hogy akkor jön meg igazán a hangja, amikor a hűtőbordák már meleg tapintásúak. Ez akár fél órát is igénybe vehet, de megéri várni. Azok a türelmetlen rajongók, akik azonnal meg szeretnék tapasztalni az általam hallottakat, az első néhány kedvenc meghallgatása közben még nem fognak részesülni belőlük. A zenei integritása kicsit később jön meg, nem is akármilyen mértékben.
A Donizetti Anniversary sem tartalmaz globális visszacsatolást, és a SeGeSTa (Single Gain Stage Transconductance Amplifier) kapcsolástechnikát tartalmazza. Oldalanként négy félvezetőt tartalmaz az erősítő rész. Talán mondanom sem kell, hogy ugyanolyan gondosan válogatott nagy pontosságú alkatrészekkel építik, mint az előerősítőt. A belső kábelezés 7N OCC réz. Lágy indítás, és választási lehetőség a monó híd üzemmódra. Igen, lehetősége van hangfalait ködkürtként használni két Donizetti végfokkal.
A hangzás:
Hozzávetőleg húsz másodpercnyi hallgatás után azt írtam a jegyzetembe, hogy vasököl bársonykesztyűben. Ez egy olyan általánosság, amit a duó hallgatása közben bárki megtapasztalhat. A bemutatás módja kifinomult, és könnyed, de olyan mértékben tartja markában a hangfalat, hogy a hangerő beállítás gyakorlatilag mindegy neki.
A jó erősítő kombináció arról ismerhető fel, hogy pontosan adagolja a teljesítményt, és nem billen át fényesbe, vagy mulatós dübörgésbe a basszus – hacsak nincs rá szükség. Be kell vallanom, ebből a szempontból az Audio Analogue párosa kiváló.
Sting ‘Englishman in New York’ […Nothing Like the Sun, A&M] csodálatosan szólt. A textúra a folyamatossága, és a dob ereje amikor alaposan odavertek neki, minden a helyén volt. Rengeteg kecsesség és báj áradt a felvételből. Sting énekhangja nem a legnagyobb kihívás a vokális artikuláció szempontjából, de tökéletes árnyalatokkal lett megfestve a színpadon.
Faithless ‘Insomnia’ [Reverence, Cheeky/BMG] megmutatta a térábrázolás képességet. Ez a 27 éves progresszív house felvétel teljesen új arcát mutatta meg a duónak. Ahogy a dobok megszólalnak a klub hangulat azonnal eluralkodik. Ehhez olyan rendszerre van szükség, ami egyszerre kifinomult, és dinamikus, különben durva lesz, és nem 1995-ös a tálalás stílusa.
Az Audio Analogue párosítás minőségét az is jól mutatja, hogy a változásokat tökéletesen követik. A hangfalak cseréje, a források cseréje jól tetten érhető, de az előerősítő és végfok páros mindig finom, meleg, semleges marad. Másik előerősítővel, vagy másik végfokkal is próbálkoztam, de a legjobb minden esetben a két Audio Analogue maradt.
Újra és újra azon kaptam magam, hogy széles, szinte már holografikus hangzás térben ülök, ami tele van hangszerekkel amelyek közép tartománya fenséges, a mélyhangjaik pedig teljesek, a magas tartományuk pedig soha nem durva.
Az 1970-es pub-rock felvételen [‘She Does It Right’ by Dr Feelgood, Down By The Jetty, UA] a tonalitás háttérbe szorul a sárm mögé. Amikor Wilko Johnson fergeteges tempóban játszik a Telecasterén, az semmit nem veszített a lendületből, és a magas sugárzó határait feszegető intenzitásából. Az Audio Analogue páros tökéletesen érzékeltette a hangulatot és a történelmi időszakot. Szinte érzem az olcsó sör illatát, és a Convey Island légkörét. A térérzet tökéletes, az energia szabadon áramlik.
Valahol mindig van kompromisszum a hangzásban az abszolút hűség, és a széles körű zeneiség között.
A „Babylon Sisters” Steely Dan’s Aja-ból [MCA] felvételéből például hiányzik egy kicsit a csillogás, amit más csúcskategóriás rendszereken megtapasztalhat. Cserébe olyan rosszabb minőségű felvételek is élvezhetők maradnak, amik egy feltáró jellegű rendszeren hallgathatatlanok.
Arctic Monkeys ‘I Bet You Look Good on the Dancefloor’ from Whatever People Say I Am, That’s What I’m Not [Domino] számai rettenetesen tömörített muzsikák, amik azért még hallgathatók maradtak. Természetesen itt is jelen van a tömörítés, a dinamika hiány meg az összes felvételi fertelem, de a zene tempója, és a szórakozás megmaradt, és nem dörgölte az orrom alá a részletek felesleges kiemelése a nyilvánvaló hiányosságokat.
Ez a jellegzetesség azonban a mindennapi használat során sokkal több felvételt tesz hallgathatóvá, hiszen nem minden kedvenc zene keverés módja tökéletes. És az is igaz, hogy a tökéletest közelítő felvételeken ez a segítő kéz néhány apró dolgot elfed.
Értékelés:
El kell űzni a rózsaszínű múltat. Akik nagyra értékelik az 1980-as évek klasszikus pre/power feltáró jellegű kombinációit azok nem biztos, hogy ezt az Audio Analogue párost választanák. Gyengéd, kifinomult a hang, igazi zenei érintéssel, és komoly csábítással különösen azok számára, akik nem csak a jól kidolgozott audiofil felvételeket hallgatják. Az ő arcukra viszont garantáltan mosolyt csal majd a Bellini Anniversary és Donizetti Anniversary kombináció.
Írta: Alan Sircom
2022 november
Forrás és képek: HiFiPLus és Audio Analogue
Forrás: Audiophile-szalon.hu
