Hogy fair legyek, a gyártó kényszerpályán mozogva tervezte meg, és új rajongók bevonzása a célja. Tartalmaz elég sokat az Audio Research DNS-ből ahhoz, hogy ez alapján megszerethető legyen a márkanév, így egyáltalán nem szabotálja az új irány a jól megszokott hangzás világot.
Általános bemutatás:
Annak ellenére, hogy a design merész új irányba mutat, az I 50 minden belső centimétere igazi Audio Research. Az előerősítő fokozatokban 6922-es (egy előerősítő, két meghajtó), és a végerősítők pedig 6550WE, amik 50 wattot adnak a kimenetekre. A csövek várható élettartama 4000 illetve 2000 üzemóra, ami után a gyártó a cseréjüket javasolja. A végfok csövek bias beállítását csak a készülék szétszerelése után lehet elvégezni, ezért a műveletet szakembernek kell csinálni. A készüléken lévő gombokkal a bekapcsolás, a forrás választás, a hangerő és a csendesítés vezérelhető, minden más a távvezérlővel állítható be. Alap kivitelben az I-50 három RCA, egy XLR bemenetet kínál, ezek közül az egyik RCA hozimozi passthrough funkcióra konfigurálható. Az első RCA bemenet MM/MC lemezjátszó előerősítő modullal fejleszthető, és rendelhető hozzá DAC modul, ami optikai, koaxiális, és USB bemenetekkel egészíti ki a lehetőségeket. A hangszóró kimenetek 4 és 8 ohmos hangfal csatlakozást tesznek lehetővé. Előerősítő, vagy hurok kimenet nincs, de van 6,3 mm-es fejhallgató kimenet.
Érdekes összekötő kapocs a mérnöki, és ipari formatervezés világ között a LexiTube kijelző. Elektroncsőre hasonlít, és elől áll a sorban. A 4:3:2 elrendezés egy focicsapat felállására hasonlít, amelynek egyik közép pályás játékosát kiállították. A LexiTube pontmátrix kijelzése a hangerő és a bemenet választást mutatja igen különleges módon. Emlékeztet az 1950-70 között népszerű hideg katódos Nixie kijelző csövekre. Egyébként az integrált erősítő elegánsan retro megjelenése része az I/50 lényegének.
Hat fokozatú öröm:
Az Audio Research I/50 hatféle színben rendelhető. A hagyomány tisztelői választhatják klasszikus alumínium színben, de a másik öt a fantázia elszabadulását teszi lehetővé a piros, kék, fehér, fekete, vagy krémszínnel. Mindegyik kontrasztos megjelenést ad a fekete középső betéttel. Okos kialakítás mód, mivel sok retro jegyet tart meg anélkül, hogy ódivatúnak tűnne. Szóval nem egy 70 éves, hanem egy modern megjelenést választhat retro beütéssel.
A célközönsége a készpénzben gazdag, helyben szűkölködő fiatalabb audiofilek tábora. Ők is jó hangzásra vágynak, de a végtelennek tűnő állandó kritikus zenehallgatás elkerülése mellett. Vélhetően a 30-as éveikben járó nagyvárosi hifistáknak készült, akiket a kemény mag jogtalanul lebecsül. A világjárvány utáni korszak sok mindent megváltoztatott, és ennek az új generációnak már kell a fejhallgató erősítő kimenet is. Azért mert őket nem érdekli a rezgéscsillapító lábazat kémiai összetétele, vagy a készülékben felhasznált ellenállás gyártója, sőt hidegen hagyja őket a tervező születésének csillagjegye is, attól még szeretik, ha valami jól szól, és ezt az igényüket az I/50 ki fogja szolgálni.
Térjünk a tárgyra:
Kezdjük a színválasztással, ami nem könnyű kérdés, ugyanis azzal kell együtt élnie, amire rábökött, a színe később sem módosítható. Aztán itt van a hangfal cserebere kérdése, mivel a nehezen hajtható hangfalakra való váltást nem fogja támogatni. Az I/50 nem az állandó változásokról szól.
Sokkal inkább egy friss fuvallat az audiofilia gyakran fülledt szobájába. Kiváló partnere lehet egy lemezjátszónak, ha a Phono modullal rendeli, vagy egy hálózati lejátszónak, ha DAC modullal rendeli, és már csak egy megfelelő hangfal (a gyártó a Wilson Audio SabrinaX hangfallal tervezte) kell a mosolyhoz. Ne próbáljon mélyen beleásni a zenébe, egyszerűen élvezze, és mosolyt fog csalni az arcára. A kezdeti szórakozás minden új vásárlás esetében garantált, de néha előfordul, hogy a nászút végére kiszeret a rendszer hangjából. Az I/50 esetében ez nem fog előfordulni, mert zeneileg annyira lebilincselő, hogy éveken át a rendszere meghatározó eleme marad.
Valahogy nem éreztem helyénvalónak az Old Git Music bemutatóját. Ám az erősítő remek hangzást mutatott olyan zenekarokkal, ahol a szétrebbent tagok utálják egymást (Pink Floyd, Eagles), de ha ilyet nem hallgat, ott van a For Emma, Forever Ago, Bon Iver [4AD], vagy a Post To Wire, Richmond Fontaine [El Cortez]-től ami tetszeni fog. Ezek a késő kétezres évek indie folk mestermunkái, amelyek csoda jól szólalnak meg, és pont olyan kissé komor hangulatot árasztanak, amilyennek szánták őket.
Egyik este elkövettem egy hibát. Jó későn kikapcsoltam az erősítőt, amit azonnal megbántam, mert eszembe jutott, hogy meg kellene hallgatnom még Stormzy Heavy Is The Head című számát (This Is What I Mean album). Ám az I/50 három perces várakozást ír elő az újbóli bekapcsolás előtt (50 másodperc a hideg indítás esetén). Nos, ez a három perc egy órának tűnt. És ez a türelmetlen várakozás érzés, amit kiváltott, talán a legnagyobb erőssége.
Két dolgot emelnék ki a hangjával kapcsolatosan. Élethű, artikulált énekhang, és a pontos színpad ábrázolás, ami bevonzza a zenébe, ha a felvétel minősége, és a hangfalak is lehetővé teszik. Talán ezek azok a magabiztos ismérvek, amik egyértelművé teszik, hogy igazi Audio Research termékről van szó. Minden készülékükben visszaköszön ez az élmény, még akkor is, ha itt a rávilágítás fényerőssége kicsit csökkentett. Személy szerint odáig mennék el, hogy a modern világ muzsikáinak esetében még tovább csökkenthető lenne ez a fényerő, hogy az I/50 univerzálisan vonzó lehessen.
Vihar készülődik:
(az eredeti fejezetcím lefordíthatatlan szójáték a Storm-zy együttes nevével – Fordító megjegyzése)
A korábban tapasztalt Stormzy hallgatással kapcsolatos saját tapasztalatom alapján lehet meghatározni, hogy mi teszi ezt az erősítőt vonzóvá. Az együttes zenéje nem túl népszerű a család minden tagjánál. Elképzelheti a meglepetésemet, amikor feleségemet azon kaptam, hogy a Vossy Bop-ot hallgatja rajta. (soha nem volt kedvence, inkább a Burial és a Lethel Bizzle zenéket szerette) Ám az Audio Research I/50 révén élvezni kezdte. Igen, ebben szerepe volt az erősítő letisztult hangjának, artikulációjának, színpad ábrázolásának, és kiegyensúlyozott dinamikájának, de biztos, hogy számított még a fólia hangfal is, amihez tényleg jó párosítás az általa nyújtott 50 watt.
A negatívumokat már korábban tisztáztam, de van még egy dolog, amiről beszélnem kell. Bármennyire is tetszik a hangja, tudnia kell, hogy a gyártó minden más terméke lezenéli egy pillanat alatt. Ez a stratégia része az új piac keresésének, ami szerintem helyes irány a márkanév, de talán a teljes audió piac tekintetében is. Ha az Audio Research egy újabb szép erősítőt adott volna ki más dobozba zárva, az jó lehetett volna, de nem lett volna olyan jó, mint az I/50.
A fentiek figyelembe vételével valószínűleg nem meglepő, ha azt mondom, hogy mély benyomást tett rám. Ez egy olyan integrált erősítő, amivel bárki együtt élhet, és élvezheti. Természetesen több igényes erősítő létezik, de a több nem jelenti azt, hogy mindegyik jobb. Az I/50 azért jobb ezeknél, mert egyesíti a különleges megjelenést és a könnyen szerethető hangzást. Egyszerű vele együtt élni, ami legalább olyan fontos, mint a jó hang. Küzdeni fogok érte, hogy ne kelljen visszaadnom.
Írta: Editor
- augusztus 24.
Forrás és képek: Hi-Fi + és Audio Research
Forrás: Audiophile-szalon.hu
