Az Audio Research Corporation, ahogy azt bizonyára sokat tudják, nagy múltú cég a High-End audió történelmében. A késői 60-as, de még inkább az 1970-es években nagy szerepük volt abban, hogy az elektroncsöves előerősítők és végfokok hangját a csúcsminőségre fejlesszék. A tranzisztor megjelenése után nem tartott sokáig, hogy azokat tekintsék a valódi modern vonalnak, és az audiofil tábor csak úgy gondolt a csövekre, mint az 1950-es hőskor eszközeire. William Z. Johnson az Audio Research alapítója és főmérnöke rengeteget dolgozott az elektroncsöves áramkörök hangjának finomításán. Egyértelműen bebizonyította a világnak, és természetesen a The Absolute Sound kritikusainak, hogy az elektroncső nem hogy nem halt ki, de jobb a hangja, mint a tranzisztornak.
Ötven évvel később, most itt áll előttünk az Audio Research REF160M MKII, hogy kiderítsük, az elektroncső még mindig nagy dolog, vagy sem?
Általános bemutatás:
A Reference 160M MKII monó végfok, amiből kettő kell a sztereó rendszerbe. Darabja 19.000 dollár, azaz párban 38 ezer. Nem vita tárgya, hogy messze vannak a legdrágábbaktól, de akkor sem nevezhetők olcsónak.
Az MKII névleges kimeneti teljesítménye 140 W csatornánként, amit a többi csöves végfokhoz hasonlóan 4, 8 és 16 ohmos kimeneti kapcsain ad ki. A hangfal impedanciájának figyelembe vételével a megfelelő kimenetet kell alkalmazni. A súlya darabonként 62 font. KT150 csövekkel érkezik, amik jól látszódnak az áttetsző előlap mögött. Az átlátszó előlapban teljesítmény mérő műszer van integrálva. Választható az ultra lineár mód, amikor a teljes kimeneti teljesítménye rendelkezésre áll, de tudja a trióda módot is, amikor ennek hozzávetőleg a fele, mintegy 75 watt alkalmazható. Azok, akik szeretik a trióda hangzást, és elég érzékeny hangfallal rendelkeznek, jó összehasonlítási alap lehet. A bemutató végén leírom a két erősítés mód közötti, általam tapasztalt különbségeket. Mivel én közepesen érzékeny (87 dB 1 méter) hangfalakkal hallgattam, elsősorban a multi lineár beállítást használtam, hogy a lehető legnagyobb dinamikát nyújthassa.
A dinamikánál maradva, a kimeneti teljesítmény mérők fél kitérés állapotában kb. 1,5 W-ot mutatnak. Ez a teljesítmény a hallgató szobámban 78-80 dB hangerősséget jelentett, ami bőven elegendő. A Magico A5 hangfallal a kisebb szobámban, míg a YG Acoustics Talus hangfalaimmal a nagyobb szobámban teszteltem. Korábbi írásaimban már részletesen kifejtettem, hogy bár az átlagos használt teljesítmény szint alacsony, de ha nagy feszültség és áram változásokat szeretne elérni a kimeneten, kell a tartalék, hogy szabadon felpöröghessen a muzsika. A hangerő növekedése ugyanis exponenciális teljesítmény növekedést igényel. Elméletileg ezzel az erősítővel, 100 dB, vagy még annál nagyobb dinamika érhető el a normál hallgatási hangerősségen.
Még annyit gyorsan elmondok róla, hogy a hátlapon bekapcsolás vezérlő bemenete, RCA és XLR bemenete is van. beépítették az automatikus kikapcsolás funkciót, és az RS232 vezérlés rendszert. A bekapcsoláskor a bemelegedés csendesítés kb. 2 perc.
A hangzás:
Vannak napok, amikor úgy érzi, hogy minden rendben lesz. Nos, én is így éreztem, amikor elsőként kapcsoltam be a végfokokat. Volt ugyan bennem némi bizonytalanság, hogy mit várhatok, hiszen csöves végfokot kötöttem egy modern, közepes érzékenységű hangfalra. Végigmentem a repertoáromon Mertic-től Mahler-ig, és kiderült, hogy felesleges volt az aggodalmam. Az Audio Research történelmi múltja nagyon is jelen van a hangzásban. Annak ellenére, hogy csöves, folyamatosan fejlesztették, és az évtizedek tapasztalata zenél belőle. Szó sincs a modern AI rendszereken nyugvó hangzás korrekciókról, amiről a haveroknak lehet áradozni, mégis egyfajta varázslatot csinál, amit megpróbálok pontosan meghatározni, hogy érthető legyen.
Vannak hangzás paraméterek, amiket nehéz úgy együtt futtatni, hogy minden érvényesülhessen. Ha valamelyik szépen ki van hangsúlyozva, az általában egy másik romlását okozhatja. Amelyik erősítő egy paraméterből sokat ad, az biztosan el is vesz majd valamit másból, ez a mérnöki tervezés valósága, nem az én bölcsességem. Nekem az tetszett a legjobban a REF 160M MKII-ben, hogy igen kevés dologról kell lemondani, mert nem lihegett túl semmit.
Íme a listám, amibe összegyűjtöttem azokat a hangzás paraméter párokat, amiket még soha nem hallottam ilyen módon együtt a zenében
- Az első dolog a középtartomány és a magas hangok tiszta, és csodálatos tonalitású integrációja. Azért ezt említem elsőként, mert ezek tonalitása fogott meg leginkább. Szó nincs színezésről, mint a legtöbb esetben, a 160M MKII távol áll ettől. A tisztaságra, a pontosságra és a részlet gazdagságra gondolok, ahol a hangszerek úgy szólalnak meg, hogy nincsenek meghamisítva alig hallható részletek kihangsúlyozásával. A valóságban ugyanis ezek nem hallhatók, de ha előtérbe vannak helyezve, akkor a rendszert hallgatja inkább, mint a zenét. Az nem kérdés, hogy a természetesség, a tapinthatóság mellett megvalósítható a lézer fókuszált ábrázolás módot, ami kiemeli a hangszer egyes hangjait, és részleteit, ám ezek túlzott áradása támadó jellegű és fárasztó. Jelen esetben minden egyensúlyban maradt, élethű módon visszafogott módon, túlkapások nélkül. Ezt a kombinációt ritkán lehet együtt hallani. Japánból származó erősítők hallgatásakor megtapasztalhattam már ezt a fajta természetességet korábban is, de azt nem mondhatnám, hogy túl sok erősítő képes rá.
- A tonalitás a következő. A magas hangok nem törnek le túl hamar, hanem szuper kiterjesztett az átvitelük. Szó sincs csillogásról, sokkal inkább határtalan átvitelről. Ez a komolyzene hallgatását rendkívüli élvezetté teszi, de minden más zenei stílus esetében is csodálatos. A jazz, a rock, a pop, és a kamara zene visszaverődő magas hangjainak dinamikája pontos képet fest az előadó teremről. A digitális korszak kezdetén ez nagy problémát jelentett, de túlléptek rajta a Hi-Res felvételekkel. Ennek a hangtartománynak a helyes bemutatás módja része a 160M hangzásának, és jelentősen javítja jelenlét érzetet.
- Az Audio Research páros valósághű tónus sűrűségre képes. Nem a tonalitásra gondolok, hanem arra, hogy milyen módon jeleníti meg mondjuk a 100 emberből álló nagyzenekar rengeteg hangszerének végtelen mennyiségű felharmonikusát. De ugyanígy említhetném a Martin és a Taylor gitár test hangjai közötti különbséget. Ha a tónus sűrűség megfelelő, a hangszerek egyértelműen azonosíthatók. A rock és jazz együttesek hangszerei is egyedi tónus sűrűséggel szólaltak meg, gazdagon és megfelelő mélységgel. Az is fontos, hogy ha ez elmarad, iszapos, össze folyó a hang. A REF160M MKII anélkül nyújtja a tónus sűrűséget, hogy túllihegné. Ezt nagy erénynek tartom. Más készülékek hallgatásakor gyakran van olyan érzésem, hogy az elektronika mélyebbre tolja a tonalitást, ám ez nehézkessé, pépessé változtatja a bemutatót.
- A basszus ábrázolás kiváló. Természetesen mindenkinek megvan a saját véleménye arról, hogy melyik technológia melyen hangminőségre képes. Én ugyan megpróbálom kitörölni az előítéleteket a fejemből, de elkerülhetetlenül bennem vannak. Általános érzésem az, hogy a csöves erősítők gazdag hangzásra képesek, de a basszus ábrázolás módjuk nem annyira részletes. Jelen esetben viszont azt kell mondanom, hogy az Audio Research REF 160M MKII kiváló basszus ábrázolással és definícióval rendelkezik annak ellenére, hogy elektroncsöves. Igen, vannak olyan félvezetős típusok, amelyek a mélyhang átvitelre specializáltak. A 160-as basszus gitárja zenei, gyönyörű és tökéletesen illeszkedik az erősítő egyéb hangzás paramétereihez.
- A dinamikája nem túlzó, nem nyúl ki, és ragad meg a torkomnál fogva, mégis teljes összhangban van a zenével. Úgy mondanám, hogy teljesen természetes, ami csodálatos dolog. Nem kemény, nem ugrál, nem passzív, vagy nyüzsgő, hanem élethű. Kiemelkedő képessége, hogy a dinamika a hangerő változásával nem módosul. A hangszer elválasztás mindig megmarad. Bakelit hallgatása közben még az is kiderül, ha időbeni eltérés van a felvételben. A végfok stabil képet ábrázol, és nem töri össze a dinamikus kilengés. Nem változik a színpad elrendezés és méret. Mikor Stevie Ray játszani kezd a Stratocaster No. 1 gitárján, hallom azt, hogy ez az ő hangszere, az ő színpada, ahol játszani szokott, és az ő erősítője, amit mindig is használt. Az a képesség, hogy a dolgok állandók maradjanak, és ne módosuljon a karakter természetellenes mértékben, egy tudat alatti érzés, ami azt sugallja, hogy a zenét hallgassam, és ne a rendszert. Ezt a jellemzőjét személy szerint nagy erénynek tartom.
Végül meg kell jegyeznem, hogy ez a végfok 140 wattos, ami miatt nem minden méretű szobát, és nem minden hangfal típust képes kiszolgálni. Nálam semmi gondja nem volt a hozzávetőleg 3000 köbláb hallgató szobában egy közepes érzékenységű hangfallal. A Magico és a Talos amiket rákötöttem, 87-89 dB érzékenységű dobozok, amelyek közepes méretű szobákban normál hallgatási távolságból tökéletesen kiszolgált. Volt szerencsém meghallgatni az előd modellt egy 92-92 dB érzékenységű Wilson Alexx Vs hangfallal hatalmas helyiségben, amit bőven bezenélt. De vegye figyelembe, hogy nagy helyiségben, egy nehezen hajtható 82 dB hangfallal nem lehet vele szuper dinamikusan nagy hangerővel zenét hallgatni. Igen, minden erősítőnek vannak korlátai, az alól a 160M MKII sem kivétel.
Összefoglalás:
A végfok kitűnő. Igen, drága is. A legtöbb audió berendezés esetében a fejlesztés olyan finomításokat tartalmaz, ami egyesek számára jelentős különbséget mutat, mások pedig apróságnak, vagy lényegtelennek ítélik meg. Az Audio Research REF 160M MKII egy rendkívül kifinomult hangú végerősítő.
A mutass jobbat kevesebbért elv kritériumának is megfelel. Ezt sajnos sokan félre értelmezik. Nem úgy kell felfogni, hogy olcsóbban csinálja jobban a dolgokat, mint más. Vannak ennyiért nagyobb teljesítményűek, vagy más hangzás paramétert előtérbe helyezők. Mint minden kritikus, én is távol állok attól, hogy mindent hallottam már, de azt nyugodtan állítom, hogy ez egy olyan végfok, ami bőven megéri az árát, ha fontosak önnek azok a hangzás paraméterei, amiket kínál.
Akik a zenei kifinomultságot nagyra értékelik, azok számára az MKII gyönyörű tonalitást, hangsűrűséget, természetes basszus tömeget, nagy felbontást és a kiváló dinamikát fogja nyújtani. A dinamika változásai sem a hangszínt, sem pedig a hangszer szétválasztást nem befolyásolja.
Nem analitikus, érezheti úgy, hogy van részlet, ami elveszett. Úgy fogalmaznám meg, hogy ez az erősítő nem a részletek kiemelésével, hanem a muzikalitás élvezetével vonzza be a zenébe. Végső választásnak is nevezhetném, ami minden realitás ellenes fátyolt fellebbent, hogy közelebb kerülhessen a zenéhez, de a zeneiség irányából, hiszen elsősorban emiatt hallgatjuk.
Trióda vs. Ultra lineáris
Ahogy azt korábban írtam, összehasonlítom a kétféle beállítás módot. Vélhetően semmiféle újdonságot nem írok ebben a fejezetben azok számára, akik már más csöves készüléken kipróbálták.
A trióda módban az általam használt közepes érzékenységű hangfallal a sztereó kép fókuszáltabb, és kicsit kisebb. A hang lekerekített, amit úgy kell érteni, hogy csökken a kiterjesztés mértéke a magas és mély tartományokban. Úgy érzékeltem, hogy a dinamika kissé visszafogottabb, de például a női énekhang bizonyos szempontból jobbnak tűnt. Mivel a megítélés egyéni preferencián múlik leginkább, döntsön a zenei ízlése alapján.
Az általam használt hangfalakkal számomra az ultra lineáris mód mutatott jobbat. Nagyon élveztem a hangszerek szétválasztását, és a nagyobb rendelkezésre álló teljesítményt. Ám könnyedén elképzelhető olyan szoba és hangfal kombináció, ahol a trióda mód lesz előnyösebb. Nem próbáltam ki, de nagy érzékenységű hangfalakon többet mutathat a trióda mód, mint az ultra lineáris, nem wattokban, hanem egyéb teljesítmény tekintetében.
Mivel egyes hangszóró rendszereken a trióda mód fókuszált hangzás módja akár kívánatos is lehet, semmiféle hátrányt nem látok abban, hogy a gyártó beépítette ezt a választás módot. Az átkapcsolás egy gombnyomás, így akár műsorszámonként is másikat választhat igény szerint. Tapasztalataim szerint a legtöbb tipikus modern hangfal egyenletesebb hangzás teljesítményt mutat ultra lineár beállításban, de ugyanúgy mint én, biztosan élvezni fogja majd a választás és összehasonlítás lehetőségét.
Írta: The Absolute Sound munkatárs
- November 8.
Forrás és képek: The Absolute Sound és Audio Reseatch
Forrás: Audiophile-szalon.hu
