Kompakt és komplett
Úgy tűnhet, hogy a streaming világát két rendszer uralja, a Sonos és a Roon. A Sonos azoknak, akik számára a jó is elfogadható, a Roon pedig a megrögzött audiofileknek való. Ám a látszat csal. Rengeteg zenerajongó van, aki Tidal Connect-et, vagy Spotify Connect-et használ, vagy tudatosan választ más streaming platformot. Gondolok itt például a Direttára, vagy más gyártók saját alkalmazására, köztük az Aurender-re. A koreai márkanév is saját ökoszisztémát fejlesztett ki. Ebben a bemutatóban az Aurender N150 USB kimenettel rendelkező hálózati lejátszót teszteljük.
Mielőtt belevágunk, néhány szó a referencia rendszerünkről. TAD Evolution 2 hangfalak, Pass Labs elő és végfok, Alpha Audio PC, Mutec MC3+ hálózati lejátszó, Grimm UC1, és Sonnet Pasisthea DAC alkotja. A korábbi rendszerünkhöz képest majdnem minden lecserélődött, és a cél a semleges hangzás elérése volt.
Az N150-et a márkanév helyi forgalmazójától (More Music) kaptuk. Az Aurender az első eszköz, amit ebben a rendszerben tesztelünk. A hangot jól ismerjük, sőt akár összehasonlítási alapnak is tudjuk használni, mert az Aplha Audio PC és a Mutec együtt hozzávetőleg 4000 Euro, az N150 pedig csak egy kicsivel olcsóbb, de gyakorlatilag egy árkategória.
Az Aurender ereje a teljes kínálatban, és a hozzájuk fejlesztett saját alkalmazásban rejlik. Több kategóriában kínálnak készülékeket. A hálózati híd kategória, mint az N150 olyan alap eszköz, amely fogadja az adatfolyamot, és digitálisan kiküldi a DAC felé. Aztán vannak analóg átalakítót tartalmazók, és szerver funkciót kínálók. A palettán megtalálhatók olyan modellek is, amelyek képesek CD lemezeket rippelni. Minden igényt ki tudnak elégíteni, és a rendszer praktikusan bővíthető.
Az Aurender saját fejlesztésű alkalmazást használ a vezérléshez, ezért ne várja el a Roon integrációt. Az AirPlay természetesen használható rajta, de a RAAT nem, azaz a Roon felhasználók nem tudnak vele veszteség mentesen streamelni. Rossz dolog ez? Nem feltétlenül, mert aki tudatosan Aurendert választ, az nem biztos, hogy külön fizetni akar a Roon-ért.
Az Aurender Conductor app:
Ha egy gyártó saját alkalmazás fejlesztésébe kezd, érdemes jól csinálnia, és szerencsére a Conductor kiváló alkalmazás. Különösen iPad-on megy jól. Az irodánkban nincs iPad, de rendszeresen láttuk, és máshol használtuk is ilyen eszközön. Az Android telefonon is jól fut, de a nagyobb képernyőn kényelmesebb használni. Hallottuk, hogy lesz belőle Android tablet verzió hamarosan, így a kínálat tényleg teljes lesz.
A Conductor a lejátszó minden funkcióját irányítja. Még elegánsabb lehetne, ha weben keresztül, a lejátszó IP címén keresztül is használhatnánk, de ez sajnos nem opció. Jó szívvel ajánljuk a Critical Listening beállítást. A hatása egyértelműen hallható. A hang még nyugodtabb, és gazdagabb részletekben. Nagyon különleges.
Normál nézetben az összes releváns szűrés mód látható. Song, Artist, Album, Genre, stb., és Folder, ami például a Roon-ban nem lehetséges. Áttekinthető, szép. Bármit, bárhogy rendezhetünk. A Folder nézetben gyorsan megtalálhatók a dolgok. Lektorként az egyetlen hozzáfűzni valónk az, hogy a mappa nézetből a NAS-ról nem lehet azonnal a teljes album lejátszást indítani, csak miután a teljes tartalmat áttöltötte a lejátszó a saját könyvtárába. Ítészként ez kevésbé kényelmes, de átlag felhasználóként egyszer kell végrehajtani az importálás műveletet, és többé nem lesz vele dolga.
A navigáció gyors és egyszerű. A dalok és albumok kezelése zökkenőmentes, és az app felkínálja a Tidal, Qobuz és Spotify Connect lehetőségeket. Frissítés után a VTuner is elérhetővé válik. Speciális lehetőség a távoli támogatás kérése. Ha valamivel nem boldogul, közvetlenül írhat a gyártónak, és távsegítséggel megoldják, nem kell szervizbe szaladgálni a készülékkel.
Aurender N150:
Az N150 az első belépőjegy az Aurender világába. Árban alatta csak az N100SC és az esetleges akciós termékek találhatók, amelyek csak digitális kimenetet kínálnak. Merész döntés volt a gyártó részéről, de a legtöbb otthoni rendszerben már akad DAC, amelynek van USB bemenete. Amelynek nincs, ott választható az UT100, vagy UC100 külső egység, amely koaxiális vagy Toslink csatlakozásra alakítja az USB jelét. Esetünkben rendelkezésre állt a DAC USB bemenete, azt használtuk, mert a gyártó kiváló minőségűt épített a lejátszóba.
Az N150 kompakt, fél DIN méretű. Az előlapon a rájuk jellemző négy gomb található a 3 inches Amoled kijelző mellett. A kijelző nem színes, és nem mutatja az album borítót, de távolról is jól olvasható. A kritikus hallgatás módban ki van kapcsolva, minden az alkalmazásban látható. A hátlapon dedikált AUDIO USB kimenet mellett két további USB bemenet, LAN és hálózati aljzatok láthatók. Ha szerverré akarja fejleszteni, 2,5 inches HDD vagy SSD dugható bele néhány mozdulattal.
A rendszer, amiben meghallgattuk:
A hang:
Váltogattunk az N-150 és a saját Alpha Audio PC/Mutec kombinációnk között. Az Aurender hangja kidolgozottabb volt, de úgy a fair, ha mellétesszük, a különbség nem hatalmas léptékű, ám egyértelműen hallható, és az N 150 felé billenti a mérleget.
A Portishead The Rip című száma réteges, gyönyörű közép tartománnyal és effektekkel, amik szépen rendeződnek el a hallgató szobában. Ha nem jól tálalják, a dal nyomasztóvá válhat. Mindkét lejátszó elkerülte ezt a hibát, de az Aurender szebben szól. Folyékonyabb, több a nyugalom a közép tartományban, ami lehetővé tette, hogy el lehessen lazulni, és bele lehessen merülni a hallgatásába.
Ugyanennek a zenekarnak a Roads című szerzeményére (élő előadás), a fentiekhez hasonló tapasztalataink voltak. Az Aurender nyugodtabb, kevésbé kemény a közép tartománya. Ebben az esetben nagyon jól működött ez a hatás.
Továbblépve a rock, a metál, a house, és a middle of road stílusra, a stílus és a különbség a hangban megmaradt, de – és ez fontos – tette ezt anélkül, hogy a muzsikák karakterét eltompítaná. A Metallica továbbra is Metallica maradt, Eelke Klejin megőrizte a tempóját és az energiáját.
Összefoglalás:
Már sokféle folyékony és nyugodt komponens hallgatásában volt részünk, különösen a hangfalak és erősítők terén. Ezeken minden szépen, és kellemesen szól, ám néha unalmassá válnak. De a Metallicának például szaggatnia kellene. A Massive Attack számainak pörgősen és hátborzongatóan sötéten kell megszólalnia. A 100th Window című albumuknak meg főleg. És az Aurender N150-nel hallgatva pontosan ilyenek!
Rövid értékelés az eredeti nyelven:
Írta: Door Jaap
Forrás és képek: Alpha Audio
Forrás: Audiophile-szalon.hu
