Bluesound NODE NANO hálózati zenelejátszó teszt

Egészen elképesztő mennyiségű digitális kütyüt zúdítanak a gyártók az egyszeri vevőre és főleg a pénztárcájára, még az ezzel foglalkozó szakembereknek is nehéz eligazodni közöttük. Megpróbálnak minden igényt lefedni, legyen az méret, dizájn vagy ár. A Bluesound NODE NANO a minimalista kinézet és apró méret képviselője lett, megtartva mellette mindazokat a szolgáltatásokat, amik igazán fontosak egy streamerben. WiFi és LAN kapcsolat, Airplay 2, Bluetooth 5.2 aptX, bónuszként Roon Ready képesség. Spotify és TIDAL Connect is adott a kényelmes használathoz a BluOS saját kezelőfelülete mellet.

Kinézet, csatlakozók

Ahogy az elnevezése is sugallja, apró. Nagyon apró egy streamerhez képest, az iFi gyártmányaihoz hasonlít méretben. Gömbölyded élekkel lekerekített sarkok díszítik az előlapot, ahol kapunk egy szögben lecsapott mini "képernyőt", ami igazából csak egy pár tapizható érzékelőkkel ellátott sötét plexi lap, a bekapcsolást és a különböző üzemmódokat jelzi ki és vezérelhetjük vele a hangerőt. Hátul is az egyszerűségre törekedett a gyártó, egy pár RCA, digitális koaxiális és optikai kimenet, egy USB 2.0, egy RJ45 LAN, trigger és USB-C tápbemenet zárja a sort. Az USB-A beállítástól függően lehet bemenet (köthetünk rá például pendrive-ot) és lehet kimenet is, csatlakoztatva hozzá egy külső DAC-ot. Ennyi és nem több, de ez is bőven elég, a fontosabb dolgokat és a többi lehetőséget úgy is a BluOS applikációval intézhetjük. A NODE NANO is a "dugd be és felejtsd el" megoldások közé tartozik, elég egyszer összerakni és utána már csak a telefonunkat kell használni hozzá.

Belül

Egy ESS ES9039Q2M DAC található a belsejében, amit és a többi részegységet az ARM Cortex A53, Quad-Core, 1.8GHz processzor vezérel, mégpedig becsülettel, ugyanis akadásokat egyáltalán nem tapasztaltunk a teszt során.

Használat közben

A BluOS App telepítése után férünk hozzá a streaming szolgáltatásokhoz, ahol a bőség zavarával szembesültünk. Megszámlálhatatlan zenei forrásból táplálhatjuk a zenére kiéhezett füleinket, legyen az a megszokott TIDAL, vagy esetleg Qobuz, ha már meguntuk a Tuneln alól elérhető internetes rádiók tömkelegét. Ma már alapból elvárt fícsör a Roon Ready képesség, aminek maradéktalanul eleget is tett, a Roon probléma nélkül felismerte és kezelte a hálózati eszközök között. Az otthoni hálózaton tárolt zenék is elérhetőek természetesen, a BluOS azokat is könnyedén kezeli. A DSD256 mellett érdekes módon (nem mintha ez nem lenne elég) 24 bit/192 kHz felbontást támogat az összes kimeneten. Az előlapra kirakott érintős kezelőszerveket szinte egyáltalán nem használtuk csak próbaképpen, a BluOS mellett erre egyáltalán nem volt szükség, diszkréten belesimultak a háttérbe, nem égette ki a szemünket a fényük (ki is kapcsolható teljesen). Erősen megbecsülendő módon, már gyártóktól eltérően, rakat kiegészítőt csomagoltak hozzá, RCA, LAN, USB kábelt! Azaz nem kell egyből azon gondolkozni, melyik boltba is rohanjunk, ha meg akarjuk szólaltatni "kulcsra készen" adja kezünkbe a Bluesound. A tesztek alatt jól viselkedett, bírta a gyűrődést, hűséggel reagált minden kívánságunkra, nem akadt a torkán semmi, nem juttatta a tudomásunkra a zavaró körülményeket recsegéssel, avagy pattogással. A melegedést is elfelejthettük, nyugodtan rakhatjuk olyan helyre, ahol nincs túl nagy lehetősége szellőzni. Persze azért, ha lehet ne csomagoljuk be az építkezésről megmaradt kőzetgyapotba.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A sztereó erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One, Cocktail Audio X50D, FiiO SR11, FiiO S15, WiiM Ultra streamerek, Satori hangfalak, SVS SB-3000 és SVS SB17-Ultra Revolution szubládák, AudioQuest Night Owl Carbon és Meze 105 AER fülesek, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest és VIABLUE kábelezés.

Hangminőség

Mit várunk el manapság egy streamertől? Sok mindent, de a legfontosabb, hogy úgy szólaltassa meg a zenét, hogy annak hallatán ne kelljen kimenekülni tőle a szobából. A digitális érában született lejátszók különösen érzékenyek erre, a hibák többsége zavaróbb, mint az analógnál lévők (nem mintha azon ne tudnának pocsékul szólni). A nullák és egyesek birodalmában azonban különösen oda kell figyelni, ne jelenjen meg az a sterilség és üresség, ami a rosszul tervezett masinák védjegye. Ez a mini streamer eleget tett a legfontosabb követelményeknek. Nyilvánvalóan nem hozta azt a (hang)minőséget, amit a bátyjai és a magasabb árkategóriába pozícionált versenytársai, de csalódást sem okozott. Képzeljünk el egy sima és puha paplant, ami alá kellemesen nyugtató bebújni és ott tölteni el egy napot, vagy pedig beülni egy V6 motor kormánya mögé és padlógázzal száguldani, miközben vadítóan kemény rockzene üvölt a fülünkbe. A NODE NANO a paplanos verziót támogatja, finoman elsimította a hangok keményebben megszólaló éleit, eltüntetve ezzel sok mindent, minden olyan "élt" a felvételekből, ami esetleg bánthatta volna a füleinket. Ezzel némi dinamikahiány is együtt járt, a hard rockot és heavy metalt nem neki találták ki. Az erényei inkább az akusztikus popzenén jöttek elő, főleg a férfi és a női énekhangokon, azokon magabiztos előadást tudott nyújtani. Paul Simon volt az egyik kedvence, játékos könnyedséggel „bánt el” az énekével, artikuláltan és gazdag színekkel szólaltatta meg, sokáig el lehetett hallgatni Pali bácsit.

Más utakra térve, belehallgattunk a megszokott tesztzenéinkbe, ahol főleg a gitár a jellemző hangszer. Itt külön kell választani (pedig ugye erősen hasonló) Mike Oldfield és Mark Knopfler zenéit, Oldfield jóval több háttér "díszítő elemet" alkalmaz, több szerepet szán a kiegészítő hangszereknek, mint a másik művész. Nagyobb hangsúlyt kapnak az ütőhangszerek (lsd. Tubular Bells) amiket ugyan meg tudott szólaltatni, de bőven elkélt volna hozzájuk még egy kis határozottság, magabiztosság. Ez a relatív visszafogottság viszont egész jót tett, mikor Mark zenéit kezdtük el hallgatni, mégpedig a Notting Hillbillies lemezét. Remekül elkapta az a hangulatot, amit a lemez sugároz magából, a végtelen prériken lovagló és menetközben megpihenő cowboyok country és blues örömzenélését. Tökéletesen átjött, az a kellemesen fáradt, elmerengő hangulat, ami este a tábortűz mellett fogja el az embert. Itt egyáltalán nem volt hátrány az a néha túlságos simaság, sőt, sikerült kényelmesen hátradőlni a fotelben, elmélázva az élet nagy dolgain. Megpróbáltunk néhány nagyvadat is becsempészni a többi közé, jelesül Hans Zimmer prágai koncertjét, ami erősen megdolgoztatja mind a forrást, mind az erősítőt a hangfalról nem is beszélve. A Dark Knight komoran sötét hangulatából kicsit hiányzott az a sötétség, ami ennek a felvételnek a lényege lenne. Helyette kaptunk egy olyan megszólalást, ami kellemes volt ugyan, de támadt némi hiányérzetünk, megszólalt ugyan az előadás, de inkább háttérzenélésre vette a figurát, mintha nem sikerült volna neki megragadnia a lényegét. A Driving, a Rain Man és az Angyalok és démonok viszont egész tűrhetőre sikerült előadásügyileg. Ebben az esetben megvolt benne az az érzelmi hatásfok átadási képesség, ami hosszú időre leköti az embert (és amiről a hifi szólna). Mikor éppen mást csináltunk, akkor (is) be szoktuk kapcsolni a Radio Paradise tematikus csatornáit, modellezve ezzel a hosszútávú zenehallgatást, mennyire képes lekötni, vagy éppen ellenkezőleg, mennyire tudja magára felhívni a figyelmet. Itt is ugyanazt az eredményt kaptuk, mint az előzőekben, legjobban a Mellow Mix adás tetszett neki a legjobban, ahol nem kellett megküzdenie holmi torzított gitárral, vagy valami hatalmas hangtérrel. Szépen elvolt a maga nyugodt karakterével és abból semmi sem zökkenthette ki, ebből kifolyólag sohasem vált zavaróvá a jelenléte.

Konklúzió, ajánlás

Ebben az árkategóriában nagy a nyüzsgés, számtalan gyártó igyekszik elnyerni a vásárlók kegyeit (és pénztárcáját) nehéz kitűnni olyan dologgal, ami meggyőzi a leendő vevőt. A Bluesound NODE NANO igyekszik minden célnak megfelelni, ott van példának okáért a remekül sikerült BuOS applikáció, ami példa lehetne a többieknek is, kezelhetőség és gyorsaság szempontjából. Nem feledkezett meg a bőségesen mellé csomagolt kiegészítőkről sem, külön vásárlás nélkül is egyből használatba lehet venni. Amiben jeleskedik, az az akusztikus zene, főleg a blues és a country valamint a kifejezetten az énekre kihegyezett zenék, ott elemében érzi magát. A keményebb műfajt is megszólaltatja (de ahogy anno a legendás Spendor BC1 hangfalról írta az egyik neves angol szakíró) heavy metállal inkább ne kínozzuk. Persze ebben az árkategóriában nehéz olyan streamert találni, ami mindenben megfelel, mindent jól szólaltat meg, a Bluesound új üdvöskéje a "finomabban rajzolt" zenék szerelmeseit vette célba.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Sima és túlzásoktól mentes, kicsit visszafogott hang, ami igen jól áll az akusztikus hangszeres zenékhez

+ A BluOS az egyik követendő példa a jól megírt appok terén, így kell működnie egy vezérlő programnak

+ Számtalan hozzácsomagolt kiegészítő, egyből be lehet üzemelni, nem kell egyből a boltba rohanni kábelekért

+ A streaming szolgáltatók felhozatala kifogástalan, nem beszélve a Roon Ready képességről

- A keményebb zenék kedvelőinek nem biztos, hogy tetszeni fog

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu