Denon Home Amp hálózati sztereó erősítő teszt

Fontosabb részletek

A Denon Home Amp a korábban tesztelt Marantz MODEL M1 féltestvére, papíron közölt specifikációjuk szinte teljesen azonos. Ami fő eltérés, hogy előbbi 320, míg utóbbi 400 ezer forint körül kapható e sorok írásakor. Vagyis azoknak hívja fel figyelmét, akik a Marantz-tól kedvezőbb ár/érték arány mellett keresik ugyanazt a szolgáltatás csomagot. Kérdés, hogy hangban mi változott, de néhány bekezdés múlva arra is lesz válasz.

D osztályú erősítőnek köszönheti kis méretét a Denon Home Amp épp úgy, mint sok riválisa. Teljesítménye 100 W 8 ohmon, ami elméletben bármilyen hagyományos hangsugárzóhoz bőségesen elég. Hozzá kell tenni, hogy gyártója tudomásul adta a leírásban, hogy beépíthető, egyedi installációs kompakt hangsugárzók, illetve állványos hangfalak hajtására ajánlott. Egy háttérzenei igásló látszatát kelti, de azoknak is kedvez, akik soundbar helyett szeretnének saját elvárásaik szerint választott hangsugárzókat (és akár mélyládát is) tartalmazó hangrendszert. Ilyen szituációkhoz eARC képes HDMI bemenet, Dolby dekódolás és beszédhang kiemelő funkciók is színesítik az összképet.

Nem kevésbé meghatározó a hálózatos rész, mely a Denon saját fejlesztésű, rendszeresen frissülő HEOS keretrendszerére épül. Minden manapság közkedvelt klienst magába foglal, internetrádiótól a TIDAL HiRes-ig. Emellett helyi hálózaton megosztott zenei könyvtárak böngészését, továbbá házvezérlő rendszerekbe (Crestron, Control4, AMX) való integrációt is lehetővé tesz a kis erősítő.

Küllem

A papíron közölt teljesítmény és funkciólista együttese szinte túl szép, hogy igaz legyen. Cserébe a fizikai megjelenést illetően kell kompromisszumot vállalni. A hagyományos, elegáns fémházzal rendelkező Denon hifi erősítőkhöz képest meglehetősen szerény külsőt kapott a Home Amp. Első ránézésre kissé semmitmondó a fekete, kerekített sarkú doboza, mely nem túl prémium hatású műanyagból készült. Fizikai nyomógombot (a hátsó connect kapcsolót leszámítva) nem tartalmaz, habár került az előlapjára egy állapotjelző LED és hat érintést érzékelő "gomb" (három programválasztó, egy lejátszás/elindítás és a szokásos plusz-mínusz jelszint, vagyis hangerő vezérlők).

A hátsó oldal jól átgondolt csatlakozókat tartalmaz. Nincs akkora bőség, mint egy klasszikus méretekkel rendelkező hálózatképes erősítőn, de a manapság slágernek számító eARC-s HDMI adott, mellette optikai és RCA is rendelkezésre áll, ha egyéb lejátszót, forráseszközt szeretnénk csatlakoztatni. Hálózati kapcsolódáshoz lehet választani a béepített WiFi vagy a vezetékes Ethernet közül, továbbá Bluetooth vevő és egy USB-A port is adott, igaz, utóbbi elég korlátozott. A Marantz MODEL M1-hez hasonlóan ez az eszköz is csak gyökérmappába bemásolt fájlokat képes felismerni USB-ről és meglehetősen válogatós a különböző adathordozókkal (nekünk 3-ból 1-et ismert fel) ezért jobban járunk, ha nagyobb zenei gyűjteményünket megosztott mappából vagy NAS-ról böngésszük.

Összességében a megjelenés lehetne szebb annak érdekében, hogy vizuálisan kiemelkedjen a hasonló összegért kapható riválisok közül. Azonban az is erősen valószínű, hogy a leendő tulajdonosok amúgy sem nagyon fogják nézegetni a Home Amp-jukat: zóna erősítőként simán elrejthető egy rack szekrényben és ha szellőztetett médiabútorral rendelkezünk, még szekrényajtó mögé is tehető. A vezérlés egyébként is telefonról vagy a tévé távvezérlőjével történik majd.

Használat közben

Tesztalanyunk beüzemelése egyszerű volt és zökkenőmentes. Kábellel csatlakoztattuk a helyi hálózathoz, amivel a nagyjából 5 perces, alkalmazáson keresztül történő WiFi kapcsolódási procedúrát is ki tudtuk kerülni. Alig fél perc elteltével már vígan böngésztük a HEOS alkalmazásban megjelenő menüket és beállítási pontokat. Habár a Home Amp előlapja nem tartalmazott fizikai gombokat, a gyártóra jellemző funkciókat (balansz, magas és mélyhang, direct mód) egész hamar megtaláltuk alkalmazásában.

Az iOS és Android mobileszközökkel kompatibilis Heos gyors és könnyű hozzáférést enged a támogatott hálózati kliensek mindegyikéhez. Ugyanitt a Sources sávban mi tudjuk testre szabni, hogy mely bemenetek (és milyen sorrendben) jelenjenek meg. Létre tudunk hozni kedvenceket is, továbbá a lent, középen lévő Rooms menüben a hálózatban lévő valamennyi HEOS képes eszközt tudjuk egyidejűleg, igazi multiroom jelleggel irányítani. A bemenetekhez "Direct", "Stereo" és "Virtual" hangmódokat lehet társítani.

A Denon Home Amp fő erőssége, hogy széleskörű beállítási lehetőségekkel rendelkezik. Érdemes azonnal lekorlátozni a jelszintet (volume limit), különben egy-egy óvatlan érintéssel 100%-ra ugrasztjuk a zenei hangerőt, ami bizony riasztóan hangos lesz. Ha csatlakoztatunk mélysugárzót, annak be tudunk állítani vágási frekvenciát, továbbá az erősítőhöz illesztett tv jel késleltetését is lehet módosítani, az ajakszinkron késés elkerülése érdekében. Mindez csak a jéghegy csúcsa, ha már eleget vesződtünk a beállításokkal, megpihenhetünk a lejátszott műsor albumborítóját és aktuális jelszintet (hangerőt) mutató menünél is.

A felhasználói élmény épp olyan kielégítő és széleskörű volt, mint a Marantz MODEL M1 esetében. Kétségtelenül bőséges szolgáltatás csomagot kaptunk, olyan kompromisszumokkal, melyek elég viszonylagosnak számítottak. Ebből az erősítőből is ugyanazt hiányoltuk szubjektíven, amit féltestvéréből. Az alap treble/bass helyett örömmel láttunk volna egy többsávos parametrikus EQ-t, netalán Dirac támogatást, akár utólagos licensz fizetés ellenében. Másfelől az erősítő készülékháza nem mutatott semmit hangerősség, lejátszott műsor és bemenet szempontból, ami a mai telefonos világban nem tragédia, de egyeseknek talán jó lenne. Esetleg egy hagyományos fejhallgató kimenetet még tartalmazhatott volna, de értelemszerűen a méret és ár függvényében valahol meg kellett húzni a határokat.

Hangminőség

Az erősítő kipróbálásához eleinte DALI SPEKTOR 2, majd JBL Stage 250B hangsugárzókra esett a választás. Előbbi nem zavaróan, de a szokottnál nyersebb magashangokkal reagált a Denonra, viszont a JBL eleve lágyabb, lustább karakterének jót tett a Denon feszessége, határozottsága. A hangzásvilág kétségtelenül dinamikusabb, erőteljesebb és gazdagabb volt ahhoz képest, amit a külső látvány alapján, egy kétkilós dobozkától elvártunk volna.

A basszusok saját szobánkban (13 négyzetméteres alapterület) telten és vastagon jelentek meg, de a HEOS alkalmazásban lévő basszus EQ csúszkáján -2 dB levétel máris visszavett a feleslegesen pumpáló mélyekből. A kellemes hangú francia-amerikai énekesnő, Melody Gardot - If I'm Lucky c. száma sima textúrával és erős dinamikával jött át. A háttérben lévő vonós hangszerek és melankolikus zongorakíséret tisztán hallható volt, bár a színpad megjelenítése, tagolása kissé felületesen történt.

A Massive Attack - Angel c. számával azt a benyomást kaptuk, hogy a Denon mini erőműve elsődlegesen könnyűzenére termett. A brit együttes rendkívül tömény és erős ütemeit jó stabilitással és remek felbontással jelenítette meg. A cintányér közel nem volt olyan realisztikus, mint más (drágább) D osztályú erősítőknél, de lendületben és energiában nem volt hiány. Logikusan a hangsugárzókon is múlott, de megfelelően terhelhető dobozzal simán hozott egy harsány színektől mentes, kisebb házibulira alkalmas, feszes karaktert a kis erősítő.

A The Dave Brubeck Quartet - Take Five c. jazz klasszikusa rendkívül nagyra méretezett szaxofonnal jelent meg, a nagybőgő meleg alapot biztosított, a dob és zongora határozottan játszott, független pozícióból. Korábbi, magasabb kategóriás erősítő tesztek alapján tudtuk, hogy a mű atmoszférája, légköre ezúttal inkább kétdimenziósan, a hangsugárzók közötti síkban maradt, nem annyira vált le a dobozokról. Ilyen jellegű zenékkel nem bánt annyira profin a kis Denon. Emellett a cintányér fémességének megjelenítése sem volt kimondottan realisztikus.

Visszakanyarodtunk a modernebb és keményebb zenékhez, melyeknek kritikus eleme a lendület és a kiugró hangok (az a pillanat, amikor egy dob vagy hangeffektus elindítja az ütemet és maximum hangerősséggel szól). Ezek közé tartozott a Queens of the Stone Age - No One Knows c. hard rock nótája is, melynek kontrasztját, fűtöttségét és kemény gitár riffjeit sokkal magabiztosabban adta vissza az erősítő, mint a szimfonikus és jazz darabok háttérben lévő, aprólékos összetevőit!

Alternatívák

A Denon Home Amp jelentősen kedvezőbb áron kapható, mint Marantz MODEL M1 néven futó rokona, ennél fogva relevánsabb kihívó olyan erősítőkkel szemben, mint a Sonos Amp vagy Bluesound POWERNODE Edge, melyek egyelőre még nem jöttek tesztre, de ár és funkciók tekintetében izgalmas vetélytársaknak tűnnek. Akinek nem kritikus a HEOS megléte és megelégszik Google Home támogatással, annak érdemes rápillantani a Harman Kardon Citation Amp hálózati erősítőre, mely e sorok írásakor jelentős kedvezménnyel csíphető el. Hozzá kell tenni, hogy kedvezőbb áráért cserébe a hangja is kevésbé részletező, mint a Denonnak, de általános multimédiás célokra elég vonzó darab. Végül, ismét meg kell említeni a Marantz MODEL M1-et, mely drágább 80 000 forinttal, de karakterében ott volt egy bizonyos varázs, jobb térábrázolás és zeneiség, aminek a mélységéig nem igazán tudott eljutni aktuális tesztalanyunk. Végül egy tipp: aki nem veti meg a hagyományos hifi méretet és formát, annak szerintünk hangzásban és kivitelben is jobb opció a 2022-ben debütált Denon PMA-900HNE. Ára drasztikusan süllyedt az eredetihez képest, annyira, hogy jelenleg még a Denon Home Ampnál is olcsóbb! Egyetlen negatívuma, hogy ARC HDMI-t nem tartalmaz.

Végszó

A Denon Home Amp bárhol elférő, mégis praktikus erősítő azoknak, akik nem akarják bonyolult készüléklánccal kitömni a szekrényüket csak azért, hogy általános multimédiás célú hangrendszert birtokoljanak. Dinamikus, lendületes hangzása élvezetes, színes megszólalást adott a tesztre használt belépő kategóriás hifi hangsugárzóknak. Kissé felületes, ám rendkívül energikus karaktere szerintünk első sorban filmekhez, akciódúsabb videójátékokhoz és populárisabb hangzást képviselő zenékhez volt előnyös. Ugyanakkor erős kihívókkal kell megküzdenie és nincs benne az a különleges, bensőséges zeneiség, amire e cégcsoporton belül maradva a Marantz MODEL M1 képes volt. Viszont dicsérendő, hogy a vállalat egy olcsóbb lépcsőfokot is biztosít az árra érzékenyebbek számára.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Határozott, dinamikus hangzás kis és magas terhelésen is, stabil, erős basszus kezelés, közvetlen és egyenes énekhangok

+ A kis méret várakozáson felüli funkció listát rejt, a Heos támogatástól az ARC HDMI bemenetig, naprakész tudást kapunk

+ Kis mérete és magas hatékonysága által kis alapterületet igényel, szűkebb helyeken is elfér

- A készülékház lehetne igényesebb megjelenésű

- Az 1 db LED kivételével nincs vizuális visszajelzés előlapján (bár az alkalmazás mindent mutat)

- Klasszikus és jazz zenével felületesebben bánik

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu