FiiO FT5 síkmágneses fejhallgató teszt

Bevezető gondolatok

A FiiO évek óta bővülő fülhallgató kínálatának nemzetközi megítélése azt mutatja, hogy a gyártó nemcsak DAC és DAP téren képes kiszolgálni a vájtfülűek igényeit. Miután a cég temérdek fülmonitort letett az asztalra, újabban teljes méretű, vagyis fül köré fekvő fejhallgatókkal pezsdíti fel a piacot. A korábban bemutatott FT3 csak a kezdet volt. A jelenleg bemutatásra kerülő FT5 drágább (e sorok írásakor 190 000 forint), de cserébe azt a technológiát alkalmazza, amely működési elv tekintetében közel áll az elektrosztatikus hangszóróhoz. Sajnos utóbbi, különösen, ha hozzászámoljuk
a meghajtáshoz szükséges elektronikát, több millió forintba kerülhet.

Az FT5 nem igényel speciális fejhallgató erősítőt, bármilyen jobb minőségű készülék képes meghajtani. Lelkét egy 90 mm-es, síkmágneses (planar magnetic) hangszóró képezi, melyben 6 mikrométer vastagságú membrán található. Utóbbira nyomtatták rá a tekercset. Nem a hagyományos hangszórók hengeres lengőtekercsét kell elképzelni, hanem egy szerpentinre hasonlító, sík mintázatot, melyet két oldalról összesen 20 db mágnes fog közre. Számos technikai érdekességet
rejt a fejhallgató, melyekről bővebben a gyártó honlapján lehet angol nyelven tájékozódni.

Küllem

Az FT5 hangszórókamrájának külső mintája teljesen más, mint az FT3-é. Utóbbi a dobócsillagokra hasonlító motívummal talán túlságosan a számítógépes játékosok kegyeibe próbált férkőzni. Ahhoz képest az FT5 egységesebb és letisztultabb. Külső fala egyenes, ahogy a rajta lévő kivágások is, leszámítva a központban elegánsan díszelgő, nem túl hivalkodó emblémát. Kifejezetten jó minőségérzetet sugall, hogy a ház anyaga alumínium-magnézium ötvözet.

Az Y-idom és a fejpánt hídeleme ugyancsak fémből készült. Utóbbi egyetlen fémsáv, kézben tartva picit élesnek érződik. Furcsa, hogy ezen már nincs olyan bőrborítás, mint az FT3 fejpántján, sejthető, hogy a tömegcsökkentés miatt döntöttek így.

Viszont az a műbőr sáv, amely ténylegesen érintkezik a fejjel, kimondottan jó tapintású. Rugalmas felfüggesztésével automatikusan a fej méretéhez igazítja a pántot.

Előnye, hogy nem kellett a méret rögzítéséhez szolgáló, tömegnövelő alkatrészeket beépíteni. Hogy hosszú távon mennyire fogja bírni a folyamatos kinyúlásokat, arra csak évek múlva tudnánk érdemi választ nyújtani. Az összképet nézve úgy tűnik, hogy az FT5 kimondottan komoly felhasználókra fókuszál, akik nem akarnak kétévente új füles után kutatni.

Használat közben

A FiiO-ra jellemző módon ezúttal is körültekintően válogatták össze a csomagban lévő tartozékokat. Igényes, kemény falú műbőr tokja (ami egy bársonyzsákban található), ahhoz hasonlít, amit az FT3 mellé adnak. Védi a tartalmát és közben csinos is.

Emellett nem egy, hanem két fülpárnát tartalmaz doboza, az alapértelmezett szarvasbőr, a bónuszként mellékelt pedig műbőr kárpitos. A moduláris kábel 1,5 méter hosszú, 3,5 mm-es monó Jack dugókkal a füles és variálható csatlakozóval a forrás felőli oldalon. Utóbbi azt jelenti, hogy tetszés szerint kicserélhető a dugó szimmetrikus (4,4 mm-es Pentaconn) vagy aszimmetrikus (3,5 mm-es Jack) kivitelre. Ezután az ugyancsak csomagolásban lévő adapterek használatával
lehet 6,3 mm-es Jack vagy 4 tűs XLR dugóra módosítani.

A síkmágneses fejhallgatók viszonylagos hátránya, hogy nehezebbek, mint a dinamikus hangszórós alternatívák. Az FT5 465 gramm kábelek nélkül, míg az eltérő technológiával működő FT3 391 gramm. A különbség nem drámai, de hosszú távon az FT5 valóban kissé vaskosabbnak érződött. Fentről enyhe nyomást fejtett ki a fejpánt. A nyomóerő nem összpontosult legfelül, helyette
széltében terült szét, ami egész kellemes hosszútávú komfortot biztosított. Mindenesetre az FT5 globális mércével kissé nehéz fejhallgató, amit viselője minden pillanatban érzékelhet. Ezt némileg
kiegyenlítette a vastagon bélelt, memóriahabbal bélelt fülpárnákkal. Az első percben még sután illeszkedtek a méretes szivacsok az állkapocshoz. Még túl friss, rideg volt a bélés, de pár perc elteltével szép lassan az állkapocs mögötti részhez is hozzásimult.

Hangminőség

A fejhallgató tesztelése RME ADI-2 DAC FS és FiiO K11 készülékekkel történt, amelyek AudioQuest Carbon USB kábellel csatlakoztak egy iMac számítógéphez. Az offline tárolt zeneszámokat JRiver Media Center lejátszó szoftverről hallgattuk.

Eliane Elias - I Thought About You (I Thought About You, 96 kHz/24 bit)

A brazil énekesnő mézédes hangját évtizedek óta imádja a jazzrajongók tábora - és sokszor azok is, akik nem kimondottan a műfaj hódolói. Eliane Elias ugyanis fülbemászó zongorás improvizációjával és simogató orgánumával egyszerűen csak szórakoztatni szándékozik hallgatóját. Hogy árnyaljuk az FT5 jazzel kapcsolatos kompetenciáját, meg kell említeni, hogy e darabnál kifejezetten előnyt jelentett játékos basszusa és lassabb, lágyabb magas frekvencia kezelése. Továbbra is rakott egy kis felesleget Marc Johnson precíz bőgőjátékára, viszont közben megőrizte a finom, rózsaszín ködbe burkolt hangulatot.

Led Zeppelin - Stairway to Heaven (How the West Was Won album, CD)

Még azoknak is érdemes ezt meghallgatni, akik a stúdióverziót nem tartják különösebben izgalmasnak. A koncert, melynek során készült e felvétel, a kritika szerint egyúttal a banda csúcskorszakát is képezte. Az FT5 lazán és nagyvonalúan tolta át önmagán a legendás rockegyüttes örökzöld művét. A jobbról zizegő gitárerősítő és a gyengén beúszkáló kiáltások, éljenzések megalapozták a koncerthangulatot. Le kell szögezni, hogy ahhoz nagyon rossz fejhallgató kell, hogy
élvezet nélkül szólaljon meg a Stairway to Heaven. Hogy mennyire érzi közben magát a hallgató a zenészekhez, oda kell a jobb hangminőség. A hangszerek közti szeparáció nem volt annyira fegyelmezett és levegős, mint a FiiO magasabb kategóriás IEM (in-ear-monitor) fülhallgatói esetében.

A cintányér és az elektromos gitár körvonala gyengédebb, lágyabb volt egy átlagos, dinamikus hangszórós füleshez képest. Ettől semlegesebb és kevésbé technikai összképet kaptunk. A basszus dinamikáját keveselltük a leghevesebb részeknél, amikor a dobos keményebben odacsapott és a gitárszóló véget ért. Viszont a sztereó kép rendkívül mozgalmasan jelent meg. A hangszerek kissé összeértek egymással, de ebből is előnyösen mászott ki az FT5, mert a homályosan hagyott
körvonalaktól még melegebb, természetesebb hatással jelenítette meg a CD-ről lejátszott számot.

Dave Brubeck - Take Five (Time Out album, 176 kHz/24 bit)

Léteznek kocsmafüstös hangvételű, koszos jazz albumok és tökéletes stúdiómunkák. Annak ellenére, hogy van egy saját zengése és atmoszférája, kellemes hangulata és tökéletes minősége által a Time Out joggal kötelező lemez minden jazzrajongó polcára. De hogy bánt vele az FT5? Nem igazán ügyesen, de hozzá kell tenni, hogy a Take Five nem teljesen ideális választás fejhallgatós zenehallgatáshoz. Crossfade támogatás nélküli elektronikával túlságosan szétkülönülnek
a hangszerek jobbra és balra. Viszont ettől függetlenül az FT5 úgy döntött, hozzáadja saját kocsmafüstjét. A nagybőgőt vastagon, lassan kezelte, ami visszavett a mélyhangok realizmusából. A szaxofon textúrája már sokkal gazdagabb és pontosabb érzettel jött át, viszont a cintányérok a szükségesnél erősebben csattogtak. Ez a pedáns stúdiókörülmények között készült felvétel nem igényelt több színt, de az FT5 szívügyének vette, hogy még fokozza a drámát. Meg kell jegyezni, hogy a középkategóriás síkmágneses fejhallgatók többnyire bizonytalanul kezelik a mikro-dinamikus részleteket. Mindenesetre, aki kizárólag jazz klasszikusokat hallgat, annak inkább javasoljuk az FT3 meghallgatását.

Post Malone - Wow. (Hollywood’s Bleeding, 44 kHz/24 bit)

Az FT5 laza, vaskos karaktere hibátlan alapot képezett az ifjú amerikai rapper nem túl irodalmi szövegű, de annál fülbemászóbb munkájának. Nem kevés autotune-t pakoltak az "énekhangra", ami egy analitikus rendszeren meglehetősen száraz, lelketlen érzetet okozhat. Az FT5 kissé feláztatta a tetovált arcú énekes magasabb frekvenciáit, amitől gördülékenyebb, lazább hangzást kaptunk. A basszus határozott volt, de nem pumpált úgy, mint a közismert multik Bluetooth fejhallgatóin.
Izomból jöttek az ütemek, de az FT5 hangszórója úgy kontrollálta azokat, hogy még ne lépjék át a hitelesség és felesleges ömlengés közti határvonalat. Enyhén kordában tartott erővel, mégis színesen és izgalmasan jött át a zene.

A basszus meglehetősen bőkezű, a mély/közép frekvenciák is dominánsabbak a közép és közép/magas hangokhoz viszonyítva. Aki a könnyűzenét szereti, stabil és erős ütemekre számíthat. 4 és 15 kHz-nél erős beesés figyelhető meg. A mikro-dinamika, vagyis halk-hangos részletek közti kontraszt érzékeltetése nem kellőképpen pontos, amiről ezek az árkok árulkodnak. A cintányérok, fúvósok, vonósok nem lesznek tökéletesen élethűek - viszont a 20 Hz alatti és 20 kHz fölötti frekvencia-átvitel valós.

A műbőr párna által kissé megnő a színpad fókuszált jellege, de az eltérés nem óriási mértékű. A diagramok is azt mutatják, hogy a két kárpitanyag közt 1 dB-n belül mozog a különbség mértéke, de a komfortérzet gyökeresen más, ezért érdemes mindkét opciót kipróbálni vásárlás előtt (vagy után).

Alternatívák

Aki jobb linearitású fejhallgatót keres, amelynek hangszórója ugyanezen a működési elven alapul, megtekintheti a HiFiMAN Sundara cikket. Nem volt mód összemérni közvetlenül a két füles hangzását, de az említett alternatíva szubjektív megítélésünk szerint frissebb karakterű volt. Hozzá kell tenni, hogy basszusban és fizikai kivitelben lényegesen alulmaradt a FiiO-hoz képest és szimmetrikus kábelt alapértelmezetten nem tartalmazott.

Végszó

A FiiO mindenképpen tiszteletet érdemel azért, hogy nem milliós határ fölötti sznobizmust próbál az átlagemberek pénztárcáján lenyomni, helyette a sokkal hozzáférhetőbb középkategóriát erősíti. Legújabb munkájuk, az FT5 azoknak való, akik nem kutatólabori pontossággal, hanem egyszerűen csak lazán, könnyedén, fogyaszthatóan szeretnék visszakapni kedvenc zenéiket. Akkor is, ha utóbbiak nem a legkiválóbb hangminőségűek. Hanghűség szempontjából kicsit olyan ez a fejhallgató, mint Robin Hood. A maximalistáknak készült albumoktól inkább elvesz, de közben a lazább, kevésbé profi műsorokat rendkívüli mértékben izgalmasabbá teszi. Rámutat a síkmágneses technológia előnyére, konkrétan arra, hogy lecsökkenti a digitális forrású zenék technikai, száraz részét. Egy könnyebben befogadható, kevésbé fárasztó hangot ad. Más kérdés, hogy a technológiára jellemző hiányosságokkal nem számol le teljesen. Saját kategóriájában, az eddig kipróbáltakhoz képest ígéretes szereplő, de főleg könnyűzenére.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Könnyen befogadható hangkarakter, kevésbé profi minőségű zenéknél is rámutat a sztereó tér irányaira és a hangsávok térbeli pozíciójára

+ Megfelelő elektronikával hosszabb távon sem fárasztja a fület

+ Igényes kivitel, fémötvözet ház, puha párnák, praktikus tartozékok

- Mélyhang felbontás és magas frekvenciás mikro-dinamika ügyében nem kellően pontos

- A nyitott kivitelből eredő szokásos kompromisszum, hogy zajos környezetben nem zárja ki a külső hangokat

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu