FiiO K11 R2R DAC és fejhallgató erősítő teszt

DAC másfajta megközelítéssel

Semmi kétség afelől, hogy a FiiO belépő és középkategóriában tarol legtöbbet. Több, mint egy évtizede tart a gyártó termékeivel való ismerkedésünk, így nyomon tudtuk követni saját magához és piachoz viszonyított fejlődését is. 2016-ban járt a szerkesztőségben először K szériás eszköz az X sorozatú lejátszók dokkolására szolgáló FiiO K5 képében. Gyártója akkor még nem volt olyan határozottan jelen az asztali kategóriában, de érdemes rápillantani a hajdani formatervre, mely "egyszerű, de nagyszerű" kialakításával az elkövetkező K modelleket is meghatározta.

A K11 R2R arculata jóval letisztultabb, de ugyanezt a formatervet már a korábban bemutatott, sima FiiO K11-től szintén megkaptuk. Utóbbihoz képest annyi a fő eltérés, amit a bevezető leírásban említettünk: a házon belül kifejlesztett, teljesen diszkrét, 24 bites R2R DAC. Utóbbi négycsatornás felépítésű, összesen 192 db vékonyfólia kondenzátort tartalmaz, melyek toleranciája és hőmérséklet eltolódása is rendkívül alacsony.

A FiiO honlapján lévő mérések azt mutatják, hogy egy hagyományos D/A konverterhez képest kevésbé zajos hullámformával képes dolgozni a differenciális áramkör. A következő diagramokból az is kiderül, hogy az eszköz túlmintavételezés (OS) funkciót ugyancsak tartalmaz, melyet mindenki tetszés szerint be tud kapcsolni, alkalmazása még tisztább részletességet ígér. Előzékenyen utal rá a FiiO, hogy azért a túlmintavételtől mentes (NOS) mód is "organikus, magával ragadó zenei élményt" tesz lehetővé, tehát nem kőbe vésve jobb/rosszabb, csak másfajta megközelítésű reprodukciót kapunk.

Küllem

A K11 R2R ugyanazt a külsőt kapta, mint a K11. Hogy ne tévesszük össze a két eszközt, tetejét stílusos R2R emblémával egészítették ki. A sima tapintású, matt fekete fémház kifejezetten jó minőségérzetet keltett. Előlapján egyszerű, de jól olvasható, fehér karakteres kijelző mutatta a beállításokat, bemeneteket és jelszintet (hangerő). Bal szélére 4,4 mm-es Pentaconn és 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenetet, jobbra pedig nyomógombbal kombinált jelszint vezérlőt helyeztek.

A hátlapon optikai, koaxiális és USB-C bemeneteket láttunk egy analóg sztereó RCA kimenet társaságában. Az áramot külső tápegység biztosította. A csomagolásban lévő tartozékok részét képezte egy USB-C kábel, valamint 6,3-3,5 mm-es Jack átalakító is. Az eszköz tetején lévő FiiO embléma RGB LED világítású volt, eltérő színekkel mutatta az aktuálisan lejátszott műsor mintavételezési frekvenciáját.

Megjegyzés: akit zavar a színjáték, menün keresztül sötétítést vagy teljes kikapcsolást is be tud állítani.

Használat közben

Tesztalanyunk beüzemelése és mindennapi használata épp olyan egyszerű volt, mint a legtöbb fejhallgató erősítővel egybeépített D/A konverteré. Egyszer át kellett futni a mellékelt kézikönyvön, de utána könnyűszerrel megértettük a vezérlés logikáját. Minden funkcióhoz hozzáférést engedett az előlap egyetlen nyomógombja. Csak annyit kellett megérteni, hogy eltérő menükbe/beállításokba lépett attól függően, hogy mennyi ideig tartottuk lenyomva.

A FiiO K11 R2R menürendszere rövidített nevekkel tartalmazta a lehetséges funkciókat, köztük szerepelt a SAM (túlmintavétel be vagy kikapcsolása) és intelligens készenléti mód (IDLE) is. Dupla nyomással a fejhallgató vagy hátsó RCA kimenetek közül tudtunk választani. Három jelszint (gain) beállítás is rendelkezésre állt, melyek eltérő görbemeredekségű hangosítást eredményeztek attól függően, hogy milyen érzékenységű fejhallgatót birtokoltunk. A meghallgatás iMac számítógéppel, USB kapcsolat használatával történt.

A mindennapi tapasztalatok esetében mindössze annyi negatívumra került sor, mint a "sima" K11 esetében. A készülékház alatti gumitalp nem annyira biztosított csúszásmentességet. Ha a tápkábelt a tápegységgel egyszerűen lelógattuk az íróasztal mögé, az könnyedén elmozdította helyéről az eszközt. Természetesen egyszerű és kreatív eszközökkel ez a probléma könnyen orvosolható. Egyeseknek hiányérzetet okozhat a távvezérlő nélkülözése, de az eszközt eleve íróasztalra tervezték, ahol karnyújtásnyira van a felhasználótól.

Hangminőség

Minden fejhallgató erősítővel egybeépített DAC teszt közben szerzett szubjektív tapasztalatot jelentős mértékben befolyásol, hogy milyen zenével és fülessel történt a meghallgatás. A FiiO K11 R2R kipróbálásához FiiO FT1 és Sennheiser HD 620S fejhallgatókat használtunk. Mindkettőből részletgazdag hangzást hozott elő, de nem meglepő módon inkább az FT1 alkotott vele harmonikus párost. A Sennheiser arra volt jó, hogy a különböző beállításokkal elért részletesség változásait tudjuk vizsgálni. De mit adott ehhez a K11 R2R jelenléte?

A belépőszintű D/A konverterek általában szárazabb, analitikus módon kezelik a részleteket, ami visszavesz a zenei élmény természetességéből. Tesztalanyunk enyhén melegebb tónusokkal adta vissza referencia számlistánkat. A magas frekvenciás részletek finomabban jelentek meg, a basszus pedig enyhe fűtöttséggel, mindez érzelmesebb, teltebb összképet eredményezett. Tetszett, hogy Cassandra Wilson - Red Guitar c. számában a rumbatök nem tolakodóan kísérte a lágy orgánumú énekesnőt, továbbá a basszus testessége mellé dallamos könnyedség társult.

Rebecca Pidgeon c. művét bizonyára sokan ismerik azok, akik rendszeresen látogatnak hifi kiállításokat, évről évre temérdek gyártó demózik az unalomig ismert (de kétségtelenül fülbemászó) dallal. Értékeltük, hogy a K11 R2R belépő mivolta ellenére invitáló és intim atmoszférával adta vissza az énekesnőt és az őt kísérő vonós hangszereket. Zenei stílustól függetlenül megmaradt ez a barátságosabb karakter. Leginkább azt kellett elfogadni a globális mércével barátibb árért cserébe, hogy a hangszer szeparáció, a távolabbi részletek kezelése és a színpad mélységének megjelenítése nem volt olyan levegős, tág lecsengésű mint más (többször drágább) alternatívák esetében. Emellett a vízszintes színpadkép tagolása is enyhén felületesebb módon történt, de a kritikus sztereó középpont stabil, a virtuális téren belüli részletmozgás pedig határozott volt.

Záró kérdés

Bizonyára a legtöbb olvasót az érdekli, hogy érdemes-e inkább FiiO K11 R2R-t választani a sima K11 helyett? Amennyiben valaki hajlandó kifizetni azt a plusz 15 000 forint körüli összeget, kellemesebb hangzást fog kapni, ami jobban kompenzálja a száraz, analitikus karakterű fülesek jellemzőit, mint a sima K11. A két modell ugyanazokat a funkciókat tartalmazza, tehát a ráfizetésért cserébe "csak" ennyit kapunk: szerethetőbb hangzást. Aki rendszeresen, hosszasan hallgat magas felbontású zenét és eleve rendelkezik középkategóriás hifi fejhallgatóval, annak valószínűleg 15 000 forint nem fog problémát jelenteni. Mi egyértelműen az R2R kiadás felé hajlottunk, az egyedi D/A konverter jobb érzéssé tette a zenehallgatást. Mellette változatlanul megkaptuk azt a frappáns vizuális és funkcionális összképet, amit az alap kiadás esetében ugyancsak dicséretet érdemelt, ezért tetszett, amit a FiiO K11 R2R megtestesített.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Az alap kiadáshoz képest kellemesebb karakter simább magas frekvenciákkal és teltebb érzetű dinamikával

+ Nem vesz el sok helyet az írasztalon, megjelenése és készülékháza a drágább kategóriára hasonlít

+ Az alap K11-hez hasonló módon több forrással lehet használni

- A talp jobban akadályozhatná, hogy elmozduljon a ház

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu