FiiO SP3 BT aktív hangfal teszt

Értik a dolgukat

A FiiO szó szerit kicsiben kezdte, ha gyufásdoboz méretű D/A konvertereire vagy hordozható zenelejátszóira gondolunk. Az évek során látványosan megnőtt, ami nemcsak a már létező kategóriák fejlődését, hanem új termékkörökbe való belépést is jelentett. A korábban általunk kipróbált hordozható zenelejátszók és fülmonitorok helytálltak sok más azonos szintű nemzetközi névvel szemben. Éppen ezért nem kifejezés, hogy kíváncsiság lett úrrá rajtunk, amikor a FiiO első aktív "asztali" hangsugárzóiról felröppent a hír.

Megjegyzés: az első FiiO termék egy hangfal, illetve hangrendszer volt. 2007-ben mutatták be Meizu néven. Később további modellekre is sor került, de 2011-ben leállították a hangsugárzó fejlesztést.

Az SP3 nem forradalmat, hanem kor- illetve jövőképet adott, ami a FiiO és követői számára egyaránt próbált kedvezni. Aktív hangfalakból Dunát lehetne rekeszteni, ezért kockázatos volt, hogy a szóban forgó hangfalpár csak egy lesz a sok közül és eltűnik a süllyesztőben. Amiben okosan jár el a gyártó, hogy temérdek hasznos adatot gyűjt be saját felhasználói fórumán és közösségi felületein keresztül. Valós véleményekre kap rálátást és az ilyen visszajelzések sokszor hasznosabbak, mint a száraz fogyasztói statisztikákra támaszkodni. Az eredmény olyan termék lett, amit bármilyen forrásra lehetett csatlakoztatni, de funkciói és megjelenése alapján egyértelműen jól mutatott a gyártó mindentudó R7 DAC/előerősítő/hálózati lejátszója társaságában is (annak, vagy más FiiO DAC-ok kiegészítőjének szánták).

Szolgáltatások

A gyártó magasztalása után jöjjön az is, ami hiányérzetet okozott az SP3 esetében! Hang és ár/érték arány szempontjából nagyot ütött, de funkcionálisan elég félénken bánt vele a FiiO. Igaz, hogy megtestesítette a számítógépes felhasználók univerzális (elvégre bármilyen analóg kimenetes eszközt fogadni képes) asztali mini monitorát, de basszusban korlátozott volt (utólagos, mélyládával történő kiegészítést sem tett lehetővé), továbbá mellőzte a távvezérlés lehetőségét. Az SP3 BT paraméterek alapján ugyanaz a termék, "csak" kiegészítve digitális bemenetekkel.

Ám utóbbiak, különösen a Bluetooth egy lépéssel közelebb viszi a felhasználót a kényelmesebb élmény felé. Telefonról küldött zene esetén végül is távolról (a BT hatókörön belül) vezéreljük a hangrendszert. A támogatott kodekek listáján aptX LL és LDAC egyaránt szerepel. Nem mellesleg az alap kiadáshoz képest mélyebb finombeállítási lehetőségeket kapunk a FiiO telefonos alkalmazásán keresztül (lejjebb kifejtve).

A Bluetooth mellett adott még egy számítógépes USB-C, továbbá koaxiális és optikai bemenet. Utóbbiak által a kis hangfalpár akár nappaliba is költözhet. Közvetlenül tudja fogadni külső digitális források jelét, melyek között a televíziótól egy CD-lejátszóig számos lehetőség felmerül.

Kicsomagolás

A FiiO SP3 BT kompakt, elegáns dobozban került hozzánk, melyben a hangfalpáron kívül igényes kábeleket is találtunk analóg forráshoz (Jack-RCA) illetve a két hangfal közé. A gyártó ezekből is átlagtól magasabb minőségűt mellékelt, monokristályos réz vezetővel és fém csatlakozóházzal. Szőrszálhasogatás lenne hiányolni a digitális bemenetekhez szolgáló kábeleket, de opcionálisan bárki tud rendelni USB-C, illetve koaxiális kábelt különböző hosszúságban a fiio.hu-ról is.

Ahogy a sima SP3, a BT kiadás esetében is része a csomagolásnak kétféle gumitalp, melyekkel a dobozok szórása irányul egyenesen előre vagy enyhén felfelé. A kezdeményezés dicséretes, de változatlanul olyan érzés volt e kiegészítőt alkalmazni, mintha csak poháralátét lenne - valamilyen rögzítési módszert hiányoltunk, hogy ne váljon le a dobozokról azok felemelése közben. Nem mintha gyakran emelgetnénk számítógépes hangfalakat.

Amire jobb előre felkészülni, hogy az SP3 BT (is) külső tápegységes és meglehetősen nagyot mellékeltek hozzá. A laptoptöltőket simán megszégyenítő téglácska elhelyezésével kicsit bajlódni kellett, de legalább elhittük róla, hogy a hangszórókra elkülönített, 80 W összteljesítményű erősítőket gondtalanul kiszolgálja.

Küllem

Tesztalanyunk első ránézésre kicsit Genelec és Audioengine keresztezés, ami határozottan pozitív egy, a közeltéri aktív mini hangfal kategóriába frissen becsatlakozó cégtől. A bordázott mintájú, alumíniumból öntött ház rengeteget dob a minőségen, apró, de masszív, nincs dobozszerű kongása. Fotók jobban átadják a kisebb vizuális részleteket és a korábbi SP3 cikkben is elemeztük a kinézetet, ezért inkább lépjünk tovább a felhasználói élményre!

Beüzemelés

Tesztalanyunk beállítása nem volt különösebben bonyolult folyamat. A kábelek csatlakoztatása után csak megnyomtuk a hátul lévő főkapcsolót és az RGB LED tarka színjátékkal jelezte a hangrendszer aktív üzemállapotba lépését. Ha zavart a LED, a hátul lévő gombbal bármikor ki tudtuk kapcsolni vagy eltérő színre állítani. Praktikus oldala akkor mutatkozott meg, ha bemenetet választottunk (mindegyiket eltérő árnyalattal jelezte). Eleinte türelem kellett, hogy megjegyezzük az adott színnel társított bemenetet. Telefon nélkül kicsit macerás volt végig lépkedni mindegyiken, de legalább a hangfal kikapcsolás esetén is megjegyezte az utoljára használt bemenetet.

A jelszintet (hangerőt) és basszust a sima SP3 hangfallal megegyező módon tudtuk vezérelni. Az erre szolgáló, két apró potméter hátra került, ezért elérésük kicsit nehézkesebb volt, de nem túl vészes. A gyártó már megosztotta közösségi felületein, hogy jönni fog egy nagyobb modell SP5 néven, előre költöztetett jelszint vezérlővel, tehát tanultak az SP3 sajátosságaiból.

Vezérlés a FiiO Control alkalmazással

Az iOS és Android eszközökkel kompatibilis alkalmazás megkönnyítette a forráskapcsolást, továbbá azt is ki tudtuk választani, hogy mely Bluetooth kodekkel közvetítse a jelet. Természetesen a kevésbé tömörített átvitelhez az is kellett, hogy a küldő eszköz támogassa a kiválasztott kodeket. Bökkenőként csak annyi apróságot tapasztaltunk, hogy a hangrendszer minden kikapcsolás után elfelejtette az RGB LED beállítást és energiatakarékos módot (ha abba kapcsoltuk). Lehet, hogy FW frissítés útján ez javítva lesz.

Még nem találkoztunk olyan aktív hangfallal ebben a kategóriában, mely parametrikus EQ beállítást tett lehetővé. Az alapkarakter is egész kiegyensúlyozott volt, ezért nem éreztünk égető szükséget a PEQ használatára, de aki szereti saját ízléséhez vagy környezetéhez igazítani a hangzást, bizonyára értékelni fogja a lehetőséget.

Hangminőség

A FiiO SP3 BT pontosan azt az alapvető karaktert nyújtotta, melyet a sima kiadás tesztjében dicsérő szavak illettek. A méret, funkciók és ár tudatában várakozáson felüli részletességet kaptunk. A kis hangrendszer frissen és tisztán jelenített meg olyan részleteket, mint a cintányér lecsengése vagy a szaxofon jellegzetes búgása. Ráadásul utóbbit a The Dave Brubeck - Take Five c. művében szépen középről jelenítette meg, ami életszerűbbé tette az élményt és segített a zenének, hogy rendes sztereó elrendezéssel, kissé kiemelkedjen a dobozok síkjából.

A frekvencia-ábrázolás jó egyensúllyal történt, leszámítva a 70 Hz alatti mélyhangokat, melyek értelemszerűen nem tudtak csatározni a viszonylag kis doboz és hangszóróméret ellen. Igaz, hogy a lábdob nem rázta meg alattunk a széket és a váratlan dinamikus részletek sem voltak olyan nagy átfogásúak, mint egy 13 vagy 16,5 cm-es mély/középsugárzóval rendelkező hangsugárzó esetében. Viszont a kritikus énekhang gyönyörűen kirajzolódott, többek között Melody Gardot - Baby I'm a Fool c. darabjában. Utóbbinál a vonósok szépen kitöltötték a hátteret, a bőgő kellemesen búgott, az ének pedig teljesen különálló rétegként úszott elő. Nagyobb terhelésen, ha túl magasra tekertük a hátsó basszus vezérlőt, a nagybőgő erősen egysíkúvá vált, vesztett tonalitásából, amit az ár és szolgáltatások ismeretében bőséges pozitívum ellensúlyozott.

A magassugárzó körüli hullámvezető segített a hangszórók összefésülésében és a szobai szórásban. Eredményül a kis FiiO szépen betöltött 15-20 négyzetméteres helyiséget még akkor is, ha csak halk vagy közepes terheléssel ment. Viszont szubjektív véleményünk, hogy multimédiás mindenesként (vagyis kanapéról ülve, mintha hifi rendszert hallgatnánk) ez a kis hangfal különösen 15 négyzetméterig bezárólag "érezte jól magát". Kisebb szobában jobban érvényesült a mélyhang dallamossága és a 100 Hz alatti dinamikus részletek. Igaz, gyártója egyértelműen utalt rá, hogy az SP3 BT elsődlegesen asztali célra, vagyis rövid hallgatói távolságra készült. Ha 1-1,5 méteres távolságban tartózkodtunk a dobozoktól, sokkal jobban körülölelt minket azok sztereó színpadképe.

Végszó

A FiiO SP3 BT kis módosítással kapott lényegesen gazdagabb funkcionalitást. Bluetooth nélküli kiadása inkább számítógépes írasztali szerepkörbe volt beskatulyázva. Hozzá képest a BT akár főállású multimédiás központ is lehet, egy tévé oldalán vagy a nappaliban, feltéve, hogy utóbbi alapterülete nem nagy. A sima változat némely hiányosságai (leginkább a SUB kimenet hiánya) továbbra se szűntek meg, de 25 000 forint felárért kapunk digitális bemeneteket, átlagnál jobb Bluetooth hangzást és hasznos telefonos alkalmazást. Kíváncsian várjuk a márciusban belengetett SP5 érkezését, addig is az SP3 BT ideális kompakt mindenes szinte bármelyik kisszobába, ahol nem feltétel a diszkós basszus és klasszikus távvezérlő megléte.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Az alap kiadástól megszokott, szépen részletező hangzás

+ Parametrikus EQ a telefonos alkalmazáson keresztül

+ Automatikus be és kikapcsolás teszi gördülékenyebbé a használatot

+ Változatlanul kellemes gyártási minőség és szinte bárhol elférő méret

+ Digitális bemenetek megléte

- Nincs aktív mélysugárzó kimenet

- A méretből eredően 65 Hz alatt nem érdemes kemény basszusra számítani

- Továbbra sem rögzíthető talpak

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu