Focal Aria Evo X N°4 álló hangfal teszt

A jelenlegi legnagyobb ária

A Focal 45 éves történelmében lényegében nem is volt még egy olyan széria, ami 10 éven át változatlanul szerepelt a porondon. Rendben, Utopia sorozatuk is már 16 éve fut, de ott apróbb módosításokat eszközöltek minden téren, csak maga a forma maradt az eredeti, ami egykor berobbant a hifi világba, űberelni pedig tényleg nehéz lenne. Mi úgy gondoljuk, hogy biztosan rajta vannak a dolgon, csak még nem érkezett el az ideje. Az Aria-nak viszont igen!

A Focal Aria Evo X tagjaiból sztereó és házimozi rendszer is összeállítható, hiszen egy állványos, 3 álló, center és surround hangdoboz is van köztük, egyedül mélyládát nem találunk, még. Jelen cikkünk főszereplője az Aria 948 utódja, az Aria Evo X N°4, ami a legnagyobb álló hangfaluk, Franciaországban készítik és elsősorban 30 m2-nél nagyobb alapterületű szobákba ajánlják, okkal. Nem feltétlenül a méretére gondolunk itt, bár nem kicsi, hanem az általa megmozgatott levegőtömegre, amit nagyobb hangszórókkal oldottak meg a korábban bemutatott Aria Evo X N°2-höz képest. A 2 darab 210 mm-es, kizárólag a basszusért felelős hangszóró biztosan rendet tud teremteni akár sztereóban, akár többcsatornás láncba illesztve, ennek érdekében a hozzájuk tartozó mágneseket megújították.

Hozzájuk illeszkedik most is a 165 mm-es középsugárzó, az összesen három darab hangszóró gumiperemet és alumíniumkosarat kapott, a membránok szendvics technológiájúak, tehát lent helyeztek két üvegszál közé, ami most is ad egy sajátos színt. A Flax elnevezésű hangszórók közösen alkotják a Tuned Mass Damper surround rendszert, ami elsősorban a középtartományt segíti, és ennek a hangszórónak a fő érdeme, de csillapítja a rezgést, stabilizálja a hangzást is. A sort itt is a TNF-et leváltó, alumínium és magnézium ötvözetéből készült, fordított "M" alakú TAM dóm magassugárzó zárja, ahol a hullámterelő változatlanul vízszintes és ovális alakú.

A merev MDF ház oldallapjai egymással párhuzamosak, primer dió, magasfényű mohazöld vagy fekete variációkban kapható, a hangszórókat stabil, mágneses védőszövet védi, az egész pedig alumínium talpon áll, amiben állíthatók a becsavarozható fémkúpok. Maradt a bőrhatású frontoldal, és az üveg tetőlap is, amelyek közül az utóbbi elég kényes. A szimpla csatlakozókról most sem mondtak le, ahogyan a minőségükhöz is ragaszkodtak, és a Powerflow basszreflex rendszerhez, aminek ezúttal is lett frontoldali nyílása, de az alsót sem hagyták el, aminek most talán még jelentősebb szerepe van a levegő megfogottabb kijuttatásában. Ahogyan a megfelelő belső csillapításnak és merevítésnek is, és az átdolgozott keresztváltót se felejtsük ki a felsorolásból.

A Focal tehát nagyobb terekbe ajánlja az Aria Evo X N°4-et, a hallgatási távolságot 3-5 méterben határozza meg, vagy inkább javasolja. Az érzékenység szerencsére elég magas, így elvileg kisebb erősítő is elég a meghajtásához, de a minőségre figyeljünk oda. Esetünkben jó választás volt a Naim NSC222 és NAT250 elektronika párosa, valamint az Audio Forum bemutatóterme, ahol megfelelő komfortba kerülve hallgattuk meg a Focal legnagyobb Aria Evo X hangfalát.

Ebben az esetben valóban a méret a lényeg

A meghallgatást itt is a Dire Straits-szel indítottuk, viszont dalnak a Sultans of Swinget választottuk. Hogy miért? Kendőzetlenebb, kiegyensúlyozottabb, mint a Private Invistigations, ezért jobban próbára tudtuk tenni a nagy mélysugárzókat, és a jelentősen megnövelt, megmozgatott levegőtömeget. A klasszikus és ritmusos dal nagyon feküdt a legnagyobb Aria-nak, egyedül a kimeneti szintet kellett legalább szobahangerőig növelnünk, mert halkabban a hangfal nem igazán kelt életre. Hogy ez negatívum? Egyáltalán nem, egy ekkora méretű hangfal nem arra van kitalálva, hogy halkan hallgassuk. Az Evo X N°4 kiegyensúlyozottan és tulajdonképpen kiszámíthatóan viselkedett, a tartományok egyensúlyát betartotta, a balansszal nem voltak problémák, ahogyan a gördülékenységgel sem. Volt benne boogie faktor, mégis ügyelt a pontosságra és a kellő mennyiségű szellőségre is. Remek ritmikával rendelkezett, az erejét nem fitogtatta, de az egyértelműen hallható volt, hogy méretes hangdoboz szolgáltatta a zenét.

Stan Getz - Nature Boy című dala jött ezután, hogy elkanyarodjunk a jazz irányába, és ismét egy újabb klasszikust vegyünk elő. A szaxofon rendkívül természetesen szólalt meg, teljesen levált a hangdobozokról, és igazán ereje teljében volt. A vonóskíséret hullámokat rajzolt a bemutatóteremben, és igazi indulatokat, érzelmeket keltett, amint a keserédes fődallamot kísérte. A Focal az apró részletekre természetesen itt is odafigyelt, a márkához hűen nem hagyott elbújni egytelen apró díszítést sem. Itt már érezhető volt az a bizonyos bizsergés, amit nem csak a mérete és az adott kategória nyújtott, hanem az Evo X N°4 egyénisége is. Igen, ennek a hangfalnak bőven jutott abból is. Megőrizte elődje karakterét, de a magastartomány érezhetően finomodott, ahogyan a középszekció is nyíltabbá vált. Megadta így azt a nívót, amit maga a szerzemény és a klasszis művész megérdemelt. Mindezt nagyban, de befogadhatóan, tehát nem terített le, csak kihasználta az adottságait, amelyekből bőven jutott neki.

A Seasons in The Abyss volt a kiválasztott szerzemény Slayertől, ami vitán kívül ismét egy igazi klasszikus a trash metál repertoárján. Úgy látszik, eddig sikerült örökzöld szerzeményekkel megjutalmaznunk a Focalt, amit meg is hálált ezen a műfajon is. Már az Evo X N°2 esetében is igazi koncerthangulatról beszélhettünk a zenekarnál, amit itt sikerült fokozni, ugyanakkor a megfogottság is jelen volt, mert a Focal nem engedte azt, hogy felelőtlenül elszabaduljanak az indulatok. A főszerep az egységé volt, mert a keverésnél itt sem járatták magukat a csúcsra a mérnökök, de azért Lombardo lábdobja meg tudta mutatni, milyen is az, amikor úgy rendesen rátaposnak a pedálra. Az iszonyatos zúzás mellett ennek a dalnak is van egy egyéni hangulata, atmoszférája, amit a hangfal lazán tolmácsolt, tehát nagy szobában, igazi kemény zenék kedvelőinek biztosan nem fog csalódást okozni, mert a gitárok bizsergetően, határozottan csaptak le ránk, a zene súlyossága egyértelműen megjelent.

Max Richtertől ezúttal egy olyan dalt választottunk, ami már filmben is letette a névjegyét, és a klipje sem hétköznapi. A November nagyon finoman és szépen indult, majd sodort magával a hegedű, amiben egyforma szerepe van a pontosságnak, erőnek és a hangulat folyamatos növelésének. Ehhez a szerzeményhez eleve kell a hatalmas levegőtömeg, ugyanakkor a kellő határozottság is, ami az Aria Evo X N°4-ben megvolt. Áttértünk a Vivaldi átiratai közül a Winter tételre, ahol hasonló dalfelépítéssel találkoztunk, csak változatosabban. Hatalmas dinamikai csúcsokat értünk meg, és hasonlóan a kisebb Aria-hoz, itt sem éreztük azt, hogy leterhelne minket az előadás súlya, ami egyértelműen érezhető volt, ám a drámaiság mellett a könnyedség sem hiányzott a hangfal előadásából, pedig lényegesen nagyobb mennyiség jutott a bemutatóterem légterébe mindenből, a hangfal mégis képes volt ezt kontroll alatt tartani.

Trentemoller - Vamp című szerzeményével az alsótartományt tettük elsősorban próbára, ami itt egyértelműen bebizonyította, hogy képes átrendezni a lágyabb belső szerveket, ha megnöveljük a hangerőt. A dal ugyan nem a legváltozatosabb, mondhatjuk úgy is, hogy elég monoton, tehát tényleg a basszus élte ki magát, de a Focal ismét remekelt a tér és az apróságok megjelenítése tekintetében is. A szintetikus díszítések tudtak karcolni és szárnyalni is, ahogyan a dalban szerepeltek, az elhelyezésük konkrét és nagyon pontos volt, a lecsengések sem estek túlzásba. A dinamika sokszor feszegette a tűréshatárunkat, de ez inkább a dal sajátosságának volt köszönhető, mert az Evo X N°4-be itt is szorult elegendő szellősség és lazaság, tehát magabiztosan pumpálta a levegőt, és növelte a feszültséget.

A Worakls Caprice szerzeményével lazítottunk a gyeplőn, amellyel ismét visszatértünk a szimfonikus zenéhez, de a valós hangszerekhez jött némi elektronika is. Ez inkább lazább szórakozás volt a meghallgatás végén, ahol a hangfalat is hagytuk szabadjára engedni, amennyire engedte. Ugyanis a Focal ezt a feladatot is ugyanolyan komolyan vette, mint a korábbiakat, tehát odafigyelt minden hangszerre, a végén pedig igazi filmzene hangulatot teremtett. A vonósok elég magas tartományban játszottak sokszor, ahol az új dóm meg tudta mutatni kvalitásait, tehát nem feszegette a tűrőképességünk határait, inkább valódi élvezethez juttatott minket. A méretes mélysugárzók azért itt is vitték a prímet, de továbbra sem találtuk őket se túlzónak, se túl terebélyesnek, ugyanis a pontosságból nem engedtek. Bizony sikerült rendesen beverniük a cölöpöt, viszont ez a munka se a hangfalat, se minket nem terhelt le, tehát a maga nemében könnyed és szórakoztató tudott maradni.

Összegzés, végszó

A Focal Aria Evo X N°4 egy termetes álló hangfal, ami egyértelműen hozza elődje stílusát, viszont érezhetően modernizálva azt. Finoman nyúltak hozzá, az újítások a magas- és középtartományt érintették elsősorban, viszont ezáltal sikerült az egészet konkrétabbá, magabiztosabbá, egységesebbé tenni. A mélysugárzók itt is hatalmasak, ahogyan maga a hangdoboz is, azonban nem éreztük a meghallgatás során, hogy mindenáron le szeretett volna taglózni. Képes lett volna rá könnyedén, de a tervezők odafigyeltek a folyamatos kontrollra, aminek eredménye egy nagyon erős hangzás, amibe kellő tapintat, gördülékenység és érzelem is található. Elsőre meg lehet hökkenni a termetétől, azonban rövid idő után már csak a zene a fontos, mint a kisebb testvérénél is. Itt viszont az erőfölény által még jobban be tudta osztani tartalékait, amiből kifogyhatatlan, így univerzálisabb, még nagyobb értéket képvisel az általa nyújtott összkép. A meghajtásához combos erősítő kell, hiszen legalább szobahangerőn kel életre, ami nem meglepő egy ilyen fizikumú hangfaltól. Így a Focal Aria Evo X N°4 kizárólag egy Ajánlott Vétel státuszú termék lehet, hiszen megemlítendő negatívumot a meghallgatása során nem találtunk.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Termetes állódoboz, ami bődületes levegő megmozgatására képes

+ Fizikumát nem fitogtatja felelőtlenül, az ereje kellő megfogottsággal párosul

+ A méretes mélysugárzók le tudnak teríteni, ám pontosak és kemények maradnak

+ Remek részletek, finom és selymes közép- és magastartomány

+ Igényes kivitelezés, egyéni anyaghasználat, domináns megjelenés

- A meghajtásához érdemes kellő tartalékkal bíró erősítőt választani, mert szobahangerőn kel igazán életre

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu