Focal Stellia high end fejhallgató teszt

Nemes lélek

A Focal története azért inspiráló, mert viszonylag későn érkeztek a fejhallgatós világba. Korábban nem szerepelt e termékkör a kínálatukban. Sok hangfalgyártó cégre mondhatnánk példát, akik "na, most megmutatjuk a tutit"
hozzáállással belecsaptak a lecsóba, végül mégis kudarcot vallottak. Nem véletlen, mert egy hifi fejhallgató számos ponton elrontható. A Focal kezdeti próbálkozásai sem voltak tökéletesek, ám a
franciák nem adták fel könnyen. Mára kínálatuk a stúdió felhasználásra szánt igáslovaktól az ultra high end Utopia szintjéig terjed.

A Focal Stellia több szempontból is különleges. Technikai értelemben azért érdemel említést, mert tudomásunk szerint jelenleg ez az egyetlen fül köré fekvő fejhallgató, mely tiszta berillium membrános hangszórót tartalmaz. Korábban jártak nálunk kisebb rokonai, a Radiance és Celestee modellek. Átlagfelhasználói szemmel már azok is nevezhetők luxuskategóriásnak, de a Stellia 1,2 milliós árcédulájával többszörösen rájuk licitál. Vajon megéri ennyit áldozni csak azért, hogy berillium membrános fülesünk legyen?

Technikai részletek

A Stellia zárt kivitelű, ami azt jelenti, hogy bizonyos mértékig képes kizárni a külvilágot. Rozsdamentes acél ház és 20 mm vastag bélést tartalmazó, bőrkárpitos fülpárnák gondoskodnak a passzív zajszűrésről. 435 grammos tömege viszonylag magas, nem a test, hanem a masszív hangszórómágnesek miatt.

Több darab neodímium blokkból álló mágnesgyűrű mozgatja a 40 mm-es hangszórót, melynek impedanciája mindössze 35 Ohm. Utóbbi nagy előnyt jelent DAP tulajdonosok számára. Ennyire alacsony értékkel elméletben egy kisebb teljesítményű USB DAC vagy hordozható zenelejtászó is alkalmas lehet ahhoz, hogy dinamikus hangzást nyújtson a Stellia.

Lovagolhatunk az ékszerszintű vizuális részleten (természetesen lejjebb megtesszük), de a legfőbb részlet, a berillium membrán, ami megkülönbözteti tesztalanyunkat a széles átlagtól. A Focal üzemében szupertitkos körülmények között formálják meg, hogy végül a fotókon látható "M alakú dóm" jöjjön létre. Mire fel a nagy titkolózás? A berillium alakját megváltoztatni törés nélkül rendkívül nehéz. Nagy pontossággal beállított nyomás és hőmérséklet kell ahhoz, hogy az eljárás sikerüljön. A franciák többek között azért tették le voksukat eme anyag mellett, mert ultra-alacsony rezonanciával rendelkezik. Az erőteljes mágnesekkel kombinálva 5 Hz-től 40 kHz-ig üzemel.

Küllem

A Focal vezetékes hifi fejhallgatói Franciaországban készülnek. A legtöbb alkatrészt kézzel szerelik össze. Tavaly ősszel, saját szemünkkel is láthattuk a Focal üzemében elkülönített fejhallgatós osztályt, melyen belül a szerelés, tesztelés és csomagolás néhány kiváltságos profira hárul. Talán felesleges mondani, hogy makulátlan körülmények között dolgoznak, sajnos erről fotókat nem készíthettünk, megfelelve a gyártó kérésének. Jelenlegi tesztalanyunk nem radikálisan szebb, mint más Focal fejhallgatók. Ezzel nem a Stellia-t szeretnénk becsmérelni, hanem a cég többi füleseit dicsérni. A legtöbbre szemgyönyörködtető kivitel jellemző. A berillium hangszórós fenevad első ránézésre csak annyiban különbözik tőlük, hogy más a színe.

A fülpárnákat és a fejpántot illatos bőrkárpit fedi. A Stellia színe a "konyak" fantázianevet kapta és valóban, a prémium védőtoktól kezdve a kábelig, minden részlete azzal az itallal harmonizál. Kézben tartva egyértelműen érzékelhető a luxusminőség, beleértve a megcsillanó hangszórókamrát és metálfényezésű, Y-alakú felfüggesztő idomot. Nem vitás, hogy különleges tárgyat álmodtak meg a fejlesztők. Mi azért megnéznénk teljesen feketébe öltöztetve is, tudva, hogy a sötét tónusok mennyire jól álltak a nyitott Utopia fejhallgatónak.

Használat közben

Pont azt a komfortot, stabilitást és zajszűrést kaptuk, mint az Ajánlott Vétel címkével jutalmazott Focal Celestee fejhallgató tesztje során. Mindössze néhány gramm eltérés van a két modell között, a házhoz felhasznált anyagok ránézésre közel azonosak. Ez jó hír mindenkinek, aki szereti a gyártó által következetesen nyújtott felhasználói élményt. Más kérdés, hogy a Stellia a Celestee árának többszörösébe kerül. Ezért lehet, hogy a tervezők részéről megérte volna további trükköket alkalmazni a kényelem növelése érdekében, túl a külső átszínezésén. Le kell szögezni: a Stellia komfortja (pont, ahogy a Celestee fülesé) nem rossz, de hasonló összegért könnyebbnek érződő, kevésbé feszes illeszkedés lehet az elvárás sokak részéről.

Hangminőség

Nagyon nehéz szavakkal kifejezni a hangzást egy olyan fejhallgatóról, ami a zárt kivitel határait feszegeti. Klisé, hogy fejbe pakolja zenét, de legkönnyebben így írható le. A Stellia megbocsátó volt
olyan értelemben, hogy kisebb teljesítményű elektronikával is széles dinamikát nyújtott. De ha a teszthez használt DAP vagy DAC valamilyen színezést eszközölt, azt is továbbadta. Tehát ugyanaz érvényes rá, mint bármely más high end fülesre: a lehető legjobb hangminőségű forrást érdemes számára biztosítani. Próbáltunk a realitások talaján maradva ideális partnert választani hozzá. Utcai használatra a FiiO M15s megütötte azt a szintet, aminél feljebb nem kívántunk lépni. Belső térben történő teszteléshez logikus lépésnek tűnt, hogy saját RME ADI-2 DAC FS készülékünk valamint Auris HA-2SF fejhallgató erősítő társaságában folytatódjon a meghallgatás.

Ha már francia, az Amélie csodálatos élete c. film CD-ről rippelt számaival indítottuk a meghallgatást (több napos előzetes bejáratás után). Higgadtsággal, finom tónusokkal rajzolódtak ki a csengő részletek. A tangóharmonika vidám zengése nem volt erőszakos, de bátran átszelte a virtuális színpadot. A csengettyűk enyhe puhaságot hordoztak, de közben az élénkségi szintjük meglepően élettelire sikerült. Barátságos karaktert kaptunk mozgalmas térrel. Amennyire emlékezetünkre hagyatkozni tudtunk, a tér nem volt annyira mély, mint a Clear Mg vagy Utopia fejhallgatók esetében. Viszont a színpadon belüli részleteket levegős határok különítették el. Különösen a harmonikabillentyűk kattogásánál vesztettük el valóságérzetünket. A gyors, halk részleteket meglepő
könnyedséggel kezelte a Stellia, ami ellensúlyozta felszínes puhaságát.

Post Malone albumai sem maradtak ki a zenefaló maratonból. When I'm Alone c. dala tipikus slágeres hangzású hip hop darab, erősen széteffektezett, de legalább érzelmes énekkel és bivalyerős mélyhangokkal. A Stellia felnőttes önuralommal, dühöngés nélkül kezelte a 100 Hz alatti basszusokat. Finoman megemelte a melegebb tónusokat és enyhén visszaadta az ütemek feszességét. Kizárólag hip hop hallgatáshoz szerintünk túl komolykodó a Stellia. Egy Maserati se bevásárlókocsi. Ezzel nem szeretnénk megsérteni a hip hop rajongókat (főképp nem Post Malone követőtáborát). De ehhez a zenéhez jól áll a bátran ugró, erős, pumpáló basszus. A Stellia fegyelmezettsége és kimértsége lehetővé tette, hogy az elektronikus effektek mozgását és a visszhangzó mélységet jobban érzékeljük. Ha viszont feljebb emeltük a basszust, a füles mélyhangjai csak felfodrozódtak, fortyogóbbá, de nem erősebbé váltak. A kritikus meghallgatás ezzel még közel sem ért véget.

A klasszikus és elektronikus elemeket gyakran kombináló német zenész, Nils Frahm - Spaces c. albumát is végig hallgattuk. Az előadó többi albumától eltérően ez a lemez nem elektronikus hatásokra, hanem atmoszférára, térbeli mélységre és áramlásokra épült. A Stellia azért volt zseniális, mert a háttérbe kúszó zengéseket is megjelenítette. Sok zárt fejhallgató szűkösen kezeli a sztereó teret és nem hagyja, hogy a lecsengések lélegezzenek. A Focal mérnökeinek sikerült úgy kicentizni a csillapítást, hogy ne legyen zavaróan összenyomott a színpad. Nagy csoda nem történt olyan értelemben, hogy térszélesség viszonylag szűk volt, de a háttérbe úszó zongorahangok és a közelben játszó hangszer közti kontraszt kiváló elkülönítést kapott. Emellett az intimitás érzete, a billentyűk jelenléte őszinte elismerést váltott ki. A zene művészi töltete, érzelmi rétege erősebben kibontakozott ezáltal. Nem is vártunk kevesebbet, ismerve a fejhallgató pozícionálását.

Fentebb írtuk, hogy a keményebb hip hop nem kenyere e fülesnek. De mi a helyzet más könnyűzeni irányzatokkal? A klasszikus rock, reggae és lazább punk elemek finom ábrázolással, emészthetően jöttek át. Köztük volt egy Blink 182 és egy Pink Floyd lemez is. A lábdob és basszusgitár lehetett volna súlyosabb, de tetszett, hogy minden hangszer teljesen elkülönült egymástól. A Blink 182 - First Date igazi kommersz hangzású amerikai rocksláger. A Focal kiválóan megjelenítette a hozzá társuló lazaságot. De a szirupos dalszöveg (egy motivált srác belső vívódásáról szól az első randevú előtt) ellenére nem lehetett nem tudomást venni a profi zenészi teljesítményről.

A selymességet és dinamikát hipnotikusan kombináló berillium membrán olyan elektronikus műveknél is kamatoztatta tudását, melyek nem diszkós bömbölésre, hanem nyugodtabb témákra vagy utazásszerű hangulatra épültek. Tipikusan ide lehet sorolni a legtöbb Röyksopp darabot. A The Lost Tapes stílusához szerintünk hibátlan tolmács volt a Stellia. Mellőzte a fényességet, de még nem vált lustává. A gondosan kimért basszus nem volt hátrány, mert közben az összkép mozgása és energiája eleven maradt.

Az alsóbb mélyhangokban enyhe emelkedés figyelhető meg (ami a HARMAN görbének való megfelelési szándék is lehet), de 3 kHz fölött 10-15 dB mértékben is bezuhan a hangnyomásszint, különösen 4 kHz és 6 kHz körül. Láttunk már kevésbé hullámvölgyes görbét is olcsóbb fejhallgatótól. A Clear MG például nem mutatott jelentősen rosszabb méréseket (sőt, nem rogyott össze 3 kHz-nél), miközben feleennyibe kerül. A zárt kivitel és a berilliumos hangszóró természetesebb karaktere viszont ilyen formában, diagrammokkal szerintünk nem igazán tehető objektív mérlegre. Ezt külső terekben is lehet használni, a nyitottakat nem. Igen, produkálhatna jobb eredményeket a Stellia, de aki a legjobbat akarja, annak továbbra is adott a Focal Utopia és a nyitottság kompromisszuma.

Záró gondolatok

Mindent összevetve a Focal Stellia-t különleges hangélményt nyújtó fejhallgatóként könyveltük el. Karaktere tartalmazott lágyításokat és enyhe fedettségeket bizonyos frekvenciákon (valószínű, hogy a zárt kamra csillapítása miatt), közben mégis átjárta egy bűvös jelenség. A basszus nem volt olyan teljes, mint az Utopia esetén, de azt nem lehet utcán használni és minden külső hangot beenged. A hordozhatóságért hajlandók voltak e kompromisszumot elfogadni a franciák. Egyértelmű, hogy nem tucattermék az eredmény és nem is a legkedvezőbb ár/érték arányú Focal fejhallgató. Hibái ellenére nem túlzás műalkotásnak nevezni, vizuálisan és hangminőségben is különleges színfolt a totális eleganciát keresők számára.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Részletesség és lágyság különleges kombinációját nyújtja

+ Hűvösségtől mentes karakter, puha érzet, mégis megmarad a közvetlenség és sebesség

+ Holografikus sztereó középpont

+ Szemgyönyörködtető színek és elegáns anyagok

+ Praktikus védőtok, szimmetrikus kábel is tartozéka

+ Sok külső hangot hatékonyan kiszűr

+ Komfortja jó, de nem kényelmesebb, mint az olcsóbb Focal fejhallgatók

- Basszusa az Utopia teljességét nem éri el

- Nem biztos, hogy mindenki konyakszínben szeretné megvenni

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu