Focal Vestia N°2 álló hangfal teszt

Klasszikus értékrendek, újdonságokkal felvértezve

A Focal saját telephelyeiken tervezett és gyártott Vestia hangfalcsaládjának mitológiából eredő neve és a cég szerint is az otthon melegét igyekszik eljuttatni a lakásunkba, a külsejét és a hangzását is értve ez alatt. A Vestia N°2 a sorozat legkisebb álló hangfala, ám nem szabad valami kompakt dobozra gondolnunk, hiszen darabjuk bő 20 kg, és a magassága is meghaladja az egy métert. Ez köszönhető a Chora hasonló méretű hangdobozainál már megismert rögzített talpaknak, amelyek itt alumíniumból készültek.

A hang jobb terjesztése miatt döntést biztosítanak a doboznak, beléjük pedig tüskéket illeszthetünk az elcsatolás és a megfelelő stabilitás érdekében. Az ultra merev MDF-ből készült oldallapok semlegességet nyújtanak, fényes fekete, világos vagy sötét fa borítással választhatók, amelyekhez igazodik a frontoldal és a tetőlap műbőrborítása is. Stílusos, egyszerre klasszikus és modern, ráadásul így tulajdonképpen bármilyen jellegű dekorációhoz tudunk választani, ami sosem elhanyagolható szempont.

Ahogyan a hangszórók sem, amelyek a teljes frontoldalon végig futó, mágneses rögzítésű védőszövet alatt rejtőznek. Apróság, hiszen többnyire bent hagyjuk ezt a csomagolásában, de a stabilitására valamivel nagyobb gondot is fordíthattak volna, hiszen nem egy beugró szériás hangfal tartozéka. A Focal ezúttal is az előlapi Powerflow reflexnyílást alkalmazta. Felette kettő darab 165 mm-es mélysugárzó van, amelyeket a Chora sorozatból már ismerhetünk, így a Slatefiber elnevezésű újrahasznosított szénszálakból készült membránt is, amit természetesen a tervezők tovább fejlesztettek, így feszes basszust ígérnek a merev alapanyag és kivitel segítségével.

Hasonló elven készült, és méretben is megegyezik velük a középsugárzó, ami a természetes és kiegyensúlyozott hangzásért felel. A sort a 25 mm-es "M" szabású, alumínium és magnézium ötvözetéből készült inverz TAM magassugárzó zárja, ami a többiekkel egyetemben a Focal autóhifi iparágából került átemelésre, majd átdolgozva otthoni használatra. A Focal-nál mindig is kényesek voltak erre a tartományra, így uretán hullámvezetővel is ellátták, aminek az alakja ovális.

A Focal belül megfelelő mennyiségű csillapító és merevítőanyagot használt, a keresztváltó a kategóriájában elvárható minőségű alkatrészekből készült, a szimpla csatlakozást nyújtó bemenetek pedig műanyag védelmet kaptak, amelyek akkor is jól jönnek, ha nem banándugókat használunk, hanem csupasz drótvéget vagy sarut. A Vestia N°2 háromutas, basszreflex rendszerű, és rejt még egy meglepetést, hiszen hátul is találunk egy reflexportot a dupla mélysugárzó mögött. Többek között ezzel a multi-port megoldással érték azt el, hogy a hangfal 20 m2 felett is kényelmesen érezze magát. Elhelyezést illetően három méteres távolságot ajánl a Focal, amit érdemes betartani még a spéci rendszer említése nélkül is, hiszen egy elég érzékeny, tehát könnyen hajtható modellről van szó, mindezek mellett a már említett hangszórók száma és a doboz termete is adhat némi támpontot.

A mi tesztkörnyezetünk pont ideális a leírtak alapján a Focal Vestia N°2 alapos teszteléséhez, amiben most is a Parasound és Naim erősítőink, csöves kimenetű CD-lejátszónk, Naim streamerünk, valamint QED és VIABLUE kábeleink voltak, az egészet hosszas bejáratás előzte meg.

A Focal Vestia N°2 tényleg otthonná varázsolja a lakásunkat

Nem akarjuk magunkat ismételni a Focal hangzása terén, főleg azért sem, mert aki kicsit is jártas az otthoni zenehallgatásban, biztosan volt már szerencséje tapasztalni azt. Jó hír, hogy maga a Focal sem szenved az önismétlésben, hiszen ahogyan a kis Vestia-t is hallottuk, valami kinyílt a cég tervezőinek lelkivilágában, és bár megtartották a nagyon részletes előadást, sikerült plusz erőt, lendületet és stabilitást vinni a prezentációba, ami által sokkal univerzálisabb modellt sikerült megalkotniuk. Dizájn terén is újítottak, az egészet megspékelték némi olaszos beütéssel, ami szerintünk soha nem okozhat gondot, a Vestia N°2 esetében meg kifejezetten jól sült el. Hiába ez a legkisebb állódoboz a sorozatban, a mérnököknek sikerült egy remek arányt eltalálni, így kaptunk egy rendkívül jó megjelenést, amit bátran titulálhatunk szobadísznek is, hangszóróvédő szövettel, vagy nélküle. Mi gyorsan megszabadultunk tőle, mert a hangzáson szinte semennyit nem rontott, viszont az anyagminőségre kicsit jobban odafigyelhettek volna, pontosabban annak mennyiségére. Zárójeles, de mindenképpen hibának róhatjuk fel, amiről sikerült gyorsan megfeledkeznünk, és ehhez elég volt az, hogy megszólaljon a Vestia N°2.

Bátorságból már az első percekben jelesre vizsgázott, hiszen rendkívül határozottan indított, és bizonytalanságot a későbbiekben sem sikerült kihoznunk belőle, pedig a szokásunkhoz hűen most is igyekeztünk a tesztalanyunknak feladni a leckét. Dire Straits, majd utána közvetlenül George Michael játszott nekünk, és a Focalok egyből otthon érezték magukat, általuk meg nekünk is sikerült. Volt az előadásban egy bizonyos jó értelemben vett lazaság, hiszen ujjgyakorlatként prezentálta ezeket a minőségi rock és jazzpop dalokat. A gyárilag megadott 47 Hz-nél a tapasztalataink alapján kicsit szerények voltak, mert nem csupán hallhatóan, de érezhetően is lejjebb megy a basszustartomány, tehát az nem vitás, hogy a dupla membrán tisztességesen végezte a dolgát, viszont hasonlóan a külső megjelenéshez, az arányokat itt is sikerült remekül betartaniuk. Már szobahangerőn is megfelelően testes, stabil és pontos mélyhangok hagyták el a dobozt, amiben nem csupán a hangszóróknak, hanem a dupla és speciális reflexrendszernek is jelentős szerepe volt. Jól kitalált és kivitelezett megoldás, tényleg csak gratulálni lehet hozzá, azt pedig sajnálni, hogy korábban nem jutott az eszükbe, mert nagyon jól működik.

A kategóriáját kinövő nagybőgőt és basszusgitárt hallottunk így, amelyek nem csupán doromboltak nekünk, hanem rendkívül természetesek voltak. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a dalok mélységét a szokásosnál jobban meg tudta mutatni, és most nem is feltétlenül a tartományra gondolunk, hanem a szerkezetére, a lelkivilágára. A Focal megtartotta a precizitását, itt bizony tényleg semmi nem maradt bent, hanem elénk tárult, ráadásul lelkesen, izgalmasan, és érzelmesen. Itt is meg kell említenünk a csizma alakú országot, mert igazi olaszos életérzést kaptunk, és olyan szinten, amire ebben az árfekvésben még az olasz hangfalak sem képesek, pontosság terén pedig minden esetben lemaradnak. Nagyon könnyen meg tudtuk hajtani a Vetiákat, Parasound valamint Naim erősítőink talán kicsit soknak is tűntek a számára, annak ellenére, hogy tudjuk, erőből sosem lehet elég. Az viszont megnyugtató, hogy a gyártó állítása szerint akár 50 wattos erősítő is elég lehet a számára, a minőségből viszont ne engedjünk. Nem állítjuk azt, hogy a Vestia N°2 nem igényli a hajtást, viszont megérdemli, hogy a vele azonos kategóriájú elektronikával párosítsuk, mert maradéktalanul akkor tudja igazi tudását megmutatni, ami egyáltalán nem csekély. A 20 m2-es szobát lezserül megtöltötte életerős hangzással, az ajánlott 3 méteres távolságot akkor is betartottuk volna, ha nem említik, mert már alacsonyabb kivezérlési szinten is elég nagy tempót vett fel a hangfal, amit csak fokozhattunk a meghallgatás során.

Az érzelmekre még egy kicsit ki kell térnünk, mert ez a hangfal azok tolmácsolásához nagyon ért. Ehhez szüksége van a gyökereire, tehát a legapróbb részletek megmutatására is, az egész mégis rendkívül erős, lendületes és izgalmas ruhába öltözött, így válva igazi műfajfüggetlenné. George Michael hangja még jobban ki tudott teljesedni, Shirley Bassey ilyen gondosan talán még soha adta elő a dalát, de John Lee Hooker gitárja is olyan finom volt az ereje mellett, hogy azt mondtuk, így kell tálalni a bluest. A Vestia N°2 nagyon pontosan és szépen helyezte el a zenészeket a színpadon, ami nem volt kis feladat, hiszen abból hatalmasat rajzolt nekünk. A közép- és a magastartomány tisztasága szintén megkérdőjelezhetetlen volt, bár egy Focal hangfal esetében ez nem is szokott vita tárgya lenni. Itt viszont kaptunk mellé valódi basszust, ráadásul pontosat és határozottat, és ez a szimbiózis korábban a cég hangfalainál nem volt feltétlenül mindig adott.

A természetes jelzőt sem most használjuk először, a Vestia N°2 esetében viszont annyira adott, hogy vétek lenne nem leírni, és ki is emelni. Jan Garbarek melankóliája erre az egyik legjobb példa, de említhetjük Tori Amost is, hiszen az ő esetében is plusz energiát, nyíltságot és töltetet kaptak a szerzemények. Klasszikus zenénél mindez még kézenfekvőbb volt, a zongora önmagában is játszi könnyedséggel szólalt meg, a nagyzenekar meg valóban nagy volt, tele tiszta tüdejű fúvósokkal, határozott és nagy erejű dobossal, finom, de nagyon erőskezű vonósokkal, az egészet pedig sikerült nyakon önteni egy jókora adag minőséggel. A Genesis vagy a King Crimson összetett szerzeményei sem okoztak gondot a Focalnak, sőt még Damien Rice sem, hiába változott a hangerő, a hangulat és a zenészek száma is folyamatosan és hirtelen. A Vestia N°2 vette a lapot, magasabb tempóba kapcsolt, mindezt váltás nélkül, és egyszerűen zenélt nekünk tovább lelkesen, lendületesen, és akár émelyítően, ha azt a dal megkívánta.

Azok számára is jó hírünk van, akik egyszerűen csak szórakozni akarnak, mint Cindy Lauper a nyolcvanas években, hiszen ez a hangfal felelőtlenebb, egyszerűbb zenéken is igazi telitalálat lehet. Az egy dolog, hogy sokkal komolyabb a Vestia N°2 annál, mintsem kizárólag ilyen jellegű dalokra pazarolja el a tehetségét, de nem minden modell képes arra ebben a kategóriában, hogy egyszerűen csak szórakoztasson. A Megadeth esetében Mustaine nagyon ráfeszült a húrokra, a Slayer sem ment át a szomszédba egy kis agresszióért, David Guetta-nak meg sikerült a keverőpultnál a potmétereket feljebb tekernie, azon belül is a basszusét, mert a dupla mélysugárzó olyat produkált, hogy csak lestünk. Még a keverések hiányosságai sem zavartak, hiszen olyan mennyiségű ritmikát, játékosságot, és ha kellett hangorkánt kaptunk, hogy egyszerűen elfelejtettünk vele foglalkozni.
A Focal nem simította ki a felvételeknek a ráncait, de ő sem sokat bíbelődött velük, hiszen a zene lényegét ragadta meg, így bátran elő vehetjük régi gyöngyszemeinket is, ha csak egy jóízűt szeretnénk bulizni.

Összegzés, végszó

A Focal Vestia N°2 árát elsőre sokalltuk, aztán a kicsomagolása után már nem nagyon foglalkoztunk vele, a zenehallgatás közben pedig teljesen elfelejtettük. Ez a hangfal ugyanis remekül néz ki, a hangja meg egyenesen zseniális. Ebben a kategóriában léteznek valamivel tapintatosabb, árnyaltabb hangfalak is, de azok korántsem ennyire univerzálisak, bátrak és szórakoztatóak. A magas- és középtartomány hibátlan, ahogy szinte minden Focal hangfalnál, de ezt megspékelték olyan bravúros, határozott és stabil basszussal, hogy igazán meglepődtünk. Könnyű meghajtani, hatalmas teret képes ábrázolni, amiben elénk tárul minden részlet, de a legfontosabb a tervezők asztalán a zene prezentációja volt, mert azt nagy és vastag betűvel írták le. Aki tágasabb nappalival rendelkezik, amiben a hangfalak és a hallgató is megfelelő távolságot tud tartani, és ebben a kategóriában gondolkozik, az ki ne hagyja a Vestia N°2 meghallgatását. Remekül sikerült modell, ami igazi referencia lehet ebben az ársávban.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Vérbő, élettel teli, igazi audiofil hangzás, nagyvolumenű előadás

+ A Focalhoz méltó magas- és középtartomány, amihez lenyűgöző basszust sikerült párosítani

+ Gondosan kivitelezett részletek, hatalmas levegőtömeg, mindezek mellé rengeteg érzelem és feeling

+ Divatos, ugyanakkor klasszikus megjelenés, remek kivitelezés, könnyű installálás

- A hangszóróvédő szövet bőven elmarad az ebben a kategóriában elvárttól

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu