Hírek, újdonságok

Luxman L-509Z bemutató - AVForums

bartimex
2024.08.30 19:22
Luxman L-509Z bemutató - AVForums

A Luxman L-509Z nagy, és drága, sőt felveti a forráskészülékek minőségére vonatkozó kérdést is. A helyzet viszont az, hogy a vele együtt töltött idő – bármilyen hosszú is legyen – olyan élvezetes, ami feledteti a vaskos árcédulát. Olyan tervezési elvek szerint épült, ami mellett a legtöbb rivális eldobhatónak tűnik. Öröm használni, öröm megérinteni, nagy teljesítményű, ami azt tükrözi, hogy minden részletét alaposan kidolgozták. Ez egy remekmű, ami nem mellesleg igazán látványos integrált erősítő.

Rövid általános értékelés az eredeti nyelven

Bevezetés:

Az L-509Z egy integrált erősítő. Egészen pontosan a Luxman integrált erősítők zászlós hajója, ami fölött már az előerősítők és végfokok következnek a palettán. Mivel ez az első Luxman termék, ami az AVForums oldalán kerül bemutatásra, egyben megalapozza a komoly japán audió rendszerek általános megítélését, természetesen magáról a készülékről alkotott vélemény mellett.

Beszélnünk kell a 11.000 fontos áráról. Nem ez a legdrágább berendezés, amit az AVForums valaha tesztelt, ezt a címet a McIntosh MA8950 birtokolja. A bemutatóban többször is meg lesz említve, mint összehasonlítás alap. Elsőként itt, mivel az MA8950 digitális bemeneteket is kínál, amihez elegendő lehet például streaming futóművet csatlakoztatni, a beépített DAC minden mást elintéz. Az L-509Z ezzel ellentétben csak analóg kimenettel rendelkező forrásokat tud fogadni. A műszaki paraméterei jók, de mégsem olyan szemkápráztatók, ami indokolná a tizenegy lepedős árat. Mire fordították a pénzt?

Ez egyébként egy szélesebb körű kérdést is felvet az ár és kivitelezés minőségről, amely a HiFi Podcastba is belekerült. Maga az értekezés ugyan nem kifejezetten a Luxmanról szól, de részben ennek jegyében készült. Vajon olyan termékről beszélünk, ami jól teljesít a kategóriában, vagy túl messzire megy árban? Ideje kideríteni.

A podcast a képre kattintva eredeti nyelven tekinthető meg az AVForums oldalán.

A tervezés módja:

A Luxman teljes történelme 99 éves múltra tekint vissza mint vállalkozás, és 96 éve gyártanak készülékeket. Ezt nagyon kevés cég mondhatja el magáról. Az 1928-ban alapított márkanév szokatlanul következetes a tervezés és építés terén. Bár sokféle újítást vezettek be, maga a cég mégsem az innovációról híres. Soha nem jelentek meg elsőként egy készülék kategóriával, inkább kicsit később építettek egy olyat, ami kiküszöbölte az adott kategória mások által elkövetett hibáit.

Ez furcsán hangozhat, és talán az is, de végeredményben jó dolog. A Luxman berendezései irigylésre méltó hírnevet szereztek azzal, hogy az árukat meghaladó minőséget nyújtottak. Rendkívül hűséges rajongó tábort sikerült építeni, akik még abban az időszakban is ragaszkodtak, amikor az Alpine csoport tagjaként a tömegpiacot célozták meg. Ez nem igazán felelt meg a korábbi hírnevüknek. A cég 1994-ben visszaszerezte az irányítást a működés felett, és 2009 óta az IAG cégcsoport tagja. Az IAG Luxmannal kapcsolatos szándékai kissé eltérnek a többi általuk birtokolttól, mivel a gyártás, és a tervezés Japánban maradt, a cég csak az IAG hatalmas tartalékaiból merít, de saját elvei alapján épít berendezéseket.

Az alkalmazott technológiákat évtizedek óta finomítják. Az L-509Z a korábbi ODNF nevű rendszerük legújabb verzióját alkalmazza. Ez az Only Negative Negative Feedback betűszava. A rendszer csak a torzítás érzékelésekor alkalmaz negatív visszacsatolást, egyébként anélkül üzemel. Ezt 1999 óta használták az erősítőikben. A LIFES (Luxman Integrated Feedback Engine System) nevű új verzió két modult tartalmaz, amik az előerősítő és a végfok egységeket külön szabályozzák.

Unja már a betűszavakat? Ha nem, hát van még! Az L-509Z a LECUA-EX hangerő szabályzást tartalmazza. A LECUA rendszert a Luxman már régóta használja, és a Luxman Electronically Controlled Ultimate Attenuator betűszava. Fix értékű ellenállás hálózatot kapcsol elektronikusan, csatornánként, ez csak természetes. Az EX verzió a legújabb ezek közül, ami kiváló hallgatás élmény toldalékkal egészíti ki az alap betűszót. 88 fokozatban szabályozza a hangerőt, amit a tekerés sebességével gyorsítani lehet.

A korábban felsorolt technológiák egy hagyományosnak mondható AB osztályú erősítő fokozatot támogatnak. 120 W 8 ohm, illetve 220 W 4 ohm teljesítményre képes. Mint minden más esetben, most is megmértem a vonatkozó gyári adatokat. Pusztán elméleti síkon jegyzem meg, hogy a torzítás tényleg kétszer jobb, a régebbi nagyon alacsony értékével összehasonlítva. Igazság az, hogy hacsak nem hegeszteni akar vele, az L-509Z-vel garantáltan minden rendben lesz. Két kapcsolható hangfal kimenete Luxman hagyomány.

Annak ellenére, hogy a technológiák hagyományosnak mondhatók, a részletekre vonatkozó odafigyelés már-már megszállottnak tekinthető. Peel coat áramköri lapokat használnak, mert a gyártó véleménye az, hogy a nyomtatott áramköri lapok bevonata is befolyásolja a hangminőséget. Az áramköri lapokon a Beeline huzalozási mód mindig lekerekített, nincs benne derékszög, vagy sarok, és mindig a lehető legrövidebb a kritikus részeken. A vastag belső összekötő huzalok, és az alacsony átmeneti ellenállású relék teszik fel a koronát a konstrukcióra. Nincs itt semmi különleges, ami ellentmondana a fizika törvényeinek, esetleg misztikus lenne. A gyártó véleménye az, hogy ezek az apró részletek garantálják azt, hogy a vásárló a lehető legjobbat kapja a pénzéért.

Az általa kínált csatlakozások csak analóg be és kimenetek. Két szimmetrikus, négy RCA, és egy phono, amiről majd később még beszélni fogok. A kimenetei két hangfal pár, egy 6,3 mm-es hagyományos, és egy 4,4 mm-es szimmetrikus fejhallgató kimenet, továbbá RCA előerősítő kimenet. Sehol semmi digitális lehetőség. A Luxman kínálatában vannak CD lejátszók, és más berendezések, amelyekbe analóg konverterek vannak beépítve, ők elsősorban ezekre gondoltak, mint forrás. Akár ezeket, akár más gyártó készülékét választja, DAC-ra mindenképpen szüksége lesz.

Ha van lemezjátszója, az jó! A Luxman beépített phono fokozatai mindig is kiváló hangra képesek, ez alól az L-509Z sem kivétel. A külön modulra szerelt áramköri egység MM és MC hangszedőket támogat, ezen felül van lehetőség nagy kimeneti szintű MC hangszedő csatlakoztatására. Ami hiányzik belőle, az a lezáró impedancia módosítás lehetősége. A japán gyártók 100 ohmos MC, és 47 kiloohmos MM lezárást építenek be. Ez a legtöbb hangszedő típust támogatja, de koránt sem mindegyiket, erről még szintén szó lesz később.

A Luxman integrált erősítőinek funkció kínálatában a régi iskola érvényesül. A balansz mellett hangszín szabályzást is beépítenek – ami jelen esetben a hagyományos mély és magas mellett a közép tartományon is enged módosítani +/- 8dB határok között. Ez ugyan nem olyan mindent elsöprő, mint az összehasonlítási alap McIntosh 8950 ötsávos EQ-ja, de elég a szoba korrekcióhoz. Természetesen a puristák ki is kapcsolhatják mindkét készülékben.

Amennyire csak tudom, objektíven próbálom leírni, hogy a Luxman milyen érzéseket keltett bennem, miután kiemeltem a dobozból. Ha azt mondom, hogy igényes a kivitelezése, csak a hegy lábánál ácsorgok. Őrölten nehéz a vonatkozó érzéseket szavakba önteni. Valami olyan, mint egy 30 kilós mechanikus óra. Megszállott pontossággal kidolgozott részletek látványa, és luxus érzet a tapintáskor. Lehet, hogy maradi vagyok, de számomra fontos, hogy amit vásárolok azt sugallja, hogy életem hátralévő részében ez ki fog szolgálni. A Luxman L-509Z ilyen.

Az összehasonlítás másik készüléke, a McIntosh is hasonló érzéseket kelt, de más módon. Az nagy, és amerikai. A rajta elhelyezett műszerek és kezelő elemek akkor nyernek értelmet, amikor használni kezdi. A Luxman más. Bár több rajta a gomb, mégis arra összpontosít, hogy integrált erősítőnek tűnjön az egyszerűbb funkcionalitás mellett. A működése harmonikus, a bekapcsolás első pillanatától kezdve minden természetes benne.

A tesztelés módja:

Az L-509Z egy Quadraspire QAVX állványba lett elhelyezve. A tápellátásról egy Powergrip YC-3 kondicionáló gondoskodott. A források Chord Electronics Hugo Mscaler és TT2, valamint Roon végpontként 2Go és 2Yu, és Astell & Kern SE300 voltak. Analóg tesztelés egy Vertere MG-1 MKII és EMT 928II lemezjátszókkal történt, a beépített phono pedig egy Cyros Classic phonoval lett összehasonlítva. A hangfal Kudos Titan 505. Forrás anyagok FLAC, AIFF, DSD, Tidal, Qobuz és Vinyl.

A hang:

A Luxman tervezésekor a kiváló mérési eredményekre is hangsúlyt fektettek. Azt nem tudom alátámasztani, hogy számít-e a jelútból száműzött 90 fokos sarok, de a kimagasló teljesítményt meg tudom erősíteni. A hangja természetes, ami jó, mert ha nem az lenne, az színezésre utalna. A vele töltött idő alatt ez nyilvánvalóvá vált.

Az Autoformeres McIntosh irdatlan erejét hallva nehéz másra gondolni, mint arra, hogy egy erőmű szól. A Titan hangfalak nem túl érzékenyek, de jól reagálnak az áramerősségre, és a kontrollra. Ez az érzés a Luxman esetében is megvan, mivel nincs olyan hangerő beállítás, ahol megrendülne, vagy összezavarodna, csak erősít, a szó legjobb értelmében.

A teljesítménye egyenletes tetőtől talpig, erőfeszítés nélkül. Évek óta hallgatom az M83 Waking Up From The Oblivion című szerzeményét minden elképzelhető lenyűgöző teljesítményű berendezésen. Az a mód, ahogy az erősítő 3:07-nél megszólaltatja a zenekar hirtelen bekezdését arra kényszerített, hogy ezt a részt többször is meghallgassam. Ez a rész többről szól, mint a wattokról és a csillapítási tényezőről. A Rolls Royce autók „elégséges” szintjét a Luxman az abszolúttá fokozta.

Ugyanakkor ez nem egy olyan erősítő, ami Donald Trump finomkodásával hatalmas durva erő lökéseket ad. A dübörgő eufónikus Overcome By Nothing But Thieves olyan könnyed és ballisztikus, amilyennek lennie kell, de ha szükséges, igazi erővel és agresszióval odaüt. Korábbi Luxman modellekkel kapcsolatban volt olyan tapasztalatom, hogy bár a hangjuk nagy léptékű volt, mégsem boldogultak jól ezzel a nagy tempójú energikus muzsikával. Az L-509Z esetében semmi nem akadályozta az energiák áramlását. Még Dougal és Mickey Skeedale Emerald című számát is meghallgattam (14 évesen ez volt a legjobb szám számomra), hogy pusztulásig teszteljem az elméletemet.

Ha muzikálisabb jellegű zenéket hallgat, a dolgok tovább javulnak. A pazar ACR Loco by A Certain Ratio úgy érkezik a hangfalak irányából, hogy semmi mechanikus behatást nem szenved el. Szó nincs meleg, vagy buja középtartományról, vagy más preferált hangzás jellegzetességről, egyszerűen úgy szól, mint ahogy azt a masterben beállították. Ez egy kulcs fontosságú képesség, mert a Luxman hatalmas tartalékokkal rendelkezik, de gondosan ügyel a helyes arányokra, és a pontosságra. Nem durvul, ha arra nincs szükség.

Phono bemenet:

Ha van lemezjátszója, az a legjobb módja lehet a zenehallgatásnak. A tesztelés legnagyobb részében az EMT 928 lemezjátszómmal hallgattam. Az ebbe beszerelt Tondose hangszedő ajánlott lezáró impedancia értéke volt a legközelebb a fix 100 ohmhoz. A Vertere Mystic mást kívánt volna. Az eredmény szenzációs. Az új Emotions Run Dry Jake Fergusontól Malcolm Cattoval pontosan azt a természetes világot építi fel, amiben élünk. Folyékony, és élethű.

A Vertere Mystic esetében tízszeres bemeneti lezárás kellett volna a közvetlen csatlakoztatáshoz. Hiába kiváló lemezjátszó a Vertere MG-1 MKII, és hiába kiváló hangszedő a Vertere Mystic, a Cyrus Classic Phono-n keresztül csatlakoztatva a Luxman beépített lemezjátszó előerősítője jobbat mutatott az EMT hangszedőjével. Konklúzió az, hogy vegye figyelembe a lemezjátszójába választott hangszedőt, ha a Luxmanhoz direktben akarja csatlakoztatni.

A fejhallgató kimenettel kapcsolatosan semmi kritikám sincs. Focal Clear MG fülesemben olyan szintű hangzást produkált, amit eddig csak az MHA200 McIntosh tudott kicsalni belőle. (a készülékről ide kattintva olvashatja el az AVForums bemutatót) Ez nagy dolog, mivel a funkció csak mintegy mellékesen kerül alkalmazásra általában, ám minden esetre nagyon meggyőző. Korábban már leírtam, hogy nem hallgatok bakelitet fejhallgatóval, de a Luxman esetében ez az abszolút első kivétel volt.

Következtetés:

Nem húzom tovább az időt. Megéri az árát a Luxman L-509Z? A fentiekből kiderülhet, hogy igen, reálisan nézve is megéri a tizenegyezer Fontot. Még akkor is megéri, ha figyelembe veszem azt, hogy drágább belőle rendszert építeni, mint például az MA8950 esetében, hiszen nincs digitális bemenete, szüksége lesz hozzá analóg konverterre.

Ám az érem másik oldala az, aminek nehéz ellenállni. Nem tudom elképzelni, hogy bárki is elégedetlen tudna lenni az általa nyújtott teljesítménnyel. Az L-509Z a jól megtervezett erősítő iskola példája, ami egyáltalán nem erőlteti rá a zenére a saját karakterét, ám a bemutatója elragadó. Olyan elvek szerint tervezték, ami megnyugtatja, és boldogabbá teszi. Biztosan le lehetne borotválni az árából néhány ezret, ha lágy acél dobozba építenék be, de attól elvesztené az okozott örömöt, és a részletek megszállottságig való kidolgozottságának varázsát. Ez egy lenyűgöző integrált erősítő, nagyon ajánlott vétel.

Ajánlás:

Pontozólap:

Pontszám:

Írta: Ed Selley

2024 augusztus 23

Forrás és képek: AVForums

Forrás: Audiophile-szalon.hu