Kívül-belül:
Az L 507Z az új Z széria első tagja, amely a Luxman AB osztályú sorozata. A gyártó ezt fejlesztette elsőként a kevésbé energia hatékony A-osztály előtt, amit valószínűleg még nem kell temetni, mert végül is a hang számít, és nem az erősítés elv. Ráadásul az integrált erősítő fogyasztása alapjáraton 110 Watt körül van, ami nyugalommal töltheti el bármelyik audiofil dogmatikus zenerajongót. Az év végére egyébként várhatóan egy nagyobb testvér, a jövő évben pedig egy kisebb testvér fog csatlakozni a szériához.
Apropó 110 W: pont ennyit tud 8 ohmos hangfalakkal, ami 4 ohmos terhelés esetén 210-re emelkedik. Ezt oldalanként 3 pár bipoláris tranzisztor állítja elő push-pull (komplementer) topológiával. Az áramkör végig aszimmetrikus felépítésű, és a továbbfejlesztett ODNF visszacsatoló áramkör működik benne, amit LIFES-nek nevez a gyártó. A Luxman Integrated Feedback Engine System az ígéretek szerint felére csökkentette az amúgy sem magas torzítást. A nyílt erősítés hurok és a párhuzamosan kapcsolt aktív elemek pedig dinamikus természetes hangzást biztosítanak.
A fedél alá pillantva klasszikus elrendezés tárul a szemünk elé. Középen egy 560 VA EI vasmagos trafó terpeszkedik, amit 80.000 uF szűrő kapacitás támogat. Nem tűnik felesleges módon túlméretezettnek. Két oldalon vannak a végfokok, amelyeket árnyékoló lemezek választanak el a front panel vezérléstől, és a hátlap közeli bemenet és előerősítő résztől. Nem látszik, de az áramköri lemezeken a Beeline huzalozást alkalmazták.
A lehető legrövidebb jel utak mellett arra is odafigyeltek, hogy ne legyen sarkos vezetékezés, mert a sarkokban felhalmozódó töltés rontja az impedancia viszonyokat. További újdonság a LECUA1000 hangerő szabályzó osztó, ami 88 lépésben finom beállítást tesz lehetővé. A bemenetválasztó áramkörökkel szemben itt nem hallható relé kattogás, mert azt nem minden hangfal típus kedveli.
A kidolgozás minősége és a tapintás élménye kiemelkedően magas. A hátlap csatlakozások extrém stabilak, a front panel kezelő elemek finoman működnek. Korábban már voltam kétféle Luxman készüléknek is boldog tulajdonosa, azokon is ugyanilyen jól lehetett érzékelni a japán kidolgozás minőségét.
Analóg készülék:
Nem akarok minden gombot külön bemutatni rajta, arra ott van a kezelési útmutató.
A hátlapon nem található digitális bemenet, Bluetooth antenna, vagy LAN csatlakozás. Szigorúan analóg minden. Ám van neki XLR és RCA bemenete, sőt van beépített MM/MC Phono előerősítője. Különlegesség a Separate bemenet, amivel le lehet választani az előerősítőt a végfokról.
Az előlapon található néhány újdonság, a hagyományosnak nevezhető műszerek mellett. Ezek ugyanolyan ikonikusak, mint a McIntosh kék szemei. Két fejhallgató kimenete van, egy 6,35 mm-es, és egy 4,4 mm-es. Ez utóbbi ugyan nem szimmetrikus erősítésű, de jobb csatorna szétválasztást biztosít. A mély és magas hangszín mellett van balansz szabályzója, amit napjainkban egyre ritkábban lehet látni. +/- 8dB tartományban szabályozható a hangszín 100 és 10.000 Hz-en. A Line Straight gombbal a hangszín kikapcsolható, megjegyzem a legtöbb hallgatási teszten így volt.
Meghallgatás és összehasonlítás:
Azoknak az eszközöknek a bemutatása amik vélhetően sokaknak tetszeni fognak, nem könnyű feladat. Meg lehet közelíteni specialista stílusban, amikor hasonlatokkal próbáljuk meg érzékeltetni a hallottakat, és tisztázzuk a karaktert. Aztán ott van a generalista stílus, amikor pontról pontra elemezzük a jellemzőket, és amolyan egyrészt/másrészt összehasonlítást végzünk. Jelen esetben mindegy a stílus, semmi nem szól a Luxman ellen.
Éveken át használtam egy Luxman D-05 SACD/CD lejátszót, mert igazi mindenes volt a hangja. Aztán amikor kiadták a D-06 frissített zászlóshajó modellt, az mindenből egy kicsit többet nyújtott (az aktuális SACD/CD zászlóshajó a D-10X – Fordító megjegyzése)
Aztán írtam még bemutatót a C700u/M700u kombinációról, és mindegyiknél a generalista stílust alkalmaztam. Most az állványomon a Luxman L-507Z várakozik. Ez az integrált erősítő a többihez hasonlóan mindenes, ami kicsit gondot okoz annak meghatározásában, hogy mi is a Luxman erősítők hangzás világa.
Tonalitás:
Lehet, hogy az eltelt idő miatt van így, de egyértelműen úgy vélem, hogy az L507Z hangja kevésbé meleg, mint a fent említett komponens rendszer. Ez elsősorban a felső basszus kiváló átvitelének, és a jó jelenlét érzetnek köszönhető. Az új integrált erősítő hangja igazságos és semleges.
A közép és magas tartomány ennek jó példája. A felső közepeket nem bújtatja el, hanem folyamatosan halad a magas tartomány felé. Érzékelek némi mély emelést a sáv felső részén, ami löketet ad a jó hangulat érdekében, míg az alsó részből kicsit kevesebbet hangsúlyoz. Ám ezeknek a dolgoknak nincs nagy szerepük az összhatásban, összefoglaló módon úgy lehet jellemezni, hogy nem súlyoz semmit sem túlságosan.
Leonard Cohen „Almost Like the Blues” című számának (Album: Popular Problems) basszus aláfestése talán kissé szaftosabb, mint a szigorúan vett stúdió keverés mód, de az orgona nincs túllihegve, és egészen semlegesnek tűnik. Ugyanez igaz a női énekhangokra, amit szintén szokatlanul nyílt módon szólaltat meg. A mixben szereplő csúcsok és a mesterségesen beletett keménységek természetesen átjönnek, ez nem kérdés. Az ajakhoz közeli mikrofon elhelyezésre visszavezethető légzés, és nyelés hangok hallhatók, de nem megy a hosszú távú hallgatás rovására. Véleményem szerint ez erény, hiszen benne van a felvételben. Aki jobban bele akar ásni a dologba, hallgassa meg Fiona Apple Tidal című albumát. A tonalitásával kapcsolatosan az L 507Z lineáris a közép és magas tartományban, és a basszus kissé erőteljesebbnek hat, mégis finoman kidolgozott marad.
Dinamika és felbontás:
Az egyik mindenes hangja nem egyezik meg egy másik mindenes hangjával. Ezt úgy értem, hogy a Luxman hangzás világa különbözik a McIntosh MA7200 hangjától.
Nagyjából hasonló árkategóriák, de a Mac mélytartománya dúsabb különösen az ultra mélyben, viszont a közép és magas frekvenciákon visszafogottabb.
Mindkettő jól kezeli a dinamikát és az impulzus átvitelt. Az L-507Z a tranziensek terén közvetlenebb például a zongora billentés, húr pendítés és az ütőhangszerek esetében, a McIntosh pedig a fizikai megjelenítést tartja fontosnak például az akusztikus gitáron. Duke Garwood & Mark Lanegan Black Pudding albuma jól mutatja az eltéréseket. A japán élénk és finoman dinamikus, de amikor eljön a lendület pillanata és durva dinamikára van szükség sok mélyhanggal, a McIntosh győz. Természetesen nem kell attól tartania, hogy a Luxman zavarba jön a terhelés változásra, a különbség árnyalatnyi, ám érzékelhető.
Az L-507Z tranziens sebessége a régi Musical Fidelity Nu-Vista 600-ra emlékeztet. A Luxman viszont erőteljesebb, több a mélye, még akkor is, ha nem annyi, mint a 7200 legendás basszusa.
Ha már a felbontásról beszélünk, javaslom Forniquette “The Stuff” című címadó számát. A nagybőgő gyönyörű kontúrja kiválóan érzékelhető. Ugyanígy “Gold to Me” számában Ben Harper & The Innocent Criminals gitár fogólapján végzett mozdulatai és a háttérben lévő közönség halk zajának megjelenése a felvételbe igazi intim betekintést ad. Gyanítom, ez része a hallgató zenébe való bevonásának.
A térábrázolás:
Most, hogy egyre több hangzás karakter nyilvánvaló, következhet a tér leképezése. Nincs róla sok mondani valóm, mert a szó legjobb értelmében semmi feltűnőt nem mutat. Az én ízlésem szerint lehetne kicsit szélesebb például a nagyzenekar ábrázoláskor, de messze nem nevezhető kompaktnak. A mélység ábrázolás jó, ha ezt a felvétel lehetővé teszi. A pontosság igazán meggyőző. A hangok és a hangszerek világosan körvonalazódnak a térben, szerencsére nem matematikai pontossággal, hanem természetes módon. Úgy is mondhatnám, hogy ez szinte természetes ebben az előkelő osztályban. Nyugodtan kipipálhatja, ez nem kérdés.
Kontroll:
A mély és magas hangszín szabályzás lehetősége akkor jön jól, ha a felvétel túl karcos, vagy sovány. Ne féljen használni, de ha a valóságra kíváncsi, aktiválja a Line Straight gombot ami kikapcsolja a hangszín szabályzást. A szoba kisebb korrekciójához is jó segítséget jelenthet ez a lehetőség. Minden esetre rendelkezésére áll.
Aztán ott van a jó öreg loudness. Halk zenehallgatás esetén próbálja ki legalább egyszer, meg fog lepődni. Audiofil zenehallgatóként senki nem gondolná milyen praktikus lehet. Sokan használnak szoba korrekciós rendszert, mint például a Roon DSP, ám annak korrekcióit valamiért puristának tartják. Hát persze.
Phono bemenet:
A Luxman L-507Z aszimmetrikus RCA csatlakozásokkal MM és MC előerősítőt tartalmaz. Fix beállításokkal fogadja a bejövő jeleket, a szokásos 47 kiloohm és 100 ohm lezárásokkal. Jól működtek ezek a beállítások az általam használt Transrotor Figaro hangszedőmmel.
Elsőként a felületi zaj és a sziszegés hiánya tűnt fel, aztán a nyílt hang. Egész jó! Második benyomásom pedig az, hogy a hangzás stílusa megegyezik a nagy jelszintű bemeneteken tapasztaltakkal, azaz inkább finom, mint analitikus.
A phono mindig csak egy adalék, gondolják sokan. Nos, jelen esetben kételkedek, mert ha az általam használt BMC Audio előerősítőmet rendszerbe kötöm, az tényleg jobb, ám önmagában a Luxman árának felébe kerül, nem tisztességes az összehasonlítás. A realitásnál maradva, ha a lemezjátszó előerősítő ára nem haladja meg a 3000 Eurot, én kétszer is meggondolnám, hogy megvegyem-e. Tényleg igen jó phono van beépítve.
Következtetés:
A Luxman L-507Z csak akkor nem javasolt választás, ha digitális bemenetekre van szüksége. Minden más analóg audio forrás hallgatására kiváló, kétféle fejhallgató kimenettel, és a Separate móddal bővítheti, ezeken túl szabályzásban minden benne van, amit csak kívánhat.
A hangja mindenre kiterjedő betekintést ad a zenébe. Harmonikus, tiszta értéket képvisel. Az L-507Z a basszustól eltekintve semmiben nem enged meg magának a valóságtól való eltérést. Nyílt, tiszta hangja van, olyan, amit egy Luxmantól elvárhat, ám az előd modellekkel összehasonlítva még inkább semleges módon. Ez egy kiválóan felkészített csomag, tele jó tulajdonságokkal, és sokoldalú felhasználási lehetőséggel. A kivitele tökéletes, mindenképpen szerepelnie kell a hallgatási listán, ha ebben az árkategóriában keres integrált erősítőt.
Rövid értékelés az eredeti nyelven:
- Augusztus 2
Forrás és képek: Homecinema Magazine és Luxman
Forrás: Audiophile-szalon.hu
