A luxus érzetre való összpontosítás miatt úgy vélem, a tipikus Luxman vásárló hangsúlyt helyez a tulajdonosi büszkeségre és a hangminőségre is. Nekik nem elegendő a fantasztikus hangzás, a termék használatától kezdve a megjelenésig mindennek tökéletesnek kell lennie. Ennek az eredménye az, hogy a Luxman készülékei a vásárlók szélesebb körét vonzzák, jóval túlmutatva a hardcore audiofil táboron. A hagyományokon alapuló irányelveik tényleg vonzóvá teszik a Luxmant mindazok számára akik szép dolgokat akarnak birtokolni, és talán nosztalgiával gondolnak vissza azokra az időkre amikor még fiatalok voltak, és nem engedhették meg maguknak ezeket a berendezéseket.
A Luxman PD-151 MKII kiváló példa erre. Ha lenne időgépem, és visszamennék mondjuk 1978-ba, beilleszthetném a gyártó termék katalógusába, és garantálom, hogy senki nem gondolná róla, hogy ez egy 45 évvel újabb modell. Időtlen formatervének köszönhetően ez nem úgy fest, mint egy krómozott esküvői torta, semmit nem kell róla elmagyarázni, hogy bárki felismerje. Ráadásul az MKII még hagyományos zsanéros porvédő opciót is kínál, ami egyre ritkább a felső kategóriában manapság.
A PD-151 klasszikus megjelenését tovább hangsúlyozza, hogy minden kulcsfontosságú részegység az alvázba van beépítve. A 10 mm vastag gyémánt vágású alumínium felső burkolat alatt található a tápegység, a motor sebesség szabályzó elektronika, a motor, és a fő csapágy is. A hátlapon IEC hálózati bemenet aljzat található, a lábak magassága állítható.
A nagy teljesítményű lemezjátszók építésekor a legtöbb gyártó igyekszik az alváztól elkülöníteni a vibrációt okozó részeket. A motor, illetve a hálózati trafó lehet a legfőbb zajforrás, amire a hangkar különösen érzékeny lehet. A Luxman szokatlan módon mégis egybe építette egy alvázra a setupot mégpedig úgy, hogy különleges gumi rezgés csillapítókat használt a trafó rögzítéshez. A motor esetében azt választották, hogy nagyon csendes DC verziót építettek be. Közismert tény, hogy az AC szinkron motorok nagyon jól tartják a sebességet, de ezek a legzajosabbak. Az egyenfeszültségű motorok esetében pedig nagyon oda kell figyelni a tápfeszültség ellátásra, ami az elektronika felé jelent kihívást. Egy biztos, a Luxman PD-151 MKII motorja eddig az általam hallott – egészen pontosan nem hallott – vibrációt generálta, pedig sztetoszkóppal ellenőriztem. Ezt úgy érték el, hogy impulzus szélesség modulált tápellátást – ismerős lehet a hangtechnika más ágazatából – kombináltak egy hurok vezérelt differenciált szabályzó egységgel (PID). A nagy forgási tehetetlenségű nehéz lemeztányér, és a széles szíj meghajtás minimálisra csökkenti a sebesség ingadozást.
A motor saját zaj ellenőrzése során azt tapasztaltam, hogy a sztetoszkópot a vastag alumínium fedő lemezre tettem, de nem tudtam megmondani, hogy éppen forog, vagy nem forog a motor. Tényleg nagyon csendes.
A front panelen a be/kikapcsoló mellett a sebesség választó gomb található. 33 1/3, 45, és 78-as fordulat választható. A forgató kapcsoló mellett többszínű LED-ek jelzik a sebességet. A fordulatszámot kis tartozék csavarhúzóval finoman be lehet állítani egyesével. Én a beállításhoz, illetve a fordulatszám ingadozás mértékének meghatározásához a Shaknspin-t használtam.
A Luxman nem ad stroboszkóp lemezt vagy bármi más eszközt a fordulatszám beállítására. Alkalmazhat többféle ingyenes vagy olcsóbb megoldást, akár telefonos alkalmazást is, ha úgy tartja kedve. A fenti ábrán a Shaknspin mérés képernyő képe látható. A dobozból kivéve a lemezjátszó 33-as és 45-ös beállításai egészen pontosak voltak, a 78-on kellett egy kicsit állítanom. Egyébként a kombinált mérés azt mutatta, hogy a sebesség ingadozás mértéke a gyári adatnak mindössze a fele, ami kiváló érték.
Mit jelent az MKII?
Normál esetben, amikor egy gyártó MKII verziót épít, az a teljesítmény növelése érdekében történik. A Luxman PD-151 MKII esetében ez szükség megoldás volt. Az előd modellhez a Jelco szállította a karokat, ám a japán gyártó 2020-ban, közel száz év után bejelentette, hogy bezár. A Luxman ekkor a szintén japán SAEC-hez fordult, és közösen kifejlesztették az LTA-309 hangkart, amit a PD-151 MKII gyártásához használnak.
Az 1974-ben alapított SAEC nem annyira ismert mint a Jelco, de a 70-es évek óta kultikus követő tábora van audiofil körökben. Legtöbb hangkar típusuk az 1960-as évekbeli SME tervezési elveit követve H4 bayonet headshell univerzális rögzítést, és késes csapágyazást használ a függőleges mozgásra. A késes csapágyazás pontosan az, amit a neve sugall. Keskeny élen alátámasztva mozdul el függőleges irányban a hangkar, amit egy V-alakú alátámasztás tart a helyén. Elképesztően alacsony statikus és dinamikus súrlódása van ennek a rendszernek, és még a túl buzgó, vagy szakszerűtlen kezelésből eredő sérülésekkel szemben is kiváló védelmet garantál. A korai késes rendszereket erősen kritizálták, mert hajlamos volt az alváz és a hangszedő közötti vibrációs energia továbbítására, de ezen a SAEC tovább lépett a nagyobb tömegű kialakítás formával. Mint minden késes felfüggesztés esetében itt is érezhető némi mozgás, ha kiemeli a V bázisból, de ez lejátszás közben nem releváns.
A H4 univerzális headshell csatlakozó is hosszú múltra tekinthet vissza. Több mint 60 éve használjuk, az Ortofon-G és SPU sorozatok első megjelenése óta. Jó rendszer, gyors csere lehetőség, igaz az ultra pontos hangszedő beállítások esetében vannak korlátai. A vezető csapok csekély eltérést engednek a vízszintes azimuth esetében, a túlnyúlás pedig kis mértékben függ a rögzítő csavar meghúzásának erősségétől. Amikor ellenőriztem, úgy találtam, hogy a Luxman karon maximum 1,5 fok hibát lehet a vízszintes azimuth szög beállításban okozni gondatlanságból, ami gyakorlatilag jelentéktelen eltérés az ideálistól.
Üzembe helyezés:
Annak ellenére, hogy a PD-151 MKII nagy teljesítményű, kifinomult lemezjátszó, a Luxman sok mindent megtett, hogy egyszerűsítse az üzembe helyezését. A hangkar be van szerelve, a kábelek a helyükön, a lábazat becsavarva. Egyszerűen rá kell helyezni a lemeztányért, és a lábak forgatásával állítsa vízszintesre. A lábakat kicsit ki kell csavarni, hogy a rezgés csillapítás jól működjön, majd állítsa vízszintesre. A lemeztányért a tartozék fogókkal emelje rá a fő csapágyra. Ez a módszer segít az ujjlenyomatok elkerülésében – okos és praktikus. Helyezze fel a meghajtó szíjat, és az alváz lejátszásra kész.
Az LTA-309 beállítása nem okoz különösebb nehézséget, minden széles határok között szabályozható. A hangszedő beszereléséhez a régi 52 mm-es beállítás trükköt kell alkalmazni. Mivel én egy alapos és kényes ember vagyok, az Acoustical Systems SMARTractor beállító szerszámot használtam.
A hangkar tartozék ellensúlya legfeljebb 10 grammos hangszedők beállítását támogatja. Külön megvásárolható opció az OPPD-HW2 cikkszámú ellensúly, ami 9-19 grammos hangszedők esetén használható. Én a felülvizsgálat alatt az Ortofon Cadenza Blue és a Luxman LMC-5 hangszedőket használtam, mindkettőhöz tökéletes volt a standard tartozék. A gyártó adott egy második headshell egységet, amivel a váltás gyors volt, némi újra kalibrálást követően.
A porvédő nem tartozék. Az OPPD-DSC151 opcionális extra ára közel 800 dollár, ami a szűkös költségvetés esetén jelentős árcsökkentő tényező. Igen, viszonylag drága, de gyönyörű, kristálytiszta burkolat, ami szépen kiegészíti a megjelenését.
A hangzás:
Willy DeVille a 70-es évek végén és a 80-as évek elején Mink DeVille bandája volt. A szóló debütáló album a Miracle (A&M SP 5177). Angliában rögzítették Mark Knopflerrel, emiatt az album egy csipetnyi Dire Straits beütést tartalmazó amerikai rock. Az Assassin of Love az LMC-5 hangszedővel hallgatva élénk háromdimenziós térben szólalt meg széles és mély színpadon. Willy hangja fent középen szó, egy tipikus rock vokál stílusában. A lemezjátszó szép tisztán mutatta be.
Ray Brown Soular Energy (Concord Jazz CJ-278) az a fajta jazz lemez, ami nagyon sok rendszerben kiválóan szól. Talán ezért is használom viszonyítási alapnak. Ray egyértelműen a főnök, minden pendítése, ütése mélyhang pumpálást rendez a hangfalakon. Ha ezt a felvételt egy sokkal drágább SME 30/2A lemezjátszón hallgatom – nem igazán fair az összehasonlítás, ezt belátom – alig találok különbséget. Talán a feszesség és a mélytartomány lendületessége jobb, de más területen több mint helytálló a Luxman hangja.
Mivel gyermekkoromban sok évet töltöttem Angliában, ez lehet az oka, hogy nagyon kedvelem a Lyrita Recorded Edition kiadványait, amelyek mély betekintést adnak a XX. századi angol muzsikák homályos világába. Az egyik kedvencem Walter Leigh Concertino for Harsichord and String Orchestra (Lyrita SRCS 126) amit 1936-ban komponáltak, majd később teljesen elfeledték, végül újra játszották a korabeli stílusban.
A lemez tele van gazdag tonális textúrákkal, amiben jól érezhető Trevor Pinnock csembaló játékának és a Londoni Filharmonikusok buja vonós játékának kontrasztja. A barokk zenével ellentétben Leigh kompozíciója tele van hosszan kitartott akkordokkal, ami igazi próbapálya a lemezjátszó sebesség stabilitás szempontból. A PD-151 MKII ezeken az akkordokon soha nem ingadozott, a csembaló bekezdése tiszta és gyors, de nem vált élessé, vagy karcossá.
A Luxman és az Ortofon hangszedők összehasonlítása során azt tapasztaltam, hogy az Ortofon szikár basszusa remekül illik hozzá, ugyanakkor az LMC-5 gazdag, laza megjelenítés módja a vonós hangszereken szebben virágzott.
Értékelés:
Alex Gregory New Yorker című rajzfilmjében van egy vicces jelenet, amelyben az egyik szereplő miközben megmutatja a lemezjátszóját a barátjának, azt mondja, hogy két dolog vonzza a vinylhez: a vele járó költségek, és a kényelmetlenség. Ha az LP lejátszásról Önnek is ez a véleménye, a Luxman PD-151 MKII nem fog tetszeni. Más High-End lemezjátszókkal állandóan törődni kell, néha elhallgatnak, és gyakori finombeállítást igényelnek. A PD-151 MKII ennek pont az ellenkezője. Bár nem nevezhető olcsónak, a jelenlegi piaci viszonyokat figyelembe véve igenis megfizethető, kényelmes, és könnyű vele együtt élni. Miután mindent beállított rajta, nincs több dolga vele, mint használni. Egyszerűen ráteszi a lemezeit, majd mesterséges felhajtás és macera nélkül elindítja a lejátszást. Gyönyörűen néz ki, nagyon igényesen van összerakva, és ami a legfontosabb, gyönyörűen szól.
Írta: Michael Trei
2023 február 24.
Forrás és képek: Stereophile és Luxman
Forrás: Audiophile-szalon.hu
