Magnat MC 200 hálózati sztereó rádióerősítő teszt

A Magnat ismét miniben utazik az all in one készülékek között

Nem is olyan régen volt szerencsénk bemutatni a Magnat MC 400 készülékét, ami egy amolyan all in one rendszer volt, valamivel félmillió forint feletti árcédulával. A kistestvér az MC 200 nevet kapta, természetesen kompaktabb és szerényebb teljesítményű, viszont hasonlóan jól fel van szerelve, ráadásul az MC 400 felébe kerül. Mit is nyújt tehát a Magnat 300 ezer forint körüli áron? A külsejét tekintve sok újdonságot nem igazán, mert az elmúlt évtizedek alatt ezt a dizájnt mások már párszor alkalmazták, tehát ezzel a "nyúlással" a gyártó a biztosra ment, de azt is megjegyezzük, hogy több cég is él még mindig ezzel a megoldású formatervvel, továbbá a Magnat készüléke szerény 4-5 évvel ezelőtti megjelenésével nem is mondható újnak. Amennyiben még ennyi idő elteltével is állja a sarat, akkor minden bizonnyal versenyképesnek tekintendő.

Középen trónol az elég hosszú, kétsoros, pontmátrix kijelző, aminek a végén a hangerőtárcsa található, ez alá egy többállású kapcsoló került, amivel a menüben kalandozhatunk, de akár a zeneszámok között is léptethetünk. Tőle balra a lemezfiók van, felette a hozzá és a rádióhoz tartozó alapvető funkciógombok. Találunk még egy 3,5 mm-es fejhallgató Jack kimenetet, vonalszintű kimenetet, és természetesen egy üzembehelyező gombot, amihez apró LED társul. Az egész könnyen átlátható, a kivitelezés megfelel a kategóriájában elvárhatónak, plusz jó pont, hogy maga a ház és a gombok is alumíniumból készültek. Az MC 400-hoz hasonlóan a Magnat most is kizárólag a fekete variáció mellett tette le a voksát, tehát ne keresgéljünk ezüst, esetleg fehér variánst, mert az egyszerűen nincs. A Magnat nem skandináv vagy japán gyártó, hanem német, tehát nincs apelláta, ezt el kell fogadnunk.

A hátlap azért színesebb, és a lényeg is itt van. Billenőkapcsoló a beüzemeléshez vagy teljes áramtalanításhoz, borotvacsatlakozó az áramfelvételhez, ami továbbra sem a kedvencünk, de legalább nem fix, és egy ilyen mini készülékhez bőven elegendő. Találunk csavarozható WLAN antennát, beépített Bluetooth vevőt, és DAB/FM antennát is, digitális bemenetből pedig optikait és koaxiálist. Az USB csak a frissítésre szolgál, tehát nem fogad külső merevlemezt, és a telefonunkat sem tölthetjük innen, de van szubláda és recording (fix szintű) kimenet, valamint kettő sztereó AUX kimenet is. Hangfalcsatlakozókból egy párat kínálnak, a kivitelük átlagos minőségű, kaptak műanyag bevonatot és a banándugót is képesek fogadni.

Nézzük most kicsit részletesebben a Magnat MC 200 tudását! A CD részleg képes kezelni a gyári és írott lemezeket, és a normál hanganyagon kívül az MP3 és WMA fájlokat is olvassa. A tuner az FM adókat fogja, valamint ismeri a DAB+ szabványt, 40 csatornát állíthatunk be rajta. Az aptX Bluetooth ugyan nem a legújabb változat, pontosan a 4.1, viszont átlagos elvárásokhoz bőven megfelelhet, ha a vezeték nélküli zenehallgatást választjuk mobilról, vagy tabletről. A koaxiális és optikai bemenet nagyon jól jöhet, hiszen akár a televíziónk hangján is javíthatunk, ami nem elnagyolható szempont, de nem ez a fő szerepe az MC 200-nak. A DAC a 24 bit/192 kHz fájlok kezelését nyújtja, és Hi-Res minősítést is kapott a készülék, ami a nagyfelbontású hanganyagok világában jól jön, ráadásul a Magnat ennek egyik éllovasa, hiszen számtalan készülékük vagy hangfaluk frontoldalán megtalálható az ezt jelző kis matrica.

A hálózati kapcsolat révén nem csupán az internetes rádióadók érhetők el, hanem több helyiségbe is el tudjuk juttatni a zenét, van WiFi, Spotify, DLNA és saját applikáció is letölthető a mobilunkra. A funkciók száma mellett az erő is adott, ami első olvasatra kevésnek tűnhet, hiszen csatornánként 20 W 8 ohmon az, amit egy toroid trafó nyújt, viszont ne felejtsük azt el, hogy ez egy mini készülék, tehát elsősorban kis helységekbe szánja a cég, ahol egyébként magas érzékenységű, akár álló hangfal meghajtásához is elég lehet ez.

Érdemes belenéznünk a Magnat MC 200 belsejébe, ahol a legnagyobb helyet a lemezfiók foglalja el, tőle jobbra függőlegesen van felszerelve az elég méretes trafó, és a többi elektronika is szépen van elszeparálva, tehát a kis méret adta lehetőségeket okosan használta fel a Magnat. Mindezek mellett elég szellő is jut az alkatrészeknek, ami hosszútávon mindenképpen szükséges, főleg a túlmelegedés elkerülése miatt, hiába relatíve kis teljesítménnyel van dolgunk.

Kicsiben nagy?

Az MC 400-hoz képest fele akkora teljesítmény mellett ugye más dizájnt kapunk, nincs rajta USB-A aljzat, ahogyan HDMI-ARC és phono bemenet sem, és Bluetooth szabványból is szerényebb jutott. Az árát nézve ez rendben is van, ennyi pénzért nem lehetünk telhetetlenek, hiszen a CD-lejátszás maradt - bár itt a hátlapon nem található a kecsegtető class 1 laser felirat -, és a sokak számára még mindig idegen behúzó nyílás helyett a klasszikus lemeztálcát használták. A kijelző nem színes és függőleges megjelenítésű, tehát nem kalandozhatunk annyira, viszont kétsoros, elég hosszú és információdús, még a lemezeken lévő adatokat is feltárja. Így értelemszerűen kevesebb adatot jelenít meg egyszerre, viszont az MC 400 esetében is csak jelképes, hiszen sokat nem láttunk belőle távolról. Elég sok tehát a pro és kontra, ezért elsősorban nem az összehasonlításon lesz most a hangsúly, hanem azon, hogy az MC 200 mit nyújt hangminőség és kezelhetőség terén 300 ezer forint körüli összegért cserébe, így akár egy alap audiofil hangfalpár és kábelek csatlakoztatásával kaphatunk félmillióért egy remek kis rendszert, ami akár nagyot is szólhat. Lássuk csak!

A készülék beüzemelése és kezelése egyszerű. A CD-lejátszó rész adott, amiben nagy segítségünkre volt a mellékelt távirányító, ami elég egyszerű minőségű darab, viszont a mérete megfelelő, jól tele is van szórva gombokkal, és lényegében megegyezik a nagytestvérhez mellékelttel, tehát egy rendszer-távirányítóról van szó. A letölthető Magnat applikáció szintén könnyen elsajátítható, és az alap dolgokat érhetjük el általa, mint a dalok közötti keresgélés, és a hangerő állítása, de a hangszín szabályozása is adott, amit sokan szeretnek és bátran használnak. A Bluetooth kapcsolat gyorsan létrejött, a mobilunknak nem kellett sokáig keresgélnie, aztán stabil is maradt mindvégig. A lemeztálca ritka gyorsan mozog, stabilitásban ráférne viszont egy kis erősítés, és nem is nevezhető halknak a mozdulatsor, viszont lejátszás során legalább közelről sincs semmilyen zaja. Komolyabb készülékekhez szokott felhasználóknak ez kicsit puritán lehet, de ne felejtsük el, hogy az MC 200 nem egy hálózati vagy CD-lejátszó, hanem egy kis mindenes, hétköznapi használatra, szórakozásra, viszont van lehetőségünk más helységekbe is eljuttatni általa a zenét, tehát továbbfejleszthető ezen a téren. Mi maradtunk a klasszikus sztereó zenehallgatásnál, ami elvileg a fő feladata ennek a készüléknek.

A Focal Profile hangfalainkkal kötöttük össze az MC 200-at QED és VIABLUE kábelekkel, tehát senki sem mondhatja azt, hogy nem szolgáltuk ki, és meglepően remekül illeszkedtek egymáshoz. Ez nagy valószínűséggel köszönhető a Focal precíz előadásának és hatalmas színpadképének, továbbá a Magnat Hi-Res minősítésének, ellenben mégsem kaptunk könnyűsúlyú, félvállról vett előadást, ami él a túldimenzionáltság adta lehetőséggel. Az MC 200-tól nem vártunk audiofil előadást, ezért nem meglepő, és nem is tekinthető negatívumnak, hogy nem azt kaptunk. Volt benne némi színezés, valamennyi elnagyoltság is, ahogyan a hangszereket sem jelenítette meg teljes pontosságukban, de az összkép nagyon is szórakoztató volt. A mindössze 2x20 wattos teljesítmény bőven elegendő volt ahhoz, hogy egy 15 m2-es szobát megtöltsön zenével, és még erőlködést sem tapasztaltunk. Természetesen a nagy kivezérlési szint elsősorban szimpla szórakozásra volt alkalmas, ekkor a definiáltságból érezhetően veszített, de könnyedebb zenéken ez egyáltalán nem zavart minket.

Maradtunk a szobahangerőnél, ahol a Magnat magabiztosan érezte magát és úgy is viselkedett, így bátran nyúlhattunk a Dire Straits felvételeihez, ami lendületesen, úgymond az élő zene feelingjével operált, Marcus Millernél a basszusgitár mélyről és játékosan jött elő, és vette át a központi szerepet, és még a Toto koncertje is roppant szórakoztató, egyszerre könnyed és izgalmas is volt. A mélytartomány remekül jelent meg, és ha nem is volt igazán pontos, és képes volt elkenni a nagyobb leütéseket is, az összkép végig szórakoztató, pezsgő és játékos volt, tehát erőtlenségnek nem találtuk nyomát.

Az MC 200-nak legfőbb erőssége talán az volt, hogy a kategóriájában elvárható szintet gond nélkül hozta, kiegyensúlyozott volt mindvégig, és igazán a műfajok között sem válogatott. Akinek belefér az, hogy professzionálisabb jazzrocknál, finoman hangszerelt és komplex jazznél, valamint szimfonikus zenénél hallható némi színezettség, az még az ilyen dalokkal is bátran próbálkozhat. Nem a definiáltságával és a zenék mélységének feltárásával fog ugyan minket levenni a lábunkról, hanem a sziporkázó előadásával, díszítéseivel és tényleg nem várt terével, amit könnyedén megtöltött. A hangerő lassan adagolható, aminek köszönhetően nem voltak hirtelen ugrások, és pontosabban be is lőhetjük ezáltal a megfelelő kimeneti szintet. A kis teljesítmény továbbra is adott volt, viszont a remek toroid trafó által megfelelő mennyiségű alátámasztást kapott, és sokáig nem fogyott ki az erőből.

Jarre kínai koncertjén nagyon is jól jött a Magnat nagyfelbontású előadása, így a korabeli szintetikus szerzeményeket varázslatosan jelenítette meg. Elég domináns előadást kaptunk, de a részletek is megvoltak, egyszerre pontosan és tele díszítésekkel, ami vájtfülűekből biztosan előhoz némi fanyalgást, azonban hétköznapi, de minőségi, és azon belül roppant szórakoztató zenehallgatáshoz remekül megfelelt. Még az érzelmek átadásában is jeleskedett, így tértünk át Schubert muzsikájára, ahol szintén kellően domináns és meleg előadást kaptunk. Hullámzott a szerzemény, kellő löket volt benne, és az árnyaltságokat érte ugyan némi túlkapás, mégis bele lehetett merülni az összképbe, ami elsősorban szobahangerőn volt látványos és élvezhető.

A szokásunkhoz hűen keményebb zenével is próbálkoztunk, amelyek során az MC 200 továbbra sem bizonytalanodott el. Persze itt vannak keverési hiányosságok, a hangszereket magasabb szintű elektronikák is hajlamosak összemosni, ahogyan ez most is megtörtént, de a basszus remekül helytállt, a gitárok hangzatosan torzultak a Megadeth zenéjében, Slayernél meg kaptunk egy olyan súlyt, amit a zene jellege megkívánt. Növeltünk is a hangerőn, és meglepő módon, ám az elégedettségünkre szolgálva a kis mindenes nem omlott össze, hanem felvette a tempót, bátran kiállt az igazáért, és vehemensen, rendkívül gyorsan, dögösen zenélt. Még a két lábdobot is elég szépen jelenítette meg, jól lekövette a zenész játékát, csak a már említett, és itt is tapasztalható színezés miatt mosódtak össze a dobos végtagjai.

A meghallgatás végén visszatértünk egy kicsit újra a finomabb rockra, ahol szintén elég jó energiával és lendülettel nyúlt a dalokhoz. Basszusból talán kicsi túlkapásokat is lehetett hallani, viszont a középtartomány tiszta volt, és a magashangok is allűrök nélkül jelentek meg. A Cranberries esetében is csupán az volt a zavaró tényező, hogy nem feltétlenül avatott be minket a dalok belsejébe, inkább egykézbe fogta az egészet, és koncerthangulatot teremtett, pedig stúdiófelvétel volt terítéken. Pat Metheny is nagyban játszott, szépen megjelent előttünk, de a kísérőit sem dugta el az MC 200, kellő teret adott nekik. A szólóhangszer kiemelkedett, nem is maradtak eltűnő hangszerelési trükkök, de a hangsúly ebben az esetben is az összjátékon és az összképen volt, amihez lendületesen, továbbra is bátran és szórakoztatóan állt hozzá.

Összegzés, végszó

A Magnat MC 200 összességében egy remek kis mindenes. Karaktere sok hasonló készülékkel ellentétben nem lapos, nem bátortalan és homogén, ráadásul vérszegénységet sem tapasztaltunk. A CD-lejátszó lehet, hogy csak másodlagos egy ilyen készülékben, de remekül helytállt, ahogyan a Bluetooth kapcsolat is, annak ellenére, hogy nem a legújabb variáns, azonban aptX technológiájú, ami hozzájárul a nagyfelbontású felvételek előadásához, és a Hi-Res tanúsítványról sem szabad megfeledkeznünk. Megépítési minősége a sok alumíniumnak köszönhetően nagyon is rendben van, a kezelése egyszerű, az applikáció jól működik, és a tudása is megfelel a kategóriájában elvártaknak. Ahhoz képest, hogy korántsem vadonatúj készülékről van szó, azt kellett megállapítanunk, hogy még mindig teljesen versenyképes egy midi mindenesként egy átlagos szobába, talán azért sem változtattak még rajta.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Kis teljesítménye ellenére nem erőlködik, és a terhelést is remekül bírja

+ Színes, látványos hangzás, remek mélyekkel és térrel

+ Hi-Res tanúsítványú készülék, ezt hallani is a karakterén

+ Jó felszereltség, könnyű installáció, majd kezelés

- Külső merevlemezt nem tud fogadni

- A lemeztálca gyorsabb a kelleténél, és nem is a legstabilabb

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu