A tervezés módja:
A látvánnyal kezdem, mert élőben sokkal jobban néz ki, mint a fényképeken. Az oldalán lévő kidomborodó felirat furcsa, de szerintem menő. Talán akad majd olyan vásárló is, akinek nem tetszik, mert annyira más. Biztos, hogy lesz olyan is, akit hidegen hagynak a LED megvilágítású csövei, de szerintem rendben vannak így. A bemelegedési folyamatot különösen szeretem nézni, de természetesen kikapcsolhatja, ha unatkozni akar a késleltetés időtartama alatt.
Hátulról nézve elegendő analóg bemenete van úgy RCA mint XLR csatlakozásokból, és még MM Phono is rendelkezésre áll. Két aktív mélysugárzó kimenete van. Ami számomra furcsa, az a hangszóró kimenetek elhelyezése. A hátsó rész közepén vannak félúton. Tulajdonképpen mindegy az elhelyezés, de ebben is eltér a hagyományostól.
A front panel döntött részén fejhallgató kimenet, és ötsávos hangszín szabályzó található. Attól függően, hogy tekintek rá, lehet előny, de mivel kikapcsolható, hátrányt semmiképpen nem jelent.
Ugyanaz a kifogásom ellene, amit a félelmetes erejű MA9500 tesztelése során (fordítás hamarosan) is leírtam, hogy bár a beállítások jól működnek, nincs rajtuk skála jelölés. Egy polírozott csillogó felület igényli a rendszeres tisztogatást, ami során a potméter biztosan elmozdul, így kezdheti előröl a behangolást. Ez is befolyásoló lehet egy olyan értékű erősítő esetén, ami valószínűleg egy életre szóló választás. Aki pedig kényes a Hi-Fi rendszere pormentes voltára – mint például én – ezt nehezen fogadja el.
Tipikus McIntosh tervezés, nagy alapterülettel, és kicsivel 30 kiló alatt, ami a gyártó kínálatában a könnyebbek közé sorolható. A súlycsökkenést biztosan az okozta, hogy az MA 352 nem tartalmaz Autoformereket (kicsatoló trafó, ami minden terhelő impedancián egyforma kimeneti teljesítményt tesz elérhetővé). Az Autoformerek hiányában a kimeneti teljesítménye változik. 4 ohmon 320 W, 8 ohmon pedig 200 W leadására képes.
A hang:
Az MA-352 tipikus McIntosh hangzásvilágot mutat, ami azonnal felismerhető. Ám tudomásom szerint ez a világ bemutató termeinek egyik leggyakrabban alkalmazott típusa. Nehezen tudom megfogalmazni, hogy mi befolyásolja döntő mértékben az érzéseimet. Az elektroncsöves előfok, az Autoformer hiánya, vagy pedig a rákötött Sonus faber Serafino G2–vel alkotott szinergiája is szóba jöhet. A hangfal szintén hosszú tesztelésre van nálam, és hamarosan meg fog jelenni róla a bemutatóm.
A hangjával kapcsolatos érzés egyszerűen leírható: lágy, vagy, hogy pontosabban fogalmazzak láááágy. Könnyed marad, még akkor is, ha a hangerő fokozódik. Nagyon érett és kifinomult, amit úgy értek, hogy a hangszerek és a zene egyes elemei tökéletes pontossággal, kivételes nyugalommal szólalnak meg.
Számomra kifejezetten nagyra értékelt képessége az, hogy széles az átvitele, és három dimenziós a színpad ábrázolása. A muzsikába mély betekintést ad, de az általános hangzás világa visszafogott. Ebben a tekintetben szerintem a McIntosh kontra Sonus faber szinergiát hallom. Lesznek zenerajongók, akik számára ez aranyba borítja a színpadot, mert lenyűgözően pontos, és hatalmas a szélessége.
Erőssége továbbá a mélytartomány. Biztos, hogy sokat segít benne a rendelkezésre álló nagy teljesítmény, mert kontrollált módon tényleg nagyon mélyre megy. A Serafino hangja olyanná vált, mintha mélynyomóval együtt szólt volna a szobámban. Persze nem annyira, mint a REL31, de egy normál mélysugárzóval bizony összemérhetővé vált. Sok erősítő képes a kiterjesztett mélytartományra, és ereje is van hozzá, de a McIntosh mélyei gyönyörű kerekek, nem afféle erőltetett mechanikus dübörgés, vagy technokrata start-stop. Ezt a tulajdonságát biztosan sokan szeretni fogják.
Minden előnye mellett számomra a hangja túl lágy és sima. Kissé romantikusnak tartom, különösen a vokál tartományban. Egy tény, soha nem vált agresszívvá a hangja akármekkora hangerőt is választottam. Mondjuk én tovább nem tudtam tekerni, mint a műszer skála középső tartománya, ami kb. 20 Wattot jelentett, mert a hangerő ekkor már rettenetesen nagynak tűnt.
Érdekes jellegzetessége, hogy a magas tartomány mindig tiszta, ugyanakkor összetett, és lágy. Elképzelhető, hogy hangfaltól függően ezt néhányan túl lágynak ítélhetik, de azt kell mondjam, hogy rendkívül muzikális a bemutatója, oda lehet figyelni a részletekre, sőt akár egész nap is fáradság nélkül hallgatható. Ez nagy pozitívum lehet sok zenerajongó számára.
Jó dolog a hatalmas rendelkezésre álló teljesítmény tartalék. Úgy vélem, még sokkal nagyobb hangfalak meghajtására is képes lehet. Ez hasznos tulajdonság azok számára, akik mindig nagyobbra szeretik cserélni a hangfalukat.
Nem szabad megfeledkezni egy, a hibrid felépítés által biztosított lehetőségről, ami nagy előny a normál integrált erősítőkkel szemben. Az elektroncsövek cseréjével módosítható a hangja. Én a vizsgálati mintán nem kísérleteztem, de tulajdonosként biztos, hogy kipróbálnám. Egyrészt mert biztos, hogy szórakoztató lenne a felfedezés öröme, másrészt az énekhang bemutatás módja biztos, hogy javítható lenne a megfelelő csővel.
Sokaknak tetszeni fog a vokál bemutatás módja, mert ahogy korábban is leírtam, tiszta, sima, és pontosan helyezkedik el a háromdimenziós térben. A méret megjelenítés a hangerő fokozásával nő, de a nyugalom nem változik, ez pedig sok hangfal használatakor előny lehet. Az énekhang ábrázolás karaktere szerintem a McIntosh hangja, azaz semleges, illetve egy kicsit vanília ízű tonalitással bír.
A semleges, és a vanília kiváló ízek, ami miatt az MA352 hangzása sokféle zenei műfajon kiváló. Ám számomra a vanília nem olyan izgalmas, mint például az eper, és korántsem olyan kényeztető, mint a csokoládé. Személyes preferenciám szerint én többet foglalkoznék az énekhang bemutatás módjával. Tekintettel a múltban végzett játszadozásaimra, megtanultam, hogy a különböző cső típusok valóban befolyásolják a hangot. Biztos vagyok abban, hogy más típusú bemeneti és meghajtó csövekkel különleges karaktert lehetne adni a hangjának. Számomra ez olyan szuper képességet jelentene, amit más integrált erősítők nem tudnak biztosítani, csak a hibrid.
Vinyl:
Kipróbáltam a beépített mozgó mágneses phono bemenetét is. A hangzás innen is sok mindent tükröz abból, amit más bemenetein keresztül megkedveltem benne, de talán nem annyira nyilvánvaló módon. Az AVID Pellar lemezjátszó előerősítőmmel hasonlítottam össze. Ennek hangja kevésbé sima, inkább egyértelműnek nevezném. Bizonyos zenéken a Pellar, míg másokon a MA352 hangját részesítettem előnyben. Nem teszteltem hosszan a bakeliten mutatott képességeit, nézze el nekem.
Összehasonlítás:
Az összehasonlítás alapja a Galion TS120SE elektroncsöves erősítő volt. Ez az erősítő a Serafino hangjának olyan extra karakterét mutatta meg, amit az MA352 nem tudott kihozni belőlük. De mást is meg kell említenem, mégpedig a McIntosh nagy teljesítményének köszönhető előnyét a basszus tartomány ábrázolásban. Nagyobb hangerő beállításban hiába jó erősítő a Galion, nem tudott lépést tartani az MA352-vel, mindig nagyon lemaradt.
Aztán egy nagy teljesítményű félvezetős erősítővel is összehasonlítottam. A Leema Acoustics Tucana II Anniversary egy őszinte és előkelő hangú erősítő, az ára a fele az MA352-nek. Az összehasonlítás annyiból volt érdekes, mert a Leema még semlegesebben szólt, lazább basszus tartománnyal, közvetlenebb módon. Nem nyújtotta azt a pazar ütős és kerek mélytartományt, amit a McIntosh produkált. Sokkal kevesebb karakter van a hangjában. Szerintem ezt a romantikus, kerek érzést az MA352 csöves előerősítése adja hozzá. Azt kell mondanom, hogy bár a McIntosh drágább, de sokkal jobban illett a Serafino-hoz.
Következtetés:
A McIntosh MA352 összességében egy kiváló erősítő. Hangja olyan sima és könnyed, hogy akár egész nap lehet vele zenét hallgatni. Könnyen belemerültem általa a muzsikába, és mindegy volt a stílus, amit éppen hallgattam. Kifejezetten megkedveltem általa az elektronikus zenék basszusát, amit ugyanúgy romantikussá és gazdaggá varázsolt, hogy szinte transz állapotba kerültem általa. Ezeknek pont így kell szólni – legalábbis az én ízlésem szerint.
Egyetlen kritikám a hangjával kapcsolatban az, hogy kicsit a biztonságra játszik, és hiányzik belőle egy csipetnyi harapás, amit én személy szerint nagyra értékelek. Kicsivel több karakterre vágynék az énekhang ábrázolásban, de hangsúlyozom, ez személyes preferencia, ami potenciálisan igazságtalan kritikának minősülhet.
Véleményem szerint úgy tervezték, hogy minden zenén jól szóljon, és ezt nyilvánvaló gyenge pontok nélkül tudja is. Ez egy nagyon jó ár érték arányú erősítő a nagyobb testvérekkel összehasonlítva, mert hatalmas lépést jelent a McIntosh hangzás világa felé sokkal kevesebb pénzért.
Értékelés:
Az Essential Audition díjat a Pursuit Perfect System azoknak a termékeknek adományozza, amelyek egyedi hangzásukkal a zenehallgatás élményét fokozzák.
Írta: Terry Ellis
- Augusztus
Forrás és képek: Pursuit Perfect System
Forrás: Audiophile-szalon.hu
