Meze Audio POET high end fejhallgató teszt

Egy újabb betöltött űr

A Meze Audio referencia fejhallgató szériájának összes tagja egyedülálló, síkmágneses (planar magnetic) elven működő hangszórót tartalmaz. Az ukrán Rinaro Isodynamics, egy több, mint három évtizede tevékeny elektorakusztikai kutatóintézet fejleszti, de nemcsak a technika, hanem a körülötte lévő körítés is szót érdemel. Nem ez az első high end Meze fejhallgató, de határozottan fontos szerepet tölt be a cég nemzetközi megítélése szempontjából. A korábban bemutatott ELITE (kb. 1,7 millió forint) és EMPYREAN nagy hatást váltott ki belőlünk és újfajta megvilágításba helyezte nemcsak a síkmágneses technológiát, hanem általában a fejhallgatóval elérhető hangélményt. Az említett rokonok ára valószínűleg sok felhasználóban átlép egy lélektani határt. Sejtésünk szerint az sem kerülte el a román cég figyelmét, hogy legerősebb kihívói (mint az Audio-Technica, netalán AKG hamvaiból feltámadó Austrian Audio, HIFIMAN, vagy Sennheiser) is rendelkezik olyan zászlóshajó termékkel, amely többé-kevésbé az Empyrean alatti ársávban helyezkedik el. Bármi is járt az alapító, Antonio Meze fejében, aktuális újdonsága mérföldkőnek ígérkezik. A szóban forgó eszköz sorok írásakor 850 000 forintért kapható.

Anyagok és műszaki részletek

A POET (költő) névvel ellátott termék jeligéje a "hallható érzelem", ahogy gyártója honlapján olvasható. A részletek tanulmányozása során az derül ki, hogy az ELITE és 2. generációs LIRIC műszaki részleteit kombinálja, minimális kompromisszumokkal a kedvezőbb árcéduláért. Le kell szögezni, hogy az anyaghasználat továbbra is prémium, közel sem olyan erőteljes egyszerűsítéseket eszközöltek, mint a 109 PRO büdzsé változatát képező 105 AER esetében. A POET külső oldalát szemgyönyörködtető, vörösrézhez hasonló árnyalatú, art deco motívumos acélrács borítja.

A szürke fémház magnéziumból, készült, a mágneses fülpárnák ugyanazok, mint a második generációs LIRIC-en. A fejpánt szarvasbőr, a két oldalt összefogó híd pedig titán ötvözet, a drágább Meze rokonoknál alkalmazott szénszál csík helyett. A két fekete szál láttán nekünk akarva-akaratlanul is az amerikai Dan Clark Audio neve ugrik elő. Talán nem is véletlen, de ami biztos, hogy az AMTS (Acoustic Metamaterial Tuning System) fémidomot tőlük licenszeli a Meze. Az említett alkatrész egy meghatározott területen lefed a hangszóróból, a magas frekvenciás csúcsok csillapítása érdekében.

A hangkeltő rész az MZ6 nevet viseli. Állítólag az MZ4 (LIRIC) és MZ3SE (ELITE) hangszórók szintézisét nyújtja, kompaktabb kivitelben, de hasonló hanghatást eredményezve, mint amire az ELITE volt képes. A működési elvet korábbi cikkekben részleteztük, ezért most csak tömören térünk ki rá. A Rinaro hangszóró különböző alakú tekercselést tartalmaz a közép/magas és mély frekvenciáknak, ezek eltérő felületet fednek le a sík membránon. Az egyedi kiosztás kevesebb időkésést okoz a hanghullámoknak, ami összességében a szokásos síkmágneses rendszerekhez képest pontosabb reprodukcióhoz vezet. A hangszóró és specifikációja számos tekintetben lenyűgöző, nemcsak a száraz számokat (0,05%-nál kisebb THD, 4 Hz-től 96 kHz-ig terjedő válasz és még lehetne sorolni) illetően. A 0,06 grammos hangkeltő réteget közrefogó mágnesek 10,7 N nyomást fejtenek ki és az erősített polimer ketrec, ami mindezt tárolja, egyhelyben kell, hogy tartsa mindezt. Elég a bámészkodásból, csomagoljuk ki!

Használat közben

A Meze zászlóshajó fejhallgatóitól megszoktuk azok szinte irreálisan luxusszínvonalú körítését. Gondolunk a számzáras alumínium kofferre is, melyben a szerencsés tulajdonoshoz kerülnek. A POET esetében kicsit visszafogták magukat a tervezők. Ez a modell "csak" egy ABS erősítésű polimer tokot kapott és szerényebb papírdobozban került hozzánk. De még így is jóval szebb és praktikusabb tároló alkalmatosságot szabtak rá ahhoz képest, amit a konkurencia adni szokott (ha küld egyáltalán).

Kevés fejhallgató olyan kényelmes, mint a Meze POET. Nagyméretű fülpárnái kitűnő komfortot eredményeznek akkor is, ha órákon keresztül viseljük. Stabilitása nem rossz, intenzívebb mozgásnál meg-megmoccan, de értelemszerűen nem sportolóknak való. A prémium anyagok és könnyűfémek megalapozzák a luxus élményét. Kézben és fejen tartva is szinte egy ékszer ez a termék. Lenyűgöző látványa mellett a puha kárpitozás is megalapozza igényességét és persze kényelmét. Ahogy fejünkön elhelyezkedik, semmilyen zörgő, kotyogó, kattogó, hang nem érkezik az illesztéseiből. Aki használaton kívül gyakran a nyakába teszi fejhallgatóját, annak sajnálatos hírünk, hogy ezzel nem igazán fog sikerülni, illetve kicsit nyakrögzítő jellegű lesz az élmény. A széles pántot arra tervezték, hogy a fej tetején eloszlassa a tömeget, emiatt az előbbi észrevétel szerintünk vállalható kompromisszum.

Hangminőség

A korábbi Rinaro hangszórós Meze fejhallgatók esetében különleges, magával ragadó hangzásban volt részünk. Ezt megkaptuk a POET által is. Apró árnyalatokban eltért az abszolút zászlóshajóktól, de már néhány perc után az a benyomásunk támadt, hogy a gyártó sikerrel megőrzött minden szerethető hangkarakterisztikai jellemzőt, amelyet az egyedi síkmágneses kivitelnek lehet tulajdonítani. A semlegesség, lazaság és természetesség egyedi kombinációját kaptuk meg, ami zenei stílustól függetlenül egyedi, életteli eseménnyé avanzsált bármilyen zeneszámot, amely lejátszási listánkra került.

Ahogy egy nyitott, high end fejhallgatótól el lehet várni, remek részletező képességek tarkították a füles előnyeit. Nem olyan szigorúan bontotta ki a 8-10 kHz és a fölé eső hangokat, mint dinamikus társai, de éppen a finomsága keltett egy váratlanul természetes, jólesően lágy érzést. Utóbbi kellemes, hosszan hallgatható karaktert eredményezett. Bobo Stenson - La Peregrinacion improvizatív jazz száma ennek ékes példája volt. Egy Tesla hangszórós Beyerdynamic esetében már félúton kényszeresen letekertük volna a jelszintet (hangerőt), vagy EQ-hoz nyúltunk volna. A Meze esetében akkor is élveztük a kiszámíthatatlan cintányérokat, ha az átlagosnál intenzívebb járatásra került sor.

Az öregedni képtelen Santana - Abraxas albumot meleg atmoszférával adta vissza tesztalanyunk. Kitűnő szeparációt eszközölt az énekhangon, Greg Rolie szavai közvetlenül a fejünk közepében helyezkedtek el. A gitárszóló minden egyes pengetését tisztán követni tudtuk, a cintányérok is egyesével kibontakoztak közben. A sokszínűség és viszonylag magas jelszint (hangerő) ellenére nem érzékeltük fárasztónak, élesnek a közép/magas és magas frekvenciákat. A gazdag textúrához nehezen megfogalmazható, már-már pihentető közlésmódot párosított a Meze és ettől képtelenek voltunk megunni.

A basszus finoman kontrollált volt, erőszakosság nélkül. Függetlenül attól, hogy akusztikus (Marcus Miller - Papa Was A Rolling Stone), vagy elektronikus (Post Malone - Wow.) művekbe hallgattunk bele, gondosan adagolt basszusmennyiséget és mélyhang dinamikát tapasztaltunk. A keményebb ütemeket preferálók, klubhangzáshoz szokott fülűek lehet, hogy bátrabb dinamikai ugrást várnak el a legmélyebb frekvenciákban. Mi ezt a józanság számlájára írtuk és nem sopánkodtunk, mert a mélyhangok szerintünk megfelelő tonalitással és energiával jöttet át, úgy, hogy a magasabb hangok is kibontakozzanak. Marcus Miller feszes, pörgős játéka mellett határozott fókuszt kapott minden őt kísérő hangszer, a trombitától az élénk textúrájú ütős hangszerekig. Könnyedén, játékosan szólt a zene, simán elmerültünk benne és örömmel végig hallgattuk annak ellenére, hogy a Papa Was a Rolling Stone-t korábban rémesen meguntuk. Post Malone - Wow. c. száma, melynek hömpölygő szub-baszusait joggal kedvelik mélyláda tesztelő körökben, kitűnő tisztasággal és dallamossággal jött át, ami a mélyhangokra is értendő. Érzékeltük a mély, 30 Hz körüli morajlást és annak hangjegyváltásait, de nem arra irányult az elsődleges fókusz, hanem a mű egészére.

Ez volt a POET fő erőssége: nem egy-egy motívumot mutatott, hanem az összképet. Nemcsak térszélességben volt ügyes, hanem a középpontban is. Sima átmenettel fésülte össze az alsóbb és magasabb frekvenciákat, nem hagyott olyan foltokat vagy kiugrásokat, amik elvonták volna figyelmünket a lejátszott műsorról. Zenei stílusokkal a legkevésbé sem kivételezett. Mindenevősége maga mögé utasította Sennheiser HD 800 S fejhallgatónkat, melytől eltérően sokkal jobban hozta ki a progresszív metal vagy metalcore (Vitalism, The Plot In You) művek húsosabb, nehezebb összetevőit. Ha klasszikusra került sor (Vivaldi), finoman kitárult atmoszférában kaptuk meg az Londoni Szimfonikus Zenekar hihetetlenül részletes, érzelmeket kiváltó játékát. Ráadásként sikerült megőrizni azt a finom, bársonyos jelleget, amiért sokat dicsértük a drágább modelleket. Ez a 2. generációs LIRIC-nek, zártságáért cserébe nem sikerült.

A mérési grafikon szép linearitást mutat egészen 1 kHz-ig. Kevés fejhallgató tud ilyen stabil és egyenletes indulást 20 Hz-től. Valójában 4 Hz-es hangokat is meg tud jeleníteni a Meze hangszórója, korábban "indul dolgozni", így 20 Hz-en nem kell erőlködnie. Viszont a felső közép frekvenciáktól eléggé beesik helyenként, ami lágyságot eredményez, de élesebb zenéknél is mellőzi a harsány és metsző jelleget, éppen ettől válik egy fülbarát maratonfutóvá.

Végszó

Összességében a Meze POET remek hangminőségű fejhallgató, zenei értelemben abszolút mindenevőknek. Kicsit lágy, de közben mégis ontja a részleteket. Lelkesedésünket maximum annyi tudja letörni, hogy az egyedi hangszóró továbbra sem filléres mulatság. Meg kell jegyezni azonban, hogy pár évvel az ELITE/EMPYREAN után egy százezrekkel olcsóbb alternatívát kapunk, ami 70-80%-ban tudja is azt a varázst, amiért a zászlóshajókat csodáltuk. Egy ilyen, viszonylag fiatal cégtől több, mint elismerésre méltó. Ráadásul a magas hangok szerintünk konkrétabb, szilárdabb hatást keltettek, ami lehet, hogy a csúcsmodellek sejtelmessége után egyeseknek jobban fog tetszeni. Tehát szomszédjaink egyáltalán nem helyezték el rosszul, és a kisebb-nagyobb egyszerűsítések ellenére szépérzéküket is meg tudták őrizni. Csak egy baj van ezzel a fülessel - az árán kívül - hogy utána szinte bármi más unalmasnak és technikainak tűnik majd.

Műszaki adatok

Mérleg

+ A fejben határozottan kirajzolódó virtuális hangszínpad, remek jelenlét érzet

+ A drágább modellek bársonyos, finom karakterét sikerült jelentős mértékben megőriznie

+ Zeneileg nem válogatós karakter, elektronikus és klasszikus, komplexebb zene is hosszan hallgatható rajta

+ Rendkívül igényes megjelenés, esztétikus formaterv jellemzi a viszonylagos egyszerűsítések ellenére

+ Kitűnő minőségű kábel jár mellé, melynek a hosszúsága is sok esetre elegendő

- Egyesek lehet, hogy jobban örülnének (akár előzetesen választható) szimmetrikus kábelnek, bár utólag azt is kínál a Meze opcionálisan

- A nyitottsággal járó szokásos kompromisszumokat el kell fogadni

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu