NAD C 3050 LE hálózati sztereó erősítő teszt

1972-t írunk, hivatalba lép az ENSZ új főtitkára, Kurt Waldheim, kezdetét veszi a Watergate-botrány és nem mellesleg az Egyesült Királyságban megalakul a NAD, ami ma már Kanadában működik, de tovább viszi a nagy elődök szellemiségét. A gyártó első nagy dobása az 1976-ban kiadott 3050 (az 50 jelzi a kimenő teljesítményt) integrált sztereó erősítő volt, ezzel került a hifisták és a nagyközönség látóterébe, ugyanis meglepően olcsón biztosított jó hangminőséget. Mindenképpen ki kell térnünk a mára legendává avanzsált a 3050 után megjelent 3020 elsöprő sikerére, amiben optimalizálták a belső felépítést, megtartották az előd erényeit és még olcsóbban is sikerült árulni, igaz a teljesítmény lecsökkent 2x20 wattra. Elérkeztünk 2023 elejére mikor is a NAD gondolt egy merészet, megalkotta a C 3050 LE változatot drasztikusan eltérő belső tartalommal (D osztályú erősítés, stream, külön DAC-ként is lehet használni, hálózati lehetőségek és Dirac finomhangolás). Aki szeretne lecsapni rá, annak igyekeznie kell, ugyanis (az exkluzivitást kihangsúlyozandó)
csak 1972 darab készült belőle és ebből kapott a magyarországi forgalmazó is! A külcsín maradt ugyanaz a klasszikus stílus, jókora Deprez műszer kijelzőkkel a homlokán és még a vezérlő gombok elhelyezése sem változott. A teljesítmény 100 wattra nőtt csatornánként 8 és 4 ohmon egyaránt.

A sokat megélt hazai hifisták körében igen jó hírnévnek örvendett a NAD 3020 integrált sztereó erősítő, ami megfizethető áron kínált jó hangot, de sokan nem tudják, ennek a kis jószágnak volt egy elődje 3050 néven. A szolgáltatásai között szerepel hangvezérlés, távvezérlés a hozzáadott kütyüvel, Android és iOS applikáció a telefonos használathoz. A digitális részleg működéséért a Texas Instruments PCM5242 DAC felel, ez valamelyest előre jelzi a várható hang tónusát.

Kinézet, csatlakozók

Tökéletesen leutánozták az 1976-os verzió kinézetét, bal oldalon a két jókora méretű Deprez műszer uralja a képet, jobb oldalon a hangerő szabályzót találjuk a felső sorban. Alattuk a bekapcsológomb, a fejhallgató kimeneti aljzat, a hangszín szabályzók, a bemenetválasztók az analóg phono bemenettől a digitális HDMI részig, a hangfalak kimeneti állítása "tekrentyű" (A, B, A/B, Off), egy balansz szabályzó és a legvégén két üzemmód visszajelző LED (BluOS, Bluetooth). Érdekesség a hangerő szabályzó gomb alatt megjelenő LED csík, ami a hangerő függvényében 7 db lámpácskát gyújt ki szép sorban. A bekapcsoló és a bemenet választók felett is van világítás, dicséretet érdemlően se nem túl fényes, se nem túl pici, pont jól látható visszajelzést ad a funkciókról.

Hátul van miből válogatni, Bluetooth és WiFi antenna, Ethernet aljzat, USB bemenet ide köthetjük a Dirac mikrofonját, USB szervizport, IR bemenet, trigger csatlakozó. Alattuk a digitális ki- (HDMI ARC) és bemenetek, koaxiális, optikai, az analóg phono bemenet. Érdekes módon úgy gondolták a NAD-nál, hogy elég egy darab RCA vonalbemenet a külső analóg források számára, ami végül is érthető, lévén a C 3050 LE-ben amúgy is megtalálható minden. Egy Main-in és egy Pre-Out folytatja a sort a szubkimenet mellett. Utánuk már csak a két pár hangfal kimenet és az IEC tápcsatlakozó aljzat zárja a sort a fizikai ki/bekapcsoló mellett.

Ez a verzió is MDC2 képes, azaz moduljellegű a bővítés lehetősége, így utólag is lehet tuningolni a tudását a BluOS egységgel, a tesztkészülék is ilyen volt. Ezzel hozzáférünk akár 64 zónával rendelkező otthoni rendszerhez mindegyik független forrás- és hangerőszabályzóval.

A retró stílus megteszi a magáét, erőteljes egyéniséget és robusztusságot sugall a felépítés, a műanyag és fém burkolatok megteszik a magukét. Egyetlen halvány kritika a bemenetválasztók némi lötyögését érheti, de az sem egy világrengető probléma, a többi igazán fontos rész, a csatlakozók minősége kifogástalan.

A távvezérlő jó fogású, kényelmesen használható darab, nincs túlbonyolítva, könnyű rajta eligazodni.

Belül

Gondos munkának tűnik a belseje, jól elszeparálhatóan találjuk meg a különböző modulokat, külön NYÁK jut mindegyiknek a tápegységtől a digitális modulon és a D osztályú erősítőn át, amit a NAD, HybridDigital UcD Amplifiernek nevezett el (valamelyik modifikált Hypex modul az alapja).

A digitális oldal vezérléséért a Texas Instruments PCM5242 DAC felel. Igazi érdekesség a hangfal kimeneteknél található jó vastag réz szalag, azon át kapják a kimenetek az áramot.

Használat közben

Igazi vizuális élmény az életre keltése, bekapcsolás után egy pár másodpercig pirosan világít a Deprez műszerek háttere, ezzel jelezve a beüzemelési állapotot, mikor végzett az ellenőrzéssel és a beállítással a háttér sárgára vált és az erősítő készen áll a zenélésre. Itt jegyezzük meg, a műszerek 8 ohmra vannak kalibrálva, 4 ohmon meg sem rezdülnek, de ezt át lehet hidalni a hátlapon található üzemmód kapcsolóval, ha átbillentjük a másik állásba, akkor nem a kimeneti teljesítményt mutatja, hanem a bemenet feszültségét, így már működik és ezzel kapunk kifogástalan, szemet gyönyörködtető látványt.

A teljesértékű használathoz érdemes letölteni a BluOS alkalmazást, azzal használva férünk hozzá kényelmesen a beállításokhoz, a netes forrásokhoz és egyebekhez. Felsorolni is nehéz mennyi lehetőségünk van zenét hallgatni, TIDAL, Deezer, Spotify a fontosabb streamer szolgáltatók, internetrádiók ezerszámra, bónuszként a Radio Paradise MQA hozzáférhetősége, ugyanis a BluOS kizárólagos szerződést kötött az MQA szolgáltatójával. Természetesen elérhetjük a saját, helyi
fájljainkat/zenéinket is, kapcsolódhatunk WiFi-n, Bluetoothon keresztül, Ethernet kábellel ahogyan úri kedvünk tartja.

A Roon és az Audirvana is felismerte, mint hálózati eszközt, de nem nagyon volt rá szükség, mikor ott figyel a telefonon a BluOS és azzal hiba nélkül, kényelmesen kezelhetjük.

A 4 Ohm névleges impedanciával rendelkező Satori hangfalakkal (3,1 Ohm a minimum) könnyedén elboldogult, kordában tartotta a mélyközépsugárzót, minimálisan melegedett fel közben. Simán váltott a zenei lehetőségek és bemenetek között, késés nem volt, nem pattogott vagy zajongott közben.

Lehetőségünk van a Dirac akusztikai korrekciós szoftver használatára, amivel egyszerűen és nagymértékben tudjuk javítani a szobai frekvencia-átvitelt. Ez a szoftveres rendszer kombinálva egy hozzáadott mérőmikrofonnal, helyre tudja tenni a szobai frekvencia-átvitel hibáit, kisimítja a durva ingadozásokat. A megfelelő mérés sorozat után, automatikusan teszi a dolgát, a felhasználónak csak a program elindítása és a mikrofon, a program utasítása szerinti elhelyezése a feladata. Több mérésből tevődik össze a végeredmény és ezt eltárolja egy memóriába, ahonnan bármikor be lehet kapcsolni, vagy új mérést végezni, ha netán arrébb pakoltuk a hangfalainkat, esetleg másikat szereztünk be és azzal kell összehangolni.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A erősítők, Gold Note DS10 streamer, Merason Frerat, Topping D70S DAC-ok, Cocktail Audio X50D hálózati futómű, Satori hangfalak, SVS SB-3000 szubláda, AudioQuest és VIABLUE kábelezés.

Hangminőség

Bevalljuk őszintén, meglehetős fenntartásaink voltak a meghallgatás előtt, vajon kellett-e nekünk egy ilyen feljavított, még pontosabban, belül alapból más erősítő, sikerül-e hozni az előd minőségét? Visszaemlékezve egy-két zenei album/szám "feljavítására/remasterelésére" ami minden volt, csak feljavítás nem… eléggé szkeptikus gondolataink támadtak.

Nos, jelentjük, az előítélet alaptalan volt. Sikerült az emlékeinkben élő, nagyon hasonló hangot hozni, mint amilyen az elődje és az utódja a 3020 volt. Ugyanaz a bársonyosan sima, puha és telt hang simogatta a füleinket, éles ellentétben a mai masinák néha már túlzottan részletes, bár kiegyenlített, de "íz" és "szín" nélküli előadásával.

Egyből mélyvízbe dobtuk, vajon mit kezd Hans Zimmer prágai koncertjén található ablakrezegtető és szőnyeget hullámoztató basszusokkal? Féltünk ez a dús és meleg jelleg rátelepszik a hangképre, de ez alaptalan volt, könnyedén artikulálta, "olvasható" maradt a basszusfutam, mindeközben ugyanúgy megmaradt az alap tónusa az erősítőnek. Óvatosan lekerekítette a hangszerek éleit, valahol középen egyensúlyozott a túlságosan zárt és zavaróan harsány jelleg között. Hatalmas energiákat mozdított meg az Interstellar betétdalai alatt, kiterjedt és mély színpaddal övezve, alaposan megmozgatta az SVS SB-3000 szubláda membránját. A barátságos hangszín mellett képes volt a finom részletek megmutatására is, mindezt sima és folyékony középsávval fűszerezve.

Nagyot alakított Mike Oldfield és Mark Knopfler zenéin is, holott itt (sem) vártunk tőle csodát, de itt is képes volt meglepni minket. Dinamikusan és aprólékos felbontással kezelte a gitárokat, egybefüggően ábrázolva a teljes hangszert, az "éleket" és a gitárhúr pendítéseket életszerűen kiemelte a hangfalak síkjából. Hihetetlen módon itt sem volt hiányérzetünk, nem hiányoltuk a magashangokat, holott az erősítő stílusa erre predesztinálná, de sikerült neki a lehetetlent megoldania. Élvezettel lubickolt Mike Oldfield harangjátékain is, finoman részletesen kezelve a magastartományt, soha nem volt bántó, esetleg torz vagy szúrós.

Szimfonikus zenén sem esett ki a szerepéből, Beethoven ötödik szimfóniájában laza nagyvonalúsággal jelenítette meg a színpadot, itt sem esett a túlzott felbontás hibájába, de azért kellő mértékben lehetett rákoncentrálni a hangszerekre. Érzést, hangulatot tudott adni a zenének és nekünk, ami jellemzően a jó készülékek erénye. Populárisabb felvétel Dvorak IX Új világ szimfóniája volt a következő tesztalany, amit sikerült egy ültő helyünkben végighallgatni. A halk és a tutti részek, a hegedűk és az üstdob, a furulya, egységes egésszé állt össze és a lelkünkig hatolt, a főtémában a kürtök a harsonák, a trombiták, ha kellett elementáris erővel, ha kellett lágyan és érzéssel
kényeztették a füleinket. A térmélység egészen jó volt, megfelelően rétegezte és nyitotta meg a hátteret.

Ezek után erősen kíváncsiak lettünk mit produkál Slayeren, AC/DC-n és általában a keményebb műfajon, hogyan sikerül megoldani a zúzós gitárok és betonkeverő hangú énekesek hangjának a visszaadását. Itt sem esett ki a szerepéből, megmaradt a saját egyénisége azzal a kitétellel, hogy még ezekkel a zenékkel is el tudott bánni, az ütősség és a dinamika rendben volt és teljesen hallgathatónak bizonyult, de azért feltűnt, hogy jobban érzi magát az úgymond "komolyabbnak" hívott műfajokon, mint heavy metálon.

Jött a hosszútávú meghallgatás a Radio Paradise "hullámhosszain", mégpedig a sima, mindenes csatornán, ahol az eklektikustól a kemény rockig minden létező műfaj jelen van. Panaszra itt sem volt okunk, soha nem vált fárasztóvá, sem unalmassá a zenehallgatás. Pici saját ízt adott hozzá, mindig megfelelő módon lekötve a figyelmünket, fotelba ragasztó volt vele a zenehallgatás.

Konklúzió, ajánlás

A NAD megcsinálta a majdnem lehetetlent, fabrikált egy olyan erősítőt, ami méltó az elődök nagy híréhez, sikerült eltalálnia azt az egyéni hangzásvilágot, ami az idősebb rokonokat jellemezte. Mellette kibővült még hálózati lehetőségekkel és modern, gondosan felépített belsőt kapott. Mindezekkel együtt egy komplett egészé nőtte ki magát, amihez nem kell venni külön kiegészítőket, a mai elvárásoknak tökéletesen megfelel. Drága? Attól függ, honnan nézzük, ha kiszámoljuk, mennyibe kerül egy ilyen minőségű streamer és erősítő, amihez még kábelek is kellenek, amit itt egyben kap meg a vevő, akkor bizony egyáltalán nem drága. Puha, meleg,
barátságos hang, minden igényt kielégítő hálózati rész, Dirac és BluOS. Mindent egybevetve önmagában is Ajánlott Vétel, aki pedig nosztalgiázni akar modern kiegészítőkkel, annak pláne.

NAD C 3050 LE hálózati sztereó erősítő

Műszaki adatok

Mérleg

+ Ugyanaz a meghitten meleg tónusú hang, mint ami az elődöknél is hallható. Egyénisége, íze és színe van a zenéjének

+ A BluOS modullal minden igényt kielégítő hálózati lejátszás és stream lehetőség

+ Dirac szobaakusztika korrekció

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu