A Svédországban működő cég skandináv minimalista stílusban építi a csúcsminőségű készülékeit, és teljes rendszer megoldásokat kínál úgy a zenerajongóknak, mint a filmek szerelmeseinek. A céget Bo Christiensen formatervező és szenvedélyes audiofil alapította Bent Nielsen mérnökkel, a nyolcvanas évek közepén.
A márkanév filozófiáját elolvasva a honlapukon a Primare termékek egyértelműen ezt tükrözik. Minden az egyensúlyról, a helyes arányokról szól. Sem a megjelenésben sem pedig a használhatóságban nincsenek túlbonyolítva. Az A35.2 karcsú arányai és esztétikája szemmel láthatóan megfelel a magas elvárásoknak és a filozófiának is.
Sokféle D-osztályú erősítőt birtokoltam és teszteltem az évek során. Hosszú ideig használtam otthonomban ICE erősítőt, amivel a Bowers 800-as hangfalaimat hajtottam. Szeretem a D-osztály nagy teljesítményét, csekély hőtermelését és kompakt méreteit. Ugyanezt a teljesítményt A vagy AB osztályú erősítéssel csak nagy és nehéz eszközökkel lehet elérni.
Az építési minőség és a funkciók:
Miután megérkezett és kicsomagoltam, nagyon megtetszett a szálcsiszolt fekete előlapja, amely a Primare logoba rejtett bekapcsolás gombot tartalmazza. Ügyes és esztétikus megoldás, igazi prémium megjelenés, a három ezüst lábazat pedig szintén jó ötlet. Az előlapra nyomtatott Primare felirat nem hivalkodó. A beállító elemek a hátlapon találhatók. RCA és XLR bemenetek, és kapcsolók a beállításokhoz. Monó és sztereó konfigurációban is használható. Monó módban 800 wattot pumpál ki magából, ami a legéhesebb hangfalakhoz is bőven elegendő, igaz ekkor kettőt kell a végfokból használnia. Sztereó módban 4 ohmon 400 wattra képes, ami az R7t hangfalakat erőlködés nélkül tudta meghajtani.
Trigger be és kimeneti csatlakozások mellett RS232 port található a soros vezérléshez. A Sense kapcsolóval automatikus bejövő jel érzékelés aktiválható, így a hangjel érzékelésekor a végfok bekapcsol.
A Primare a saját Ultra Fast Power Device (UFPD) technológiáját használja a magasabb osztályban, így hozzák ki a maximumot a D-osztályú erősítésből. Ennek a továbbfejlesztett verziója, az UFPD2 működik az A35.2-ben, ami extra súly és extra hűtés nélkül képes hatalmas teljesítmény előállítására csekély torzítás mellett. A burkolat alá nézve, a belső rész közel felét a tápegység teszi ki, az amúgy szépen elrendezett topológiában. A súlya 11,7 kiló.
Ahogy azt korábban említettem, a hallgatási teszthez a saját ProAc hangfalaimat használtam. Az előerősítő és a CD Cyrus Audio, a DAC a Chord Audio Hugo2, a hálózati lejátszó pedig Bluesound Node voltak. A bakelit lejátszó Denon DP400, és Chord kábelezést alkalmaztam. A források Qobuz, NAS zenei gyűjtemény, CD lemezek, és bakelit lemezek voltak a kedvenc zenéimmel.
A hang:
AMC Trio Following the Light, Jazzline kiadó
A szlovák jazz csapat új albumán Randy Brecker közreműködik trombitán. 24 bit 48 kHz felbontással ez a kiadvány nagyszerűen szól, és zseniális jazz szerzeményeket tartalmaz.
A Ray Of Hope a harmadik szám, amiben a színpad bal oldalán az elektromos gitár kezd, majd csatlakozik hozzá a jobb oldalon a hegedű, és a teljes zenekar Brecker trombita játékával együtt. A trombita hangja megfelelő tonalitással és súllyal a színpad középső részén foglal helyet. A zenekar minden tagja pontosan ábrázolt, az ütős hangszerek dinamikusan, míg a zongora lágyan játszanak, jól érzékelhető billentés erővel.
A negyedik Dawn of Chorus című szerzemény pörgős, néhány hihetetlenül látványos vonós hanggal, és nagybőgővel. A hang természetes, a dobok robbannak, és hatalmas lendületük egy pillanat alatt áll meg. A Primare ProAc páros nagyon muzikális módon tolmácsolta az összes ehhez hasonló összetett zenét. Az időzítés kiváló.
A hatodik szám az Oblivion, ami gyönyörű zongora introval kezdődik, a háttérben csillogó cintányérokkal. Ehhez csatlakozik a trombita, majd a nagybőgő testes dallamos basszusa. A Primare könnyedén hozta létre a nagy színpadot, és a hangfalam pedig imádta a hatalmas rendelkezésre álló teljesítményt. Minden résztvevő természetes hanggal, pontos helyet foglalt el az ábrázolt képben.
A Light című szerzeményben az előadók „jammelnek”, de nagyon jól csinálják. A Primare A35.2 valósághű módon, rengeteg textúrával és részlettel keltette életre a zene hangulatát. Ahogy a szaxofon és a trombita együtt zenél, és a dob meg a zongora kíséri őket, az maga a boldogság.
Dire Straits Brothers in Arms, Mercury kiadó
A lemez tulajdonképpen 5.1 SACD, de a kritikus meghallgatáshoz a CD réteget játszottam le.
A legendás csapat Money for Nothing című száma felidézte bennem az ifjúságom MTV korszakát. Ahogy Knopfler játszani kezdi az ikonikus gitár riffet középen, ahogy a dob feldübörög hátul, az maga volt az 1980-as évek. A hangzás visszarepített időben.
Az ötödik Why Worry című szerzeményt akkoriban nem hallgattam olyan sokat, de a Primare erősítéssel pompás, ahogy a dobok csattanása az erőt tolmácsolja. Ugyan a ProAc nem tudott akkora lendületet adni, mint a korábban említett Perlisten, de rengeteg felfedezni valót mutatott ahhoz, hogy a szám hallgatása igazi élvezetet jelentsen.
A Brothers in Arms című számot nemrég hallottam az új Magico hangfal bemutatóján. A felvétel a Royal Albert Hall termében készült élőben. Az ott hallott több mint 250 ezer fontos rendszer etalon, és kimagasló, de a Primare ProAc kombo is kiváló munkát végezve a dal kulcsfontosságú érzelmeit ugyanúgy megőrizte.
Pink Floyd Dark Side of the Moon, EMI kiadó
Szerintem ez az együttes másik ikonikus albuma, ami talán az elsővé léphet elő a The Wall politikai visszhangjának lecsengése után.
A Time óráinak ketyegése és csörgése betöltötte a szobámat. A visszhangok, aztán a dob, és a zene teljes felépülése tökéletes kontroll alatt maradt, és csodálatos kaotikus képben jelenítette meg az együttes zenei géniuszát.
A hetedik Us and Them szaxofon játéka, Gilmour két oldal között pattogó hipnotikus vokálja nagyon tetszett.
A nyolcadik Any Color You Like című számban Richard Wright zseniális billentyű játéka maga a hetvenes évek szintetizált zenei korszaka, Nick Mason dobja pedig új szinten játszik. A Primare hűségesen tolmácsolta a hangszerek hangját, és a hangulatot, amit annyira szeretek ebben az albumban. Sokoldalú zenei előadó ez a végfok.
Záró gondolatok és következtetés:
A Primare A35.2 egy sokoldalú, félelmetes teljesítményű végfok, ami kiválóan boldogul minden zenei stílussal a jazz finom árnyalataitól kezdve a rock kemény ütős hangzásáig. A ProAc és Perlisten hangfallal is kiválóan teljesített, de mindenképpen jó hangfallal kell párosítani ahhoz, hogy megmutathassa a valódi tudását. El tudom képzelni, hogy a Primare PRE35 előerősítővel alkotott szinergiája miatt még többre is képes lehet. Sztereó módban, vagy hídba kötve is nagyon komoly hardver, ami szinte bármilyen hangfal meghajtására képes lehet. Árát tekintve a képességeit is figyelembe véve olcsónak tekinthető. A The Speaker Shack a Primare A35.2 végfoknak az ötcsillagos ajánlását adja.
Írta: Giancarlo Massironi
- Augusztus
Forrás és képek: The Speaker Shacks és Primare
Forrás: Audiophile-szalon.hu
