Nagyok voltak az elvárásaim, mert istállótársát, az A35.2 sztereó végfokot Herb Reichert kollégám korábban A-kategóriás ajánlással minősítette.
Mint kiderült az A35.8 több annál, mint rugalmasan hídba köthető 8-csatornás végerősítő. A multi csatornás alkalmazásoktól kezdve a nagy teljesítményű sztereó meghajtás módokig bármi megvalósítható vele. A két végfok kombinálásával pedig gyakorlatilag bármilyen hangfal elrendezés konfiguráció felépíthető.
Általános bemutatás:
A sztereó kistestvérben a Primare a saját szabadalmaztatott UFPD 2 technológiáját alkalmazta. Nyilvánvaló, hogy nyolc ilyen modult képtelenség jelentős áttervezés nélkül egy házba beépíteni. A Primare ezért úgy döntött, hogy a Hypex NC500 módosított modulokat fogja használni. Áttervezték a hűtőbordákat úgy, hogy egy tömb két modult legyen képes befogadni.
A hűtőborda árnyékolás és elválasztás funkciót is ellát amellett, hogy konvekciós hűtést biztosít. A három csillapító láb eléggé megemeli a készülékházat ahhoz, hogy beindulhasson a levegő áramlás.
Jó kérdés, hogy az UFPD 2-ről a Hypex technológiára való átállás visszalépést jelent, vagy sem? A Primare azt vallja – jogosan – hogy egyetlen alkatrész alapján nem lehet a készülék általános hangzás teljesítményét meghatározni, mindig rendszerben kell gondolkodni. Szerintük tévedés azt hinni, hogy az NCore másként fog szólni, mint a többi Primare. Ez annak köszönhető, hogy a gyártó sok éves tapasztalattal rendelkezik a D-osztályú erősítők tervezésében és építésében.
Az A35.8 tápellátásáról kettős kimenetű kapcsoló üzemű tápegység gondoskodik Power Factor Correction technológiával támogatva. Ez hozzávetőleg 5 százalékkal fokozza a hatékonyságot a passzív lineáris tápellátás móddal összehasonlítva. 1500 W teljesítmény leadására képes az u.n. soft-clipping áramköreivel. Egy tápegység blokk négy darab modult lát el energiával, rövid kábelezéssel, egymástól független táplálás móddal. Ez fontos dolog, mert a végfokok kettesével hídba köthetők.
A kicsomagolás és a rendszerbe való bekötés:
A csomagolás igényes, és megfelelő védelmet biztosít. A tartozékok között a hálózati kábelen kívül fázisceruzát és 3,5 mm-es csatlakozókkal szerelt trigger kábelt találtam. A használati útmutatót a csomagolásban talált QR kód alapján a gyártó honlapról le lehet tölteni. Az A35.8 annak ellenére, hogy viszonylag karcsú, meglepően nehéz.
Egyetlen kezelő eleme a logoba integrált bekapcsoló gomb. A hátlap már érdekesebb.
A jobb oldalon található RS232 és Trigger csatlakozások a rendszer külső vezérlését teszik lehetővé. A többi részt a be és kimenetek foglalják el. Minden erősítő modulnak van RCA és XLR bemenete, amik közül kapcsolóval lehet választani. A hangszóró kimeneteken jól látható módon van feltűntetve a híd bekötés. Az üzemmód választó kapcsolóval erősítő páranként lehet normál, híd, és híd 6 dB beállítások közül választani.
Hogy is van ez? Általánosságban kimondható, hogy a híd üzemmód 6 dB további erősítést jelent, minek ez a variálás? A dolog akkor nyer értelmet, ha multi csatornás konfigurációban, híd és normál üzemmódokat kombinál. Én például a két frontot és a centert hídban, a háttereket pedig normál bekötéssel használtam. A híd végfokokat 6 dB leosztással beállítva könnyebben beállítható a csatornánkénti hangerő egyensúly. Ha pedig minden végfok párat hídban alkalmazna valaki, ilyen módon elkerülhető a hangerő különbség.
A center csatorna fontossága miatt kifejezetten jó a páros számú erősítő csatorna, mert legalább ezt érdemes hídba kötve meghajtani. Így belegondolva már teljesen logikusnak tűnik a Primare választása, mivel szabadságot ad.
Nyolc csatornás normál bekötésben:
Ferdinand Ries (DSF rip MDG Scene MDG 903 2136-6) szextettjét választottam elsőként. Hárfa, zongora, klarinét, kürt, fagott és nagybőgő játszik együtt Franz Ensemble közreműködésével. Az A35.8-at XLR bemeneteken keresztül csatlakoztattam. Az ötcsatornás felvétel lejátszása közben minden hangszer egyforma hangsúllyal és tisztasággal szólalt meg egy színes csokorban. A hangszín telt, széles a spektrum, és a részletek kiválók.
A könnyed muzsikáról valami tartalmasabbra váltottam. Beethoven: Symphony No.6; Steven Stucky: Silent Spring, Manfred Honeck és a Pittsburgh Symphony (DSF rip Reference Recording FR-747). Honeck szokásához méltó módon tempósan, és nagy erővel vezényelte a nagyzenekart. Az A35.8 pedig figyelemre méltó részletességgel közvetítette ezt többcsatornás módban.
Ugyanez a konfiguráció sztereó beállításban minden szempontból halványabbnak tűnt. Hiányzott a vastag húrok finom súlya. Próbáltam feljebb tekerni a hangerőt, hogy kompenzálja azt, hogy öt helyett csak két hangfal szól, de a Revel Ultima Studio2 hangfalaimnak nem volt elegendő az erő ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.
Ötcsatornás kombinált bekötésben:
Itt lehet a Primare A35.8 extra híd bekötés előnyeit kihasználni. A gyártó szerint híd bekötésben 750 W teljesítmény áll rendelkezésre (740-et mértek valójában, lásd második rész), és ezt a két front, valamint a center csatornán alkalmazom. A Studio2 impedanciája többnyire 4 és 6 ohm között marad 1 kHz alatt, ezért valószínűleg jobb lesz a meghajtása. A két F206 háttér hangfalat normál módban vezérlem. Ez a konfiguráció igazolja a Primare bölcsességét, hogy nyolc csatornásnak tervezte az A35.8-at.
A híd bekötés az A35.8-at egy sokkal izgalmasabb erősítővé változtatta. Nem csak Honeck Beethoven 6. Szimfóniájában állt helyre a basszus egyensúlya sztereóban, de minden más muzsikán is lenyűgözött, amin meghallgattam. Josh Tatsuo Cullen Florence Price Scenes in a Tin Can Alley (24/96 download, Blue Griffin BGR615) zongora darabja rabul ejtett. Hídban hallgatva a zongora hangja tonálisan kiegyensúlyozott, csillogó magasakkal, fás hangú tiszta feszes mélyekkel. A térábrázolás olyan jó volt, hogy odasétáltam ellenőrizni, hogy a center véletlenül nem maradt-e bekapcsolva.
Schoenberg, Messiaen, és Ravel művek Francesco Piemontesi zongorista és az Orchestre de la Suisse Romande Jonathan Nott vezénylésével (Pentatone PTC5186949). Minden lehetséges módon kipróbáltam. Hallgattam sztereóban, multi csatornáéban, DSD64 formátumban, és 24/192 PCM-ben is, mindenhogy tetszett. A bues-ba hajló Ravel fúvósai, és a rézfúvósai a vonósok mögött helyezkedtek el a térben egy hihető színpad ábrázolásban. Minden hangszer szép részletekkel volt megrajzolva. A balansz kiváló a halk részektől a dinamikus bekezdésekig. A csendes bevezető rész különösen tetszett. Itt a hárfa vastagabb húrjai teljes testtel szólaltak meg. Aztán a zenekar felpörög, és a vége felé a dob a jobb hátsó részben dörög. Multi csatornás módban az ábrázolás kicsit szélesebb és mélyebb a sztereóhoz képest, de ugyanolyan élmény dús. Sztereó módban is, a hídba kötött végfokok olyan vadállattá változtatták az erősítőt, amit hangosabban is meg kellett hallgatnom. A hangerő fokozásával a zene egyre nagyobb, és magával ragadóbb lett.
Használat kétcsatornás bi-amp módban:
A Primare tarsolyában van még egy trükk. Akár kettős erősítéssel is hajthat hangfal párat úgy, hogy 740 W áll rendelkezésre csatornánként. Nem vagyok nagy híve a kettős erősítés módnak a hangfalba épített fix passzív keresztváltók használata mellett, de kipróbáltam. XLR elosztókat tettem a bemenetek közé, bekötöttem még két hangszóró kábelt, és kivettem a hangfal bemenetek közül az áthidalókat. Négy teljesen egyforma hosszúságú Canare 4S11 hangszóró kábelt használtam.
Bekapcsoltam a végfokot, és nem kis izgalommal elindítottam a High And Lomesome című számot Robert Plant and Alison Kraus Raise the Roof (Rounder/Concord 1166101371) lemezéről. A tűréshatáromon belül bármely hangerő beállításban erőteljes és feszes maradt a basszus. A kísérő hangszerek tiszták, az énekhang (amennyiben egy ember képes ilyen hangosan énekelni) emberi maradt.
A nagy hang élménye megdöbbentett Mahler 6th Symphony Leonard Bernstein vezényli a Vienna Philharmonic Orchestra (CD, DG 427 697-2) utolsó tételén, és a “Stimela” Hugh Masekela Hope (SACD, Analogue Productions CAPJ 82020) lemezről is. Soha nem használtam még ekkora teljesítményt és hangerőt. Hosszan nem voltam képes kibírni, engem bőven kiszolgált a fele teljesítményt nyújtó általános híd (nem kettős erősítéssel). Elképzelhető, hogy nagyobb, kevésbé érzékeny hangfalakkal valami sokkal nagyobb helyiségben ki lehet használni ezt az extra erőt is.
Összehasonlítás más típusokkal:
Összességében és az A35.8 esetében nem találkoztam már normál üzemmódban sem olyan kissé szürke magas tartománnyal, amit más NCore alapú erősítők hallgatásakor érzékeltem. Az általam preferált ötcsatornás konfigurációban az A35.8 megegyezett a magas tartomány bemutatásával más jófajta erősítőkkel.
Papíron leginkább a NAD M28-ra hasonlít. Én egy ilyen hétcsatornás végfokot használok, amik mellett van még két NAD C298 sztereóm is. Ez utóbbi Purifi erősítő modulokat használ, amelyek hangja közel áll az ízlésemhez. Ezekkel összehasonlítva a Primare hangja kicsit élénknek, életvidámabbnak tűnt. A NAD talán természetesebb képet rajzol, amit fontosnak tartok. Ám azt is el kell ismernem, hogy a NAD árának 10 százalékkal magasabb költségéért az A35.8 plusz egy csatornát ad, amit sokoldalú módon lehet felhasználni.
A Benchmark AHB2 erősítőmmel összehasonlítva a különbségek nagyobbak. Ez egy meleg pontos erősítő. Az összehasonlítás során szinte minden esetben jobban tetszett az AHB2 hangja, de néhány muzsikán, mint például Hugh Masekela Stimela élő felvétele, a Primare került előnybe.
Összefoglalás:
A Primare A35.8 meglepett. A rendszeremben nyújtott teljesítménye alapján ez egy kiváló NCore modulos erősítő, ami nem csak az újabb Purifi technológiának, de más nem kapcsoló üzemű végfokoknak is komoly kihívója. A nyolc csatorna, és a rugalmasan alkalmazható híd elképesztő szabadságot ad. Számomra teljesen megfelelt minden elképzelhető többcsatornás beállításban. Igazán élvezetes volt használni, és hallgatni.
Mérések:
A Primare A35.8 végerősítőt az Audio Precision SYS2722 rendszerrel mértem. Mivel az erősítő D-osztályú kimeneti fokozatokat használ, Audio Precision AUX-0025 passzív alul áteresztő szűrőt alkalmaztam. Ez leszűri a 80kHz feletti és teljesen levágja a 200 kHz feletti zajt, ami megzavarná az analizátor bemenetét. Mivel a szűrő csak két csatorna kezelésére képes, a Primare nyolc csatornájából egyidőben csak kettőt tudtam mérni. A teljesítmény méréseket a 6-os és 8-as csatornán végeztem, a híd üzemmódokat pedig az 5-ös, 6-os, valamint a 7-es és 8-as csatornákon teszteltem.
A korábban vizsgált A35.2-höz hasonlóan az A35.8 is 6 dB-lel alacsonyabb feszültség erősítést mutatott 8 ohmon. 19,95 a 25,95-höz képest. Egy szimmetrikus bemenet általában 6 dB-vel nagyobb erősítést mutat. Híd üzemmódban a +6 dB kapcsoló beállításban érhető el ez a teljesítmény. Az erősítő abszolút polaritást mutatott, azaz nem fordított fázist úgy normál, mint híd módban. Az XLR bemeneti impedancia közel volt a gyári értékhez 20 Hz – 20 kHz között 36 kiloohm. Az RCA pedig 14,7 kiloohm, ami 13,25-re csökkent a sáv tetején.
A kimeneti impedancia 20 Hz-en és 1 kHz-en nagyon alacsony 0,078 ohm, ami 20 kHz-en 0,092-re emelkedett. A híd mód csak csekély mértékben módosította ezeket az eredményeket. Az átviteli tartomány a szimulált hangfal terhelésen +/- 0,1 dB.
Szürke: 3,83V 8 ohm, 8-as csatorna kék, 6-os csatorna piros, cián 8-as csatorna, bíbor 6-os csatorna 4 ohm
A négyszögjel átvitelt az alábbi ábrán láthatja:
10 kHz, 8 ohm. Minimális a túllövés.
A szomszédos csatornák közötti áthallás csillapítás kiváló, mindkét irányban 100 dB feletti érték 1 kHz alatt, és a még mindig jó 76 dB-re csökkent a sáv tetején. Rövidre zárt bemenettel az erősítő szélessávú jel/zaj viszonya 74 dB 1W 8 ohm. Amikkor a mérési tartományt a hallható sávra csökkentettem, a kiváló 96 dB-re nőtt. A-súlyozás esetén pedig 98,6 dB.
A zajspektrumból teljesen hiányoznak a hálózati 60 Hz és annak felharmonikusai, ami kiváló
A gyártó az A35.8 kimeneti teljesítményét 150 W 8 ohm, és 300 W 4 ohmban határozta meg. Mindkettő 21,76 dBW-nek felel meg. A levágás előtti definíciót alkalmazva a maximális kimeneti teljesítmény ott van, ahol a THD+zaj eléri az 1% értéket. Így mérve a 8 ohmos valós kimeneti teljesítmény 200 W (23 dBW), és 300 W a 4 ohmon. Híd üzemmódban kicsit lecsippentve a gyári adatból a valóság 730 W 8 ohm illetve 740 W 4 ohmon. A 4 ohmos híd terhelés esetén 1 kW feletti a teljesítmény (nincs ábrázolva grafikonon), ami 27 dBW-nek felel meg.
1 kHz folyamatos teljesítmény 8 ohm.
1 kHz folyamatos teljesítmény 4 ohm.
1 kHz folyamatos teljesítmény hídban, 8 ohm.
Vizsgáltam azt, hogy miként változik a THD+zaj aránya normál módban 20 V-on (ez 50 W-nak felel meg 8 ohmon, 100 W 4 ohm, és 200 W 2 ohm). Az érték nagyon alacsony volt a középtartományban, ami csekély mértékben emelkedett a magasokon.
Az A35.8 torzítása nagyon alacsony érték 50 W 8 ohmon. A zajtartalom a harmadik harmonikus. -108 dB (0,0004%). A második harmonikus még ennél is alacsonyabb 10 dB-vel. Az intermodulációs torzítás 100 W 4 ohmon 0,002% ami igen alacsony érték. Ehhez hasonló a híd üzemmód is.
A Primare A35.8 nagy teljesítményre képes különösen hídban, nagyon alacsony torzítás és zaj mellett.
Írta: Kalman Rubinson
Mérés: John Atkinson
Forrás és képek: Stereophile és Primare
Forrás: Audiophile-szalon.hu
