Az első autóm egy kopott, mustársárga Peugeot 304-es volt, sötétkék motorház tetővel. A kék árnyalata nem volt éppen egy divat kinyilatkoztatás, mert az előző tulajdonosa autóbontóból szerezte be, ahol az adott pillanatban csak ilyet tudott vásárolni. Amikor belefáradt az Ikea reklám stílusú gépébe, 600 holland guldent, azaz kb. 300 amerikai dollárt fizettem neki érte. Semmi nem működött rajta rendesen, még az irányjelző karja is törött volt. Ezt ki tudtam saját kezűleg cserélni, de a rádió is olyan volt, mint egy zombi. Egyik nap meghalt, másnap pedig életre kelt. Alaposan megismerkedtem a bekötésével. A csomagtartó szőnyegében gombásodás foltokat is találtam. Egyetlen pozitívum volt, hogy gyorshajtásért soha nem büntettek meg, mert 45 mph felett úgy füstölt, hogy meg sem próbálkoztam ilyennel.
Évekkel később, amikor rátaláltam a Hi-Fi-re, mint hobbi, gyakran visszaemlékszem erre az autóra. A csúcsminőségű hangzásban a szeparáció a divat. Fel sem merül az egydobozos, összeillő megoldások ötlete, az audiofil zenerajongók megszállottan szét akarják választani a dolgokat. Külön végerősítő, előerősítő, források, kábelek, hangfalak. Mi lenne, ha ugyanilyen módon próbálna autót vásárolni? Felfüggesztés az egyik gyártótól, alváz a másiktól, kerekek a harmadiktól – és igen, kell egy kék színű motorház tető a roncstelepről. Kísért a múlt. Mentális dolog, amiből köszönöm, nem kérek!
A hasonlat nem tökéletesen pontos, ezt elismerem, de amikor autót vásárol, egydobozos megoldást választ. A különböző gyártóktól származó alkatrészek összeszerelése valószínűleg nem működne túl jól. A hang viszont többé kevésbe szabványosítva van, a legtöbb egymástól független gyártó eszköze egymáshoz csatlakoztatható, sőt kiváló eredményeket lehet velük elérni. De gondoljon az 1950-es évek többfunkciós konzoljaira, a 70-es évek receivereire, vagy a 80-as évek boombox masináira. Miért ne lehetne ezt napjainkban is megvalósítani? Főleg akkor, ha valami sokkal jobban működik, mint a régi francia autóm?
Majdnem minden, amire szüksége lehet:
Nagyjából fél évtizede rengeteg terméket láthat, ami pontosan ilyen. Jó példa a Naim Uniti Atom, a T+A Cala és Caruso, vagy néhány NAD. Minden egy dobozban, csak hangfalat kell hozzá csatlakoztatni.
A koreai HiFi Rose is csatlakozott ehhez a versenyhez elsőként az RS201E, majd később a nagyobb teljesítményű, a bemutatóban szereplő RS520 készülékeivel.
Az RS520 koncepció Rose RA180 és az RS250A technológiáinak egyesítéséből született. Egy dobozban egyesíti a streaming, DAC, előerősítő és végerősítő funkciókat, a végeredmény pedig egy sokoldalú, rengeteg funkciót kínáló masina lett. Majdnem minden benne van, amit csak kívánhat. OK, nem egészen. A CD lejátszás külön egység csatlakoztatásával oldható meg, nincs fejhallgató kimenete, nem csatlakoztatható hozzá aktív szub, vagy XLR forrás, és nincs benne phono bemenet. Ám ezektől eltekintve rengeteg más szórakoztató funkciót kínál.
Az alumínium készülékház fekete és ezüst színben rendelhető, két oldalán pedig hűtőbordák találhatók. A vastag fedőlap ROSE feliratai mellett három-három szellőző nyílás segíti a hőleadást. Fizikális gombja a fedőlapon található, mindössze négy darab. Be/kikapcsolás, hangerő, és némítás funkciók, amihez ilyen módon hozzáfér.
A hátlap hangfal kimeneteihez villás csatlakozóval szerelt kábel is csatlakoztatható, mert elég nagy közöttük a távolság. Széles digitális bemenet kínálata mellett egyetlen analóg RCA található. A három USB port közül a középső a tartozék WiFi/Bluetooth antennának van fenntartva, külső tárolót csak a másik kettőhöz csatlakoztathat. HDMI kimenet, RCA analóg előerősítő kimenet, trigger, sőt földelő csavar is található rajta. 15A-es IEC hálózati kábel aljzata van.
A gyártó tájékoztatása szerint belül az analóg és digitális áramkörök egymástól elválasztva vannak beépítve, így a digitális zaj nem zavarja az analóg jeleket. A készülékház alján is található érdekesség. Az ott található rekeszbe 2,5 colos tárhely építhető be, így szerverré fejleszthető.
A legjobbat a végére hagytam! Az előlap teljes egésze érintő kijelző. Ennél nagyobbat csak az kap, aki az RS150B (vagy RS130 – fordító megjegyzése) készüléket választja.
A kijelző mérete 12,25×3,5 inch, elegáns, vékony kerettel. Véleményem szerint ez a masina leglátványosabb része. Akkora a mérete, hogy a versenytársak is felkapták rá a fejüket. Egy vezető márka képviselőjével folytattam beszélgetést azon a kiállításon, ahol bemutatták. Agresszív ára, és hatalmas kijelzője miatt hirtelen minden más streamer kicsit szegényesnek tűnik, ami zavarja a piaci résztvevőket.
Amikor barátaim beugrottak megnézni az újonnan épített hallgató szobámat, hogy meghallgassunk közösen néhány kedvencet, senki nem ment el mellette szó nélkül. Tapogatták, nyomkodták, és vigyorogtak. Miért is ne tették volna? Beállíthatja úgy, hogy a kijelzőn a régies Nixie csövekkel mutassa az órát, vagy zenehallgatás közben többféle VU műszer megjelenítést választhat. Teljesen lényegtelen, de igenis elbűvölő. Sok készüléket megcsodálhattam már a pályafutásom alatt, de egyik sem volt ennyire szórakoztató! Klassz ez a cucc – ez volt a látogatóim közös véleménye.
Egyetlen ellenzővel találkoztam, igaz, nem az otthonomban. Kinek kell egy erősítőre szerelt iPad? Kérdezte egy úr valamelyik online fórumon. (a Rose Android operációs rendszert használ a készülékeiben – fordító megjegyzése) Felhívom mindenki figyelmét arra, hogy a kijelző kikapcsolható. Én is így szoktam tenni, szeretek sötétben zenét hallgatni.
Jon Derda, a HiFi Rose USA forgalmazójának munkatársa szerint két igazi győztes funkciója van. A hangminőség mellett kifejezett előny, hogy a hallgatási pozícióból is minden látható. És ez nem vicc! Az RS520 a nálam járó első Hi-Fi komponens, aminek kijelzőjén mindent jól láttam hunyorgás nélkül.
A teljesítménye figyelmet érdemel, mert 250 wattos 8 és 4 ohmon. Az all-in-one kategóriában a legtöbb készülék 50-100 wattra képes csatornánként. Az RS520 tehát többféle hangfal meghajtására képes lehet, mint a versenytársai. Megjegyzem, hogy a NAD M33 5999 dollárért nagyon közel áll hozzá teljesítményben, mert Purifi Eigentakt modulja 200 wattra képes 8 ohmon. Volt alkalmam megismerni, bemutatót írtam róla. Példás uralmat gyakorolt minden hangfal felett, amit rákötöttem. Egy biztos, hogy a mindennapokban használt Naim Uniti Atom szeretett készülékembe beépített 40 W 8 ohm ereje néhány hangfalhoz kevés.
Igazi svájci bicska:
A Rose RS520 amellett, hogy Roon Ready, minden általam ismert formátumot képes kezelni, sőt olyanokat is, amelyeket még soha nem hallottam. A PCM lejátszást 32/768-ig, az egybiteseket pedig DSD512-is tudja feldolgozni. A beépített DAC az ES9038PRO, amely 122 dB THD+N, és 140 dB dinamikára képes. Ugyanez a dekóder található az RS150B készülékben is.
A végfok GaN FET félvezetős, amely D-osztályban üzemel, ám a koreai csapat az analógos hangzás érdekében AD osztálynak nevezi. A GaN a gallium-nitrit rövidítése. Van néhány előnyös tulajdonsága a szilíciummal szemben, ezek egyike a sokkal rövidebb holtidő. A holtidő pedig azt jelenti, hogy milyen gyorsan reagál a félvezető a tranziensekre. Minél alacsonyabb az értéke, annál dinamikusabb a hang, annál kevesebb a lecsengés, ezáltal a torzítás, és az elektromágneses interferencia. Úgy vélik, a hangja nem annyira kemény, és folyékonyabb, több részlet megjelenítése, és a semlegesség mellett.
Az RS520 bekapcsolás gombjának megnyomása után kb. 20 másodperc várakozásra van szükség a rendszer indításához. A folyamat végén ikonok sora jelenik meg a kijelzőn, és szabad az út az AirPlay2, Spotify Connect, Tidal, Qobuz, Apple Music és még sok más zenei szolgáltatás irányába. A kijelzőt jobbra húzva Rose specifikus tartalmak közül válogathat. A RoseRadio például internetes rádiók közül biztosít böngészési lehetőséget a világ minden tájáról, míg a RoseFM egy 70-es évekbeli tuner képét jeleníti meg a kijelzőn úgy, hogy a korabeli hangoló tárcsa mozgatásával még állomások közötti zajt is generál.
A RoseTube egy zene orientált reklámmentes YouTube portál. Igen, videókat játszhat le, amit az RS520 kijelzőjén nézhet. Ha pedig valami nagyobb megjelenítésre vágyik, a HDMI kimenetéhez csatlakoztatott TV felé is el tudja küldeni a képet, már ha van ilyen a hallgató szobájában.
Mikor a kijelzőn görgetem az ikonokat az ujjam csúsztatásával, a grifika simán mozog, mint egy táblagépen. Talán nem meglepő, mivel a HiFi Rose a Citech egyik részlege. A szöuli cég vezető szerepet tölt be a jegykiadó automaták és az információs kioszkok piacán.
Időnként persze felbukkannak a koreai származásra utaló jelek. A RosePodcast műfaj választásakor a koreai ábécé jelent meg, és a RoseFM gyári beállításban a koreai rádió állomásokat akarja megszólaltatni. Az ország kiválasztása amúgy egyszerű, ugyanígy a karakter készlet módosítás is. A kijelzőn megjelenő Bugs egy könnyen félre értelmezhető fizetős ázsiai streaming szolgáltatás, amelynek központja Dél-Koreában található.
Igen, akadnak nyelvi furcsaságok a menüben, ami engem a Tetris című film orosz fordítójára emlékeztetett. (angolul idézzük – fordító megjegyzése). Moszkvában a következő módon ajánlotta fel a segítségét az amerikai üzletembernek a Hölgy: „Do you require succor?” „Esteemed to meet you!” volt a válasz. Mindenki képes jól érteni az adott helyzetben, de a szóhasználat kifogásolható.
Mivel a Rose egy mérnök központú vállalat, a nyelvi finomságok, és a helyesírás időnként csorbát szenved, de ettől még jól érthető marad. Koránt sem volt zavaró a mértéke, de nem tökéletes. A Bluetooth csatlakoztatása, és a betűméret választása jó példa lehet erre. (későbbi frissítéssel részben megoldották a furcsaságokat – fordító megjegyzése)
Csupa fül vagyok:
Bejáratásra meglepő módon nem igazán volt szükség. Annak ellenére, hogy gyári új RS520 érkezett felülvizsgálatra, a hangja gyakorlatilag nem változott a nálam eltöltött három hónap alatt. A kényelem kedvéért szinte végig bekapcsolva tartottam kikapcsolt kijelzővel, de kíváncsiságból többször is hagytam kihűlni, hogy tesztelhessen a hideg és meleg állapot közötti különbséget. Én nem érzékeltem változást a hangzásban, ez a D-osztály egyik hatalmas előnye, az A, vagy AB osztállyal szemben. A Rose RS520 azonnal jól szól.
A készülék előtt való hosszú térdelés nem az én ízlésem szerint való kellemes időtöltés, ezért a 15 percnyi beállítás, majd fél órás vele való játszadozás után a kiválóan működő alkalmazással kezeltem a továbbiakban. A tartozék távvezérlő nem az én világom, mert ha lenyomva tartottam a hangerő szabályzót, az túlszaladt a kívánt értéken, hiába engedtem fel a gombot. Szakaszos nyomkodásra pedig nem volt türelmem. Az alkalmazásban viszont pontosan be tudtam állítani, de a Roon-ban is jól működött.
Teljesen lenyűgözött a hangja, több hangfallal is kipróbáltam. Tekton Moabok (4500 USD), Focal Scala Utopia EVO (53.000 USD), és Raidho TD3.8 (119.000 USD) is volt rácsatlakoztatva, amelyekről szintén bemutatót kellett írnom. Mindegyik esetében megvolt a súly, a kontroll, a tekintély, az áttekinthetőség, és a tapintható részletek. Kellemes részleteket hallottam az átvitel felső részén, amelyek még a rosszul kevert felvételeken sem váltak rideggé. Emmylou Harris Deeper Well (24/44.1 FLAC, Nonesuch/Tidal) jó példa erre. A hangfal cseréléseknek köszönhetően megtapasztaltam, hogy a Rose háttérbe vonul, és inkább a hangfal személyiségét hagyja érvényesülni.
Chet Baker Live in Paris 1960-1963 (24/96 WAV) egyáltalán nem audiofil minőségű felvétel. Ray Mosca dobja siralmas karton dobozok, amiket kötőtűvel ver keményfa pálcák helyett. A trombita már más történet. Baker játéka gyönyörű, csiszolt hangzása pompásan szól, minden hangot átitat a fájdalom és a melenkolia. Ezt a felvételt hallgatni egyszerre szerelem, és veszteség érzet a felvétel módja miatt. Az RS250 első osztályú munkát végzett, a hangulat visszaadása terén.
Two Feet „Love Is a Bitch” (16/44.1 FLAC, Casual Majestic/Qobuz) és Me’shell Ndegéocello Peace Beyond Passion (16/44.1 FLAC, Maverick/Qobuz) lejátszása megmutatta, hogy nem rettenti vissza a basszus. Kiváló alsó oktávok, feszes tapadó mély átvitel.
Az RS520 kiválóan egyensúlyoz a likviditás és a részlet ábrázolás között. Szonikusan kissé előre mutató, de ettől csak szerethetőbbé válik. Érdemes kerülni az analitikus jellegű hangfallal való párosítást, hacsak nem nyúl bele az átvitelbe a hangszín szabályzóval, merthogy az is van benne. Ötsávos, beállítható frekvencia tartománnyal, és jósági tényezővel, nyolcféle gyári, és háromféle felhasználó által módosítható memóriával.
David Bowie „Bring Me the Disco King” című számában, a Reality lemezről (16/44.1 MQA, ISO/Tidal) hallottam, ahogy a pergő 5-6 fokra van Thin White Duke háta mögött sokkal hátrébb elhelyezve. A pingpong jellegű effektek a Bear Project Punch lemezéről lejátszott Ohm (16/44,1 FLAC NL/Qobuz) élvezettel követhetők mindenfelől a szobában megjelenítve. Igazi agytorna a szám hallgatása.
Itt a vége:
Imádtam a Rose RS520-szal töltött időmet, kijelenthetem, hogy ez a rózsa tövismentes. Komoly, élvonalbeli technológia egyedi, játékossággal átitatott felhasználói felülettel. Hangja mentes a csillogástól, ami olyannyira jellemző volt a 10-12 évvel ezelőtti D-osztályú erősítőkre. Bizonyos évjáratú audiofilek hajlamosak ezt a kategóriát messziről elkerülni, és hallgatják inkább a rogyadozó teljesítményt nyújtó AB osztályú erősítőjüket, aminek bicskája gyakran beletörik a hangfal feletti uralom megszerzésébe. Szeretném tudatni, hogy napjainkra a D-osztály már a kellemes, szerethető kategóriára fejlődött, mindenképpen adjon neki egy esélyt, mert autós hasonlattal élve ez egy sportkocsi VW Golf árában!
Mérés részlet:
Írta John Atkinson
Forrás és képek: Stereophile
A méréseket az Audio Precision SYS2722 rendszeremmel végeztem. A Rose RS520 végfokának teljesítményét a CEA előírásai szerint készítettem elő. Egy-nyolcad teljesítményen járattam a készüléket 8 ohmos terhelésen 30 percig.
Ezt követően a fedő lap 36,9 Celsius fokra melegedett fel. A teljesítmény mérést az RCA bemenetekre adott jelekkel vizsgáltam. A szoftveres hangerő szabályzás kikapcsolt állapotában a szabályzási lépték 0,5 dB volt, és 1 kHz-en, 8 ohmon az erősítés 28,5 dB a hangszóró kimeneteken, valamint 1,7 dB az előerősítő kimeneten. A bemenethez képest abszolút a fázis, azaz nem invertál az erősítő. A bemeneti impedancia 3,3 kiloohm volt a teljes spektrumon.
Az átvitel:
Szimulált hangfal terhelésen, 2,83V kimeneti feszültségen a fenti ábra szerinti átvitel mérhető szürke színben ábrázolva. 8 ohmon a bal oldal kék, a jobb oldal piros. 4 ohmon a bal oldal cián, a jobb oldal magenta. (1 dB vert osztás).
Egyéb mérési adatok kivonatosan:
Előerősítő kimeneti impedancia 302 ohm 20 Hz – 20 kHz.
Kimeneti impedancia a hangszóró kimeneteken 0,11 ohm 20 Hz, 0,4 ohm 20 kHz
Súlyozatlan jel/zaj viszony 54,4 dB, A-súlyozással 76 dB
Áthallás csillapítás 2 kHz felett 60 dB mindkét irányba
Teljesítmény:
Maximális kimeneti teljesítményként a gyártó 250 W-ot ad meg 4 és 8 ohmon is. Az RS520 kimeneti teljesítményének meghatározásához az 1% torzítási küszöböt vettem alapul. A valós kimeneti teljesítménye 8 ohmon 275 W, a 4 ohmos pedig 357 W, mindkettő a gyári értéket meghaladó a valóságban, a 4 ohmos pedig jelentősen magasabb.
A digitális méréseket, és a torzítás méréseket nem részletezzük ebben a cikk fordításban, de aki a teljes mérési jegyzőkönyvre kíváncsi, angol nyelven a Stereophile honlapján elolvashatja. Kattintson ide a honlapra való navigációhoz.
Írta: Roiger van Bakel
Mérés: John Atkinson
Forrás és képek: Stereophile és Rose
Forrás: Audiophile-szalon.hu
