Sennheiser HD 620S fejhallgató teszt

Jó reggelt, Sennheisert!

Akit komolyabban érdekel az igényes zenehallgatás (fejhallgató vagy fülhallgató használatával), szinte biztosan rábukkan a német Sennheiser nevére. Megkerülhetetlen szereplő számos termékkategóriával, lefedi a legnépszerűbb felhasználási területeket. Egyike a professzionális ágazatokkal egyaránt rendelkező titánoknak, mikrofonjait is széleskörben alkalmazzák az egész világon. Hogy repül az idő! 10 éve írtunk a HD 600-ról, melyet sokáig a legjobb nyitott, dinamikus hangszórós opciók között tartottak számon. Még ma is kapható, ami jelzi, hogy egy ikonikus slágertermék lett belőle. A Sennheiser audiofil termékkategóriájában régóta megfigyelhető egy stratégia. Ha bemutatnak egy új terméket az adott szériában, nem feltétlenül vezetik ki a kisebb/régebbi modelleket. A 600-as széria szép lassan gyarapodott az évek során, de csak nyitott fejhallgatókkal.

A HD 620S neve alapján azt lehet elvárni, hogy azonos szériába tartozó rokonainak hangzását nyújtja, viszont zárt kivitelben. Utóbbi előnyei közé tartozik, hogy kevésbé halljuk a körülöttünk lévő hangokat, így zajosabb környezetben jobban el tudunk mélyülni a hallgatott műsorban. A nyitott fejhallgatók magasabb terhelés esetén szinte garantált, hogy kifelé is sugározzák a hangokat. Utóbbi azzal jár, hogy hangos zenehallgatásnál kiszűrődik a zene, ami zavarhatja a közelben lévőket. Hobbizenészek, énekesek számára is jobb egy zárt fejhallgató, mivel annak hangja nem szűrődik be a mikrofonba előadás közben.

Fő az óvatosság

A hagyományos zárt fejhallgatók leggyakoribb problémája, hogy a bennük lévő hangszóró nem tud olyan zavartalanul mozogni, mint a nyitottak esetében. Egy zárt kamrában nagyobb az elszíneződés valószínűsége, ráadásul a térhatás is sokszor beszűkül. Legtöbben a szellős, tágas hangszínpadjuk miatt választják a Sennheiser audiofil fejhallgatóit, így érthető, hogy a gyártó csak megfontoltan lépett (léteznek egyébként zárt Sennheiser hifi fejhallgatók a kisebb és nagyobb szériákban is). A HD 620S külső részét acélbetétes burkolattal látták el és a benne lévő, 42 mm-es hangszórók dőlésszögével is játszottak, hogy az eredmény egy vártnál szélesebb színpad legyen.

Küllem

A Sennheiser azt tűzte ki célul, hogy kombinálja a HD 500 és HD 600 széria elemeinek fő funkcionális előnyeit. A HD 620S messziről kísértetiesen hasonlít a korábban bemutatott HD 559/HD 569 fejhallgatókhoz, ami a méretet és formát illeti. Kézben tartva azonban nehezebbnek érződik, amiben valószínűleg az acél alkatrészek (talán a hangszórómágnes is) szerepet játszanak. Házának külső része kevésbé prémium hatású műanyag, ami egy kicsit visszalépésnek tűnik a HD 600 széria szokásos, letisztultabb modelljeihez képest. Viszont a fejpánt csúszkája acélsínes, ami tartósságot, hosszú élettartamot sejtet.

A dobozban találunk egy műszálas batyut és egy 1,8 méteres kábelt. Utóbbi az 500-as modellek mintájára műanyagházas csatlakozókat tartalmaz. A fejhallgatóba egy bajonettes módon rögzíthető, 4 pólusú 2,5 mm-es Jack dugó illeszkedik. A forrás felőli oldal 3,5 mm-es Jack, de jár mellé egy felcsavarozható, 6,3 mm-es adapter.

Használat közben

Csak azért, mert egy fejhallgató zárt, még nem garantált a hatékony zajszigetelés. Szerencsére a Sennheiser HD 620 esetében abban a pillanatban, hogy fülre került, egyértelműen tompább és halkabb lett minden külső hang. Az egész jó passzív zajcsillapításáról ismert Beyerdynamic Custom One Pro fejhallgatónkat is maga mögé utasította, különösen a magasabb frekvenciák kiszorításával. Meg kell jegyezni, hogy természetesen nem szigetelt úgy, mint egy kifejezetten hallásvédelemre szolgáló eszköz, tehát nem célunk fűnyírásra és láncfűrészelésre buzdítani a leendő HD 620S tulajdonosokat, de az általános otthoni/munkahelyi zajok kiszorításában kifejezetten jól teljesített tesztalanyunk.

A műbőr kárpitozású fülpárna bőséges helyet biztosított a fülnek. Friss, gyári állapotú darabot kaptunk a tesztre, aminek még kissé feszes volt a bélése, de korábbi tapasztalatok alapján a szivacsos párnák néhány hét után jelentősen puhábbá válnak. Említést érdemlő részlet, hogy a párnák kiválóan illeszkedtek a fejhez, kellemesen elzárták a hangszórókamrát még akkor is, ha szemüveggel együtt használtuk a fejhallgatót. A fejpánt íves kialakításának és középen lévő hézagos részének köszönhetően alig nyomta a koponya középső részét. E részletek remek hosszútávó komfortot eredményeztek. Egy perces és egyórás zenehallgatást követően ugyanúgy érzékeltette a HD 620S, hogy az átlagnál nehezebb, de vaskos párnái hatékonyan osztották el tömegét.

Megjegyzés: vastag szárú szemüveg esetén enyhe basszusveszteségre kell számítani, műfaj és ízlésfüggő, hogy ez kit, illetve mennyire zavar.

Hangminőség

Bemelegítésnek Cassandra Wilson - Red Guitar c. művét hallgattuk meg. A Sennheiser HD 620S azonnal jelezte, hogy miért nem 500-as szám került a nevébe. Olyan felbontást nyújtott, amely ténylegesen hozta a 600-as rokonainak gazdag, elmélyült zenehallgatásra alkalmas hangkarakterét. Friss és dinamikus színpadot rajzolt fejünkbe, amelyben a hangszerek nem folytak össze és a térhatás tényleg szélesebbre sikerült, mint vártuk. Kifejezetten tetszett, hogy miközben Cassandra Wilson énekelt, a gitár, harmonika és rumbatök, valamint basszus teljesen eltérő sávokból, távolságokból jelentek meg. Emellett ami leginkább megragadta figyelmünket, hogy milyen fegyelemmel és tiszta dallamossággal jelentek meg a basszusok. Kipróbálás előtt attól tartottunk, hogy a zárt kivitel felerősíti majd, vagy szétmossa a mélyhangokat. Szerencsére nem így történt. A Red Guitar-ban játszó nagybőgő játéka kellő finomsággal mutatkozott meg, túlzó búgás, puffogás nélkül. A magas frekvenciás hangok kissé szárazon jöttek át, majdnem élesen, de megálltak egy olyan szinten, hogy ne bánjanak túl fárasztóvá. A rumbatok sistergése nem volt olyan lebegő és finoman ábrázolt, mint a drágább Sennheiser rokonokkal, de önmaga kategóriájában tisztességes bemutatkozót tartott tesztalanyunk.

Másik emlékezetes pillanat volt az Oscar Peterson Trio - You Look Good To Me c. száma, melyet a We Get Requests c. albumról hallgattunk. Itt sikerült jobban megérteni a HD 620S fő értékét, konkrétan vártnál magasabb sebességét. Nemcsak a nagybőgőt, hanem a pergődobot is realisztikus dinamikával kezelte. A zenészek nem zavaró mértékben, de kissé közelebb tolódtak egymáshoz a fejünkben kialakított virtuális hangszínpadon ahhoz képest, amit a nyitott alternatívák nyújtanak. Viszont a hangszerek dinamikus lekövetése egy igazi zenei előadás illúzióját keltette. Csukott szemmel simán elhittük, hogy a tudatunkat valaki a hús-vér zenészek közé helyezte, annak ellenére, hogy a cintányér ismét picit erős kontraszttal jött át.

Ezután progresszív rock vizekre eveztünk, Joe Satriani - Wind in the Trees c. művét is rátettük a lejátszási listára. A lábdob ismét meglepően feszes, pontos volt. A basszusgitár intenzitása és tónusa szépen beilleszkedett a többi zenész közé, de közben nem vált mélyhangban szegénnyé az összkép. A főszerepben játszó elektromos gitár gazdag részletességet kapott. Az általunk eddig kipróbált, drágább Sennheiser modellek finomabb lecsengéssel jelenítették meg a cintányért és Satriani játékát közelebb, markánsabban helyezték el a középpontban. Ám a nagytestvérek egyike sem volt zárt. Nemcsak a hangszigetelésért cserébe fogadtuk el könnyebben a HD 620 "hibáit", hanem azért, mert azok nem kifejezetten hibák voltak. Helyenként enyhén nyersebb hangszínt és kevésbé tág térhatást nyújtott, de a kanapén elnyúlva, csukott szemmel simán megoldotta, hogy mentálisan kikapcsolja a gondolatokat. A Sennheiser fejhallgatókról sokan állítják, hogy melegebb hangzást és basszus orientált karaktert képviselnek. Tesztalanyunknak valóban a mélyhang volt fő erőssége, de inkább a részletesség és kevésbé a domináns erő miatt. Vagy mégis? A kritikus meghallatás e pontján modernebb és zúzósabb stílusok felé vettük az irányt.

A Röyksopp - Monument c. művének elvont, tág atmoszféráját szépen ábrázolta tesztalanyunk. Ahogy az elegén beindult jellegzetes, feszes basszusra alapozott üteme, meglepően fegyelmezett, kontrollált mélyhangok jutottak fülünkbe. A magasabb frekvenciák kissé világos, neutrális módon jelentek meg. Utóbbi nagy hangerőn kevésbé simogató, inkább száraz irányba terelte az összképet, de általános közepes terhelésen nem okozott semmi problémát.

Miután kiderült, hogy új énekessel folytatja pályafutását a Linkin Park (From Zero c. albumuk már előrendelhető), elfogott minket a nosztalgia és ismét beléptünk a Meteora kőkemény világába. A HD 620S zseniális textúrával adta át az elektromos gitárok érdes karakterét és a dobjátékos is feszesen, dinamikusan ábrázolta. Az énekhang jól elkülönült a többi hangszertől, de minket különösen a basszus tonalitása nyűgözött le. Összességében energikus, izzó, kellően odacsapós érzettel jött át a Somewhere I Belong és a Faint is. Utóbbinál még libabőrre is sor került annak ellenére, hogy a Sennheiser kissé erőteljesen "rajzolta meg" a hevesebb cintányéros részleteket.

Megjegyzés: a tesztelés RME ADI-2 DAC FS használatával történt, amelyet AudioQuest Carbon USB kábellel csatlakoztattunk egy iMac számítógéphez.

Figyelemreméltó a basszus stabilitása, 20 Hz-nél durva beesés nélkül indulnak az alsó frekvenciák. A mély/közép és közép sáv is kontrollált, 4 és 6 kHz körül figyelhető meg beszakadás. 9 kHz-en egy hegycsúcsot látunk, ami valószínűleg szerepet játszik benne, hogy a cintányérok és egyéb csilingelő, éles hangrészletek erősebb terhelésen extra kontraszttal jönnek át, ha nem nyúlunk utólagos EQ-hoz.

Végszó

A Sennheiser HD 620S izgalmas hangkarakterrel rendelkező fejhallgató, mely az átlagos középkategóriához és egy mezei Bluetooth füleshez képest sokkal precízebben adja vissza a zenét. A frekvenciákat szebben árnyalja, ami ténylegesen minőségi idővé, kellemes kikapcsolódássá teszi a meghallgatást. Hogy ez teljesüljön, mint minden hifi fejhallgató esetében, minőségi zene és elektronika egyaránt szükséges. Bátran lehet alkalmazni sokféle felhasználási területre, hétköznapi multimédiás tevékenységek esetén (filmnézés, videójáték) is lehet értékelni tudását. A Sennheiser bölcsen tette, hogy ezúttal a középkategóriára fókuszált és meglévő modellek csiszolgatása helyett egy évek óta létező űrt töltött be saját kínálatában.

A HD 620 néha kissé erős, kontrasztos módon kezelt egyes apró részleteket, de könnyű megbocsátani a széles hangszínpadért cserébe. Intenzívebb könnyűzenei stílusokkal (dubstep, elektronikus, metal és ehhez hasonlók), első nekifutásra egyesek lehet, hogy nyersnek fogják találni. Emiatt a vadabb műfajok szerelmeseinek javasoljuk, hogy személyesen is kipróbálják vásárlás előtt - klasszikus zene és jazz kedvelők viszont sokkal valószínűbb, hogy rögtön kedvelni fogják a fentebb ecsetelt pozitívumok miatt. A dinamikája és textúrája kellemes meglepetésként hatott, ráadásul mindez zajosabb környezetben is megmarad. Mint minden középkategóriás fejhallgató, egyértelmű kompromisszumokat hordoz, de azokkal együtt határozottan megérdemli az Ajánlott Vétel cédulát. Reméljük, hogy esetlegesen érkező utódja kevésbé műanyagos külsővel készül majd, de a kritikus fizikai pontokat illetően (moduláris kábel, fém szárbetét, hosszabb távú kényelem, stabilitás) ez a modell kifejezetten szépen vizsgázott. Végre kézzelfogható lépés az irányba, ahova sokan szeretnének haladni a privát zeneélményre vágyók.

Műszaki adatok

Mérleg

+ A hagyományos zárt fejhallgatóknál szélesebb és nyitottabb hangszínpad

+ Gazdag, szépen kontrollált basszus, intenzívebb műsorokhoz is kellő feszességgel

+ A részletek elkülönítése, hangsávok, hangszerek szeparációja jobb a vártnál

+ Hosszabb távon is kellemes komfort

+ Több helyzetben használható, nem ereszti be a külső hangokat úgy, mint egy nyitott fejhallgató

- Vastagabb szárú szemüveggel előfordulhat, hogy csökken a basszus ereje

- A széria nyitott (és drágább) modelljeihez képest szerényebb fizikai kivitel

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu