Ha akadna olyan hangfal gyártó, aki az ajánlásában használná a „nem csak szép” kifejezést, valószínűleg sokan a Sonus faberre gondolnának elsőként. A legtöbb más gyártó elsősorban az akusztikus tervezési szempontokat helyezi előtérbe, ám az olasz üzem tényleg sokat ad a megjelenésre. Ez természetesen támadási felület azoknak, akik nem tartoznak a rajongóikhoz. Minden esetre ők azt vallják, hogy minden amit gyártanak, szépnek és jól hangzónak kell lennie. Minél jobban belemerülök ebbe a kettősségbe, annál inkább nyilvánvaló, hogy mekkora kihívást jelent, de abban a magasságban, ahol a Guarneri G5 foglal helyet, az elvárásaink is nagyon nagyok úgy hangzás, mint a vizuális megjelenés tekintetében.
A megjelenésére vonatkozóan bizton állíthatom, hogy nem lesz rá panasz. Azt is állítom, hogy egyben lenyűgöző mérnöki munka áll mögötte. A típus jelzésben a G5 azt jelenti, hogy ez már a régóta futó Guarneri ötödik generációja. Az általános alapok változatlanok, két-utas rendszerű, hátsó kicsatolással, állványos, ám megvalósítás módokban jelentősen eltér az elődtől.
DAD rock:
A magas sugárzó egy 28 mm-es lágy dóm, ami a Sonus faber ikonikus Damped Apex Dome technológiája. A membrán előtt egy függőleges áthidaló elemre rögzített kis tüske hivatott arra, hogy a fázison kívüli hang anomáliákat kiküszöbölje, másodlagos funkciója pedig az, hogy védelmet nyújtson a kis kezek, vagy más kósza behatások ellen, amire a védőrács nem igazán alkalmas. A keresztváltó a 2,2 kHz-es törésponti frekvencián adja át a jeleket a 150 mm-es mélyközépnek. Ennek membránja cellulóz pép, amit különböző természetes anyagok felhasználásával merevítenek.
A membrán mögött rejtőzik az a dolog, amiben a G5 jelentősen különbözik az elődtől. Új neodímium mágnesmotor hajtja, ami alacsonyabb tartományon is képes a torzítás mentes hangra. A Sonus faber azt mondja róla, hogy 15 Hz a rezonancia frekvenciája, ami lehetővé teszi az átvitelt 40 Hz-re csökkenteni. Sokat dolgoztak azon, hogy fokozzák a driver sebességét.
A keresztváltó méretezését hallgatási tesztekkel és számítógép szimulációval állították be. Magas minőségű alkatrészeit kézzel forrasztják a nyomtatott áramköri lapba. A két bemenet csatlakozás hagyományosnak tekinthető, kettős kábelezést, vagy kettős erősítést tesz lehetővé. A Sonus mérései szerint nincs drasztikus eltérés a műszaki paraméterekben az elődhöz képest. 86 dB/W az érzékenysége, 4 ohm az impedancia, ami azt jelenti, hogy relatív magas a teljesítmény igénye.
Jelentős különbség:
A kabinet kialakításában szintén jelentős változtatásokat végeztek. A Sonus faber 2021-ben megvásárolta a De Santi asztalos műhelyt, ami korábban csak mint beszállító dolgozott nekik. Kívülről ugyan nem látványos a változás, de az új hangfaltest belső része jelentősen módosult. Megtartották a lant formát, de a belső merevítéseket áttervezték. Az alsó és felső részeket összefogó fém szerelvénynek és a pontos méretezésű merevítésnek köszönhetően nagyon merev konstrukció a végeredmény.
A Guarneri G5 hátsó kicsatolású szellőztetett doboz, bár ez alig látszik rajta. A fém profilban található nyílásokat Stealth Ultraflex rendszernek nevezik. A fém profil egyébként komoly segítség a merevség fokozásában. A látható fém részek nagyrészt sötét felület kezelést kaptak, és elegáns összhatást keltenek.
Kiváló minőségű kidolgozása a legapróbb részletekig kiterjed. Nagyon tetszett a fém-fa-bőr kombinálásának módja. A G5 tervezésekor figyelembe kellett venniük az előd hagyományos megjelenését, de modern változatot kellett alkotni. Nem nyúltak azokhoz a design elemekhez, amelyek jól beváltak, de kortárs módon tálalták. A vizsgálati mintáim wenge színűek voltak, és szerintem megérik az állvány nélküli 13.000 fontos árcédulát. Eddig csak az esztétikáról beszéltem, de tudniuk kell, hogy a Guarneri a kedvenc Sonus faber hangfalam, olyan számomra, mint John Candy a sárkányrepülésben.
Állvány:
A legtöbb vásárló számára a Guarneri G5 nem áll meg 13 ezer fontnál, megmondom miért. A Sonus faber a honlapján kísérletet tesz, és a hangfalakat polcra helyezve is bemutatja, mert a dedikált állvány 3200 font. Még akkor is drágának minősül, ha figyelembe veszem a prémium minőségét. Ám a vizuális illeszkedés végeredménye vitathatatlan. Valami más olcsóbb állványon olyan hatást keltene, mintha az Armani öltönyéhez vasalt orrú bakancsot venne fel.
A hang megítélés tekintetében inkább amolyan félig tele pohár embernek tekintem magam. Nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy a végső döntő bíró legyek a hangminőség tekintetében. Inkább a tapasztalataimat osztom meg, és segítek jól megítélni az optimális használat módot. Ezt a gondolatot azért írom le, mert napokon át küszködtem azon, hogy miként írjam le a tapasztalataimat. Végül úgy döntöttem, hogy azt a kérdést fogom megválaszolni, hogy kinek fognak tetszeni.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szidni fogom, mert elképesztő dolgokra képes, és hallható a gyártó erőfeszítése a hangzás javításában. Rengeteg olyan pozitívuma van, amit a Sonus faber hanggal társítanak a rajongók. Larkin Poe Blood Harmony (24/96 Qobuz) Deep Stays Down számában a Lowell nővéreket állítja a hallgatás középpontjába. Az énekhang gazdag bemutatás módja anélkül tereli rájuk a figyelmemet, hogy karikatúrát csinálna belőlük. A mögöttük megszólaló gitár riff élénk, és valósághű, a tonalitás reális. A kettő együtt pedig nagyon élvezetes, mert a reprodukció soha nem csap át impresszionista stílusba.
Túlmutat az elődön
A szám közepén megszólaló basszus mutatja meg igazán a változást. Akik ismerik az elődök hangját, azok számára szinte hihetetlen, és úgy érezheti, hogy képtelenség. Félreértés ne essék, van olyan pontja az átvitelnek, ahonnan nincs tovább lefelé.
A Penguin Cafe Handfuls of Night (Erased Tapes) összetettségét szépen megmutatja, nem mos össze semmit, torlódást nem érzékelek. A gyártó törekvése a mélyközép sebességének fokozására, itt kamatozik. Valódi lendülettel mutatja meg a zene ritmusát.
Még mindig nem végeztem a pozitívumokkal. A Penguin Cafe felvétele a Greenpeace szervezet segítségével készült, és az Antartktisz tájainak sebezhető voltát szeretné bemutatni. Igyekszik hatalmas tereket ábrázolni, amiben a Guarneri tökéletes partner. A korábbi verzióval összehasonlítva kifejezetten inert. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy annyira nem érzékeny a tökéletes elhelyezésre. A hátsó port hatékonyan segíti az átvitelt, és a stílusa természetes. Természetesen, ha falnak szorítja, azt nem fogja szeretni, de 30 centiméternél egy kicsit nagyobb távolság már elég neki.
Miért vagyok ennyire visszafogott? A fent felsorolt pozitív tulajdonságok mellett éreztem némi visszafogottságot a hangban is. Ez ezen az árszinten nem elfogadható. Az év elején meghívtak a Sonus faber új Heritage sorozat bemutatójára, ahol teljesen elvarázsolt a Guarneri G5 energiája. Némi kísérletezés és megszületett a válasz.
A hallgatási hangerő:
A bemutatón a sok látogató miatt értelemszerűen nagyobb hangerőt használtak. Amikor aztán én is megnyitottam a csapokat, az eredmény sokkal meggyőzőbb lett. Semmi nem készített fel Peter Gabriel 1987-es élő előadására a Live in Athens (Real World Music), amit újra hallgattam kicsit nagyobb hangerővel. A Sonus faber olyan energiával és örömmel rontott be a San Jacinto-ba, hogy elképesztett. Minden megjött, amit korábban hiányoltam. Gabriel nyers énekstílusa és szenvedélye, a közönség tapintható rajongása, ott termett. Aztán minden korábbi felvételt újra hallgattam immár nagyobb hangerőn, és ugyanezt az örvendetes javulást tapasztaltam.
Itt egy pillanatra álljunk meg, és tisztázzuk a dolgokat. A bűvös szám, amin a Guarneri G5 életre kelt, az 75 dB a hallgatási pozícióban. Sokaknak ez távolról sem tűnik hangosnak, de biztosan lesznek olyanok is, akik nem használnak ekkora hangerőt. Összehasonlítva a Kudos Titan 505 hangfallal, az alacsonyabb hangerőn képes az érzelmi hatást megadni. Kimondható tehát, hogy az új Sonus faber meghálálja a hangerő növekedést, és rengeteget javul a bemutatója.
Olyan mint egy Lancia:
Használja olyan módon a Sonus faber Guarneri G5 hangfalát, mintha egy Lancia Delta Integrale autót a versenypályán. Azzal sem jó a csúcsforgalomban araszolni. Amíg a bemutatót írtam róla, megjelent a Sweat philadelphiai banda debutáló albuma a Who Do They Think They Are (TeePee Records). Olyan a hangzás, ami 1976-ra emlékeztet, de a G5 felvette a kesztyűt. Izgalmas, és megdöbbentően dinamikus.
Összefoglaló:
Ennek a rövid értékelésnek, és a hangfallal kapcsolatos felfedezésnek köszönhetően azt tudom mondani róla, hogy örülök, hogy én írhattam róla. Ha a zenehallgatási szokása megengedi a kicsit nagyobb hangerő beállítást, kivételes örömökben részesülhet vele. A fizikai szépsége vitathatatlan, és széles zenei skálán alkalmazható. Benne van, amit a Sonus faber évtizedek óta jól csinál, és ehhez hatalmas térábrázolás, valamint mesés hallgatási élmény párosul.
Írta: Ed Selley
2024. május 23.
Forrás és képek: HiFi+ és Sonus faber
Forrás: Audiophile-szalon.hu
