Mikor a Lumina II Amator megérkezett, kétszer is ellenőriztem az árát, sőt később is, mert nem hittem el, hogy csak kétszáz dollárral drágább, mint a 2021-ben bemutatott Lumina II alap modell.
Ez mindössze 15 százalékos áremelkedés, de az Amator verzió bőven beleférne még akár 40 százalékkal magasabb árkategóriába is. Ugyanez a véleményem a Lumina V Amator-ról is. Annak ára 17 százalékkal magasabb, mint az alap kivitel Lumina V, de annak is 4000 dollár, vagy akár még magasabb árkategóriában is lehetne keresni valója.
Amikor megkérdeztem Cucuzza urat, hogy terveznek-e hasonlót a Lumina sorozat többi tagjával, például a Lumina I legkisebb állványossal, a Lumina III állóval, vagy a Centerrel, a következő választ kaptam:
Egyenlőre csak azzal kísérleteztünk, hogy a Lumina II, és Lumina V hangfalakba építettük be a Homage szériába fejlesztett keresztváltó rendszereket, hogy megtudjuk, a Lumina drivereken is hatékonyak-e. A hallgatási teszteken azt tapasztaltuk, hogy az új fázis beállítás nem csak a tonalitásra volt jótékony hatással, de a basszus átvitelre és az általános időzítésre is. Olyan kedvezők voltak a tapasztalatok, hogy úgy döntöttünk, építünk két speciális változatot, ami betekintést ad a Homage hangzás világába megfizethető áron.
Cucuzza úr, a változtatások közül a legjelentősebbnek a keresztezési frekvencia módosítását említette. Míg az előd Lumina II 1800 Hz, az Amator 2600 Hz-re van beállítva. Ez módosítja az általános hangzás képet, mert a magasabb érték nem kényszeríti a csipogót a komfort zónáján kívülre, ami a torzítást és a tömörítést csökkentette. Az Amator hangfal érezhetően másként szól, mint a normál verzió.
További eltérés az alap modelltől a megjelenés. A Lumina előlapja mindkét kivitelben 3/8 inch vastag rétegelt falemez. Az alap matt dió és wenge mellett fényes fekete színben rendelhető. A fa mintákat juhar berakások díszítik. Az Amator előlapja halszálka mintázat berakások nélkül. A dió és wenge magas fényű verziók mellett újdonság szín a vörös, ami a vizsgálati mintám. Ugyan soha nem volt Lumina II alap verzióm, de birtokomban van egy Lumina III matt dió színben, amit szeretek. A Lumina II Amator Red ehhez képest merész, és fényűző. A felső részen van egy fém Amator logo.
Minden hangfal Olaszországban készül. Az MDF kabinet mérete 12×7,1×10,3 inch, és az előlapon kívül mindenhol fekete műbőrrel van bevonva. Dupla bemenetek a hangfal csatlakozásnál. Mindkét modell sorozatban egyforma a hangszóró készlet. 1.14 inches Damped Apex Dome (DAD) magas, és 5,9 hüvelykes mélyközép, amely alatt a Sonus faber Stealt Reflex kicsatoló nyílás található. A port okosan egy kb. ¾ inches bordázott műanyag bázison foglal helyet, előre szélesedő formában.
A keresztezési frekvencia értékétől eltekintve mindkét modell specifikációja megegyezik. Elvileg 55 Hz-is mennek le, és 24 kHz-ig reprodukálják a magas tartományt. A névleges impedancia és érzékenység 4 ohm 86 dB, ami azt sugallja, hogy kell neki a teljesítmény. A gyártó mindkét modellhez 30-150 W erősítőt javasol. Én kétféle erősítővel próbálkoztam, amelyek 100 W névleges teljesítményre képesek, mindkettő elegendőnek bizonyult. Szóval bármi, ami a 150 W-ot közelíti, túlzás lenne.
TV szoba meghallgatás tapasztalatok:
Több mint 25 éve értékelek hangfalakat. A közelmúltig a vizsgálataimat a referencia szobámban végeztem. Az alapterülete 16×36 láb, ennek elülső részében szoktam felállítani a hangfalakat. Ez állók esetében mindig jól működött, de régóta felismertem, hogy túl nagy egy kis állványosnak. Itt soha nincs rend, mivel zsúfolt munkaterület, ezért egy ideje már kisebb helyiségben is meghallgatom a vizsgálati mintáimat.
A nappalim mérete kb 14×18 láb. Ebben fejeztem be a Lumina II Amator meghallgatását, de a tesztet a családi szobában kezdtem, ahol a TV található. Ez a szoba szabálytalan alakú, 13×22 láb méretű. A hosszú fal mellett ülünk, szemben a TV készülékkel, kb 10 láb távolságra. Méretének és berendezésének köszönhetően ez remek hallgatási helyszín a TV két oldalán elhelyezett hangfalaknak. Talán ez közelíti meg leginkább a valós viszonyokat, ahol majd a hangfalat a felhasználók is felállítják.
24 inches magasságú Monolith állványokon, egymástól 6 láb távolságra voltak a TV szekrény két oldalán. A hátsó faltól 18 inch volt a távolság. Egy Emotiva BasX TA1 integrált erősítőt használtam, amelynek névleges 100 W teljesítménye elegendő volt a Lumina meghajtásához. Nordost Red Dawn hangszóró kábelt használtam, ami kb. 20 éves, de már nem gyártják.
A kritikus zenehallgatás előtt néhány epizódot lejátszottam rajta a Succession című TV sorozatból. Amit hallottam, illetve nem hallottam az a hang színezése és a tonális anomáliák. A párbeszédek természetesen és tisztán érthetően szólaltak meg, jobbak voltak az itt általában használt M22 hangfalaimhoz képest. Nicholas Britell zenéje kb. 60 Hz-ig megy le, de erőteljesnek és egészen ütősnek hallatszott. Persze az Amator nem versenyezhet egy állóval, mégsem éreztem vékonynak. A magas hang tartomány szépen csillog, de soha nem éreztem túl fényesnek.
Aztán kipróbáltam néhány szintén életszerű helyzetben, néhány YouTube koncert videóval. The Tragically Hip, Don Henley, Tracy Chapman, Fleetwood Mac mellett néhány más előadót is meghallgattam. A sorozat nézésekor szerzett tapasztalataim beigazolódtak, és az ütős mély basszus mellett kifejezetten tiszta természetes közép tartományt, és szépen szóló, de nem harsány magas tartományt hallottam. Még egy dolog feltűnt. Akárhogy figyeltem, nem érzékeltem az átmenetet a mélyközép és a magas között. Úgy tűnt, mintha egy forrásból szólna minden hang, nem pedig kettőből. Ez a kiváló keresztváltó beállításnak köszönhető.
Hallgatás tapasztalatok a nappaliban:
Aztán átvittem az Amatorokat a nappalimba. Egymástól kb. 8 lábra voltak (csipogó közepétől mérve) elhelyezve, és a hátsó fal előtt 18 inchre. Hozzávetőleg 15 fokos szögben befelé forgattam őket. Ebben a rendszeremben egy Marantz 40N integrált erősítővel hajtottam a hangfalakat, ami 100 W névleges teljesítményre képes. A hangerő 45-ös értéken volt általában a maximális 100-ból. Ha túlléptem volna a 60-at, az már biztos, hogy sok lett volna a Luminának.
Kétféle hangszóró kábellel kísérleteztem. Végül is a QED XT25 volt beépítve a legtöbbször, ezt szoktam ebben a szobában leggyakrabban használni. A kábel ára 2 méteres hosszúságban 100 dollár alatt volt, amikor megvásároltam. Úgy gondoltam, hogy a Lumina II Amator kettős bemenete megér egy próbát, ezért egy ausztrál Osborn Datalink (kb 350 ausztrál dollár) 3 méteres verzióval is teszteltem. Az Osborn kábelek sötét színűek, és sokkal vastagabbak mint a QED, ami kezdetben elferdítette a benyomásaimat a basszus átvitelről. Lelki szemeim előtt a vastag fekete több basszust mutatott. Amikor aztán oda-vissza váltogattam a kábelek között megdöbbenve tapasztaltam, hogy erről szó sincs. Tehát úgy a vastag kábel, mint a kettős kábelezés nem jelentett több basszust (legalábbis nálam). Azt tanácsolom, hogy szerezzen be hozzá egy jó hangfal kábelt, és ne azzal fáradozzon, hogy kettős kábelezést épít ki drágán.
A nappaliban csak zenét hallgattam. A 70-es évek korszakából Fleetwood Mac Roumors (Warner Bros BSK 3010) lemezének első oldalát tettem fel a Pro-Ject X1 lemezjátszómra, és a Marantz phono bemenetét használtam. Leginkább a dob és a basszus gitár bemutatás módjára voltam kíváncsi a Dreams című számból, de mint kiderült a többi muzsikán is sokkal többet kaptam, mint vártam.
A basszus meghökkentően mélyre ment, alacsonyabbra mint gondoltam. Persze a lábdob és a basszusgitár súlya a méret miatt kicsit hiányos. Egy jó szubbal viszont ez pótolható. Az Amator középtartománya csodálatosan tiszta. Stevie Nick hangja ezen a számon elveszne a számban, ha nem lenne jó a közép. A vokál viszont szépen elkülönült, anélkül, hogy természet ellenesen kiemelkedett volna. Ebben a számban a magas nem olyan jó, de annak tesztelésére ott a Second Hand News amelyben Lindsey Buckingham akusztikus gitárja fontos szerepet játszik, sőt a Never Going Back Again, ahol Lindsey nem csak gitározik, de énekel is. A bemutató élénkebb volt annál, mint amihez szokva vagyok, de egyáltalán nem nevezhető túl fényesnek, vagy kiemeltnek.
A hallgatásakor a Lumina II Amator minden alkalommal megörvendeztetett a tonalitásával és a képalkotásával. A Dreams felvételében a dobok hangja széles, de az ütés helye egyértelműen meghatározható. Az első oldal utolsó száma a Songbird, amin a Lumina kiválóan érzékeltette az University of California Zellerbach Auditorium termének akusztikus környezetét, ahol Christine McVie zongorán játszott és énekelt.
Digitálisra váltottam, és Tidal kínálatban válogattam a HEOS platformról. A DAC a Marantz beépített analóg konvertere volt. Van Morrison Poetic Champions Compose (16/44.1 FLAC, Mercury Records / Tidal) lemezét indítottam elsőként. Az első szám a Spanish Step, amelyben Morrison szaxofonon játszik, nem tartalmaz éneket. A szaxi hangja csodálatosan tiszta. A magas tartomány balanszos, túlzó csillogásnak vagy homálynak nyoma sincs. Ugyanez igaz a The Mystery című számra. Ebben Morrison hangja telt, és pontosan helyezkedik el a színpad ábrázolásban. Ami igazán megdöbbentett, az a harmadik szám a Slipstream bemutatás módja volt. A színek és a hangok teljes terjedelmét néha csak konstruktív képzelő erővel lehet pótolni. Nos, jelen esetben nem. A Sonus faber Lumina II Amator olyan látványos háromdimenziós teret ábrázolt, amihez nem volt szükség képzelő erőre.
Marc Anthony „Punta Cana” (16/44.1 FLAC, Sony Music Latin / Tidal) felvétele a bachata néven ismert dominikai tánczenei stílus. Mivel többször is jártam a Dominikai Köztársaságban a Punta Cana üdülő övezetben, ismertem a stílust. Anthony viszont a saját stílusában, erőteljes ének centrikus módon élénk ütőhangszer kísérettel játssza.
A Lumina II Amator tiszta középtartománya nagyon jól profitált a bemutatóban, és Anthony hangja szinte tapintható jelenlét érzettel szólalt meg. Meghökkentően ütős a basszus hangszerek ábrázolás módja, nem várnám el egy akkora hangfaltól. Ám amikor a hangerőt feljebb tekertem, a hang kissé élesedni kezdett. Ezt a felvétel módjának tudom be, mivel korábban nem tapasztaltam. Tudni kell, hogy Anthony felvételei kissé magasba húznak, ám ez csodálatos élénk hangulatot kölcsönöz nekik. Ezt a hangulatot az Amator még egy kicsit fokozta.
Billy Joel „Turn the Lights Back On” (16/44.1 FLAC, Columbia Records / Tidal) című száma a piano man 1970-es korszakát idézi. Nagyon szeretem ezt a dalt. Bárcsak egyszerűbb lenne a hangszerelése, hogy Joel hangja és zongorája jobban érvényesülhessen. Itt a zongora hangját figyeltem. Eléggé kidolgozottnak és természetesnek hangzott. Az alsó vége is kielégítő, emiatt kimondható, hogy a Lumina II Amator sokféle zenei műfajt kiválóan képes jól tolmácsolni.
Következtetés:
Feltételeztem, hogy a Lumina sorozat neve a fénnyel van kapcsolatban. E-mailban megkérdeztem, hogy erősítsék meg. Cucuzza úr a válaszában kifejtette, hogy ez egy mozaik szó, ami a LUxus, a MInimalista és a NAturális szavakból állt össze. Az Amator már teljesen egyértelmű, olaszul szeretőt jelent. A Sonus faber Lumina II Amator tehát több szempontból is vonzó. Minden bizonnyal a legszebb mini monitor, amit valaha is láttam. A vonzereje nem csak a megjelenésére vezethető vissza, hanem arra is, ahogy dalolni tud.
A basszusa méretéhez képest meglepő, a közép tartománya tiszta és balanszos, a magas tartomány pedig enyhén emelt. Ennek köszönhetően a legtöbb felvételt élénken szólaltatja meg. Vegye figyelembe, hogy az eredendően fényes felvételeket kicsit tovább fényesíti, ezért javaslom, hogy saját felvételeivel is hallgassa meg őket. Az minden esetre meg fogja majd lepni, hogy milyen jól ábrázolja a színpadot, és az akusztikus környezetet.
Figyelembe véve a mesés megjelenését, és az építési minőségét amit olasz módra varázslattal hintettek meg, a Lumina II Amator ára teljesen elfogadható. A Sonus faber könnyedén magasabb árkategóriába is sorolhatta volna, és még akkor sem vádolhatná őket senki kapzsisággal. Lehet, hogy ez a gyártó belépő kategóriája, de sem a megjelenése, sem pedig a hangja alapján nem nevezhető annak.
Írta: Doug Schneider
2024 Március 1.
Forrás és képek: Soundstagehifi
Forrás: Audiophile-szalon.hu
