Miután az első audió rendszerét 3-5 évig használta, a legtöbb audiofil elgondolkodik a korszerűsítésről. Aki megengedheti magának, ilyenkor hatalmasat lép előre, és rengeteget költ. De ezt nem sokan tehetik meg. Gyakori példa, hogy a belépő kategóriás rendszert egységenként frissítve próbálnak javítani a hangzáson. Ahogy a technológia fejlődik, a gyártók a korábbi zászlóshajóhoz fejlesztett csúcskategóriás megoldásokat idővel a közép, és belépő szintű berendezéseibe is beépíti. A csepegtetett technológia használata igen költséghatékony dolog, és lehetővé teszi kiváló ár-érték arányú termékek megjelenését. Tesztünk főszereplője a Sonetto I kiváló példa erre.
A fent felsorolt indokok késztettek arra, hogy bemutatót írjak róla. Először a müncheni kiállításon láttam őket Németországban. Mivel a hangfal nem a csúcskategóriát képviseli, „csak” egy két-utas kis állványos, valójában igen ritkán lehet vele találkozni. Mindenhol a magas modelleket mutogatják, és kevés esély van a gyártó fáradságos munkájának megfizethető kínálatát hallgatni, pedig ezt sokan sajnálják. Nagyon szép hangfalpárról beszélünk. A Sonus faber hangja pedig elbűvölő, ahogy majd később ezt részletesen kifejtem, de elsőként beszéljünk a tervezési koncepcióról.
A Sonetto az olasz nyelvben hang, dallam jelentést hordoz, és a középkori Európában egyfajta igen népszerű megzenésített verselési forma volt. Rövid balladák, akkordok, amik a gyártót az olasz irodalmi történelem szellemének továbbvitelére inspirálta.
Amúgy a Sonetto széria az Olympica Nova alatt, és a Lumina felett helyezkedik el a hierarchiában. Az ár még megfizethető, és a sorozatban állványos, álló, és center hangfalak is találhatók. Akát sztereó, akár házimozi alkalmazáshoz találhat hangfalat a kínálatban. Többféle szín közül választhat a feketétől a fehéren át a világos dió és a sötétebb wenge árnyalatig.
A tervezés módja:
A Sonetto I hangfalakat óvatosan vettem ki a csomagolásból. Az érintése kellemes élmény volt. a tetején bőr bevonat van a Sonus faber logoval díszítve. A súlya 5,5 kiló, ami nem jelentős. A méretei 35,9×21,9×30,5 centi. Először állványra tettem őket, aztán amikor átraktam a rögzített polcokra akkor értettem meg, miért nevezik polc hangfalnak is őket, és miért tetszik ott jobban az embereknek.
A bemutatóban szereplő pár nem zongora festett, hanem matt dió, amin szerencsére nem látszanak az ujjlenyomatok. Nagyon kellemes érzés megérinteni. A forma az Európában népszerű lant alak, ami a középkort idézi. Amúgy akusztikusan is praktikus, mert nem alakulnak ki állóhullámok a belsejében. A hátlapon kis tábla található amelyen a sorozatszámon kívül a Made in Italy felirat is szerepel. Olyan, mint egy törzskönyv, és sokan nagyra értékelhetik. A dupla csatlakozás kettős kábelezést vagy kettős erősítést tesz lehetővé. Ránézésre a Sonetto I olyan mint egy kecses nő, aki nyugodt természetű. Nem túlzás azt mondani, hogy vonzó. Ebben az árkategóriában szinte példátlan a megjelenése. Gyanítom, bárki szívesen elnézegetné a nappaliban. Én legalábbis így tettem.
A hangszóró készlet:
Miután megcsodáltam a külalakot, beszéljünk a hangszóró készletről. A magas sugárzót a Sonus faber DAD (Damped Apex Dome) technológiának nevezi. Ez a magasabb Olympica szériában is megtalálható típus. A fém hullámterelő érintkezik a lágy dóm kúppal, aminek hatására a kupola nem egyformán rezeg, hanem minél magasabb a frekvencia, annál inkább a szélei rezonálnak. Ilyen módon elkerülik a deformáció által keletkező hang elszíneződést. Hozzáértést sugalló kifinomult módszer.
A Sonetto I mélyközepe természetes szálakkal kevert cellulóz. Ez nélkülözhetetlen a jellegzetes Sonus faber hangzáshoz, amit sok rajongójuk csodál.
Ha a hangját röviden szeretném jellemezni meleg, lágy a mély és közép tartományban. A keresztváltó a Paracross topológiát alkalmazza. A technológia lényege, hogy kétfelé osztja a szűrő áramkör részeit, és a negatív ágba is épít passzív alkatrészeket. Ez hatékonyan csökkenti a rádiófrekvenciás zavarok elleni védelmet, és javítja a felbontást.
Fontos jellemző még az, hogy a reflex kicsatoló nyílás a front panel alsó részén található, szélesen nyílik kétfelé. Ez teljesebb hangzást ad, és csökkenti a szélzajt. A kialakítás nagy szabadságot ad. Az audiofil zenehallgatónak nem kell a hátsó fal közelsége vagy az attól távoli elhelyezés miatt aggódni.
A hang:
Térjünk rá a hangra. The Pacific filmzenéjét választottam a tesztelésre. Nagyon tetszett ahogy a Sonetto I megszólaltatta. Elképesztett, hogy a kis méretű hangfalpár milyen pontos teret ábrázolt kiváló hangszer hang bemutatással.
Perlman hegedű válogatását indítottam el annak ellenőrzésére, hogy a hangszer hangok elválasztását ellenőrizhessem. Alig tudtam abbahagyni, annyira tetszett. A Sonetto I vonós előadás módja csodálatos. A hegedű folyékony, és fényes, még a húrt lefogó művész kezének munkája is érzékelhető. Amikor a zenészek belelendülnek, akkor is rendezett maradt. Minden más előnyét elfelejtettem figyelni, vagy ötféle hegedű muzsikát lejátszottam, pedig nagyon rövid volt a tesztelésre szánható idő. Én személy szerint akár reggeltől estig tudnám hallgatni, akkor sem unnám meg.
Miért nem hoztam eddig szóba a mélyhang tartalom átvitelét? Mivel a fent felsorolt zenei stílusokon nincs mindent elsöprő mélytartalom, a szívemre hallgattam, és nem is gondolkodtam rajta.
Biztos, hogy hiányérzetnek kellene lennie, hiszen csak 45 Hz-ig megy le a gyári adat szerint. Michael Jackson Billie Jean című számát indítottam el. Stabil és szilárd alacsony frekvencia aláfestést hallottam, ami bár hiányos volt, a hiányérzet nem volt erős. Miért? Mert a Sonetto technológiái minimálisra csökkentették az átmeneteket. A hangszerhang hű ábrázolása mellett jelen vannak a mélytartalom egyes részei is. Úgy tervezték a hangját, hogy a közép és magas tartományt ne színezze, így élethű a hangzás, a mélytartomány mennyiségét pedig az elhelyezéssel módosítani lehet. Ügyesen palástolja a hiányosságait.
Többféle zenei stíluson kipróbáltam, hogy ellenőrizzem a következtetésemet. Jazz, pop, elektronikus zene, és nagyzenekar. A Sonus faber Sonetto I hallgatása közben arra a megállapításra jutottam, hogy olyan, mint a víz. Sokféle módon ízesíthető, és attól függően, hogy milyen zenét hallgatok, még az állaga is változhat szilárdtól a folyékonyon át a légiesig.
Az olasz vérvonal hangzásának végső ellenőrzéséhez Diana Krall The Look of Love albumát választottam. Az énekesnő hangja középen előre összpontosul. Az alkotott kép specifikus, az átmenetek zajmentesek, még a be és kilégzés is érzékelhető. Bel canta. Az általános hangzás stílus meleg és bensőséges.
Ítélet:
Bátran kijelenthetem, hogy a Sonus faber Sonetto I hangszertől függetlenül természetesen és kiemelkedő módon teljesít. Az elektronikus hangszerek és a szintetizátor is jó átfedéseket mutat. Megfelelő módon ábrázolja a zenében a hierarchiát, értelmezi a zene természetes mondanivalóját, és képes a környezet bemutatására. Egyszerre nyugodt, elegáns, de tud robbanékony lenni, ráadásul szép a megjelenése. Ha otthonában fejlesztést tervez, adjon neki egy esélyt.
Írta: Gordon Lyn
Forrás és képek: HiFiReport és Sonus faber
Forrás: Audiophile-szalon.hu
