Ám a Solitaire T aktuálisan a világ legdrágább Bluetooth fejhallgatója a maga 1600 dolláros árcédulájával. Tele van a jelenlegi legmodernebb technológiákkal, és mint ilyen, azonnal felkeltette a figyelmemet, és arra csábított, hogy felfedezzem. A vele töltött hónapok után szívből örülök, hogy kipróbálhattam, mivel a sokoldalúsága messze jobb emlékeket hagyott maga után annál, mint amire az elején számítottam.
Ez a cikk már egy második vélemény róla. A Darko Audio másik munkatársa videó bemutatót készített, amelyben a Mark Levinson No. 5909 fülessel hasonlította össze. Kollégám más módokon használta, ezért mindenképpen érdemes megnéznie, hogy teljes képet alkothasson róla. A bemutatót ide kattintva tekintheti meg.
Általános bemutatás:
A Solitaire T a harmadik a T+A hierarchiájában. Az első két modell a Solitaire P és Solitaire P-SE „hagyományos” csúcskategóriás egységek. Ez azt jelenti, hogy fület körül ölelő párnájuk van, és szigorúan csak vezetékes módon hajthatók. Árban más gyártók csúcs modelljeivel versenyeznek, mint az Audeze, Focal, vagy Meze legdrágább egységei. Elengedhetetlen hozzájuk a megfelelő meghajtó erősítő, és a dedikált hangrendszer. A Solitaire T ezekkel szemben úgy írható le, hogy önálló megoldás integrált DAC és vezeték nélküli lehetőséggel, ami akár vezetékes meghajtással is használható.
Meglehetősen egyedinek számít például abban a tekintetben, hogy messze a potenciális versenytársak felett helyezkedik el árban. Bizony a piacon rengeteg Bluetooth fejhallgató kapható, ám ezek legnagyobb része tucat darab, amit 200 dollár körül árulnak. Ha a költségvetést feljebb tolja mondjuk 400 dollárig, már elérhető a Sony vagy a Sennheiser magas kategóriája, ami hangzásban, akku élettartamban, és kivitel tekintetében is tisztességes. Ám ezek elsősorban a mainstream fogyasztók, és nem az audiofil igényeket kiszolgáló darabok. Mostanában jelentek meg Focal és Bowers modellek, amelyek megpróbálják a hangzás élményt magasabb szintre emelni. A Mark Levinson 5909 is egyértelműen ilyen próbálkozás, ám a Solitaire T még ennél is nagyobb ambíciókat táplál a csúcskategória felé törekvésben.
A kivitel:
Miben más, ami miatt mégis megéri a komoly árát? Több dolgot is figyelembe lehet venni. A T+A mint gyártó ritka abból a szempontból, hogy gyakorlatilag minden kategóriában kínál termékeket az erősítőktől kezdve a DAC, hálózati lejátszó, CD és analóg lejátszókon át a hangfalakig, sőt a kábelekig. Rendkívül széles a paletta, ami megadta az alapot egy olyan összetett termék megalkotásához, mint a Solitaire T.
Több mint negyven éves múltra tekinthetnek vissza, és szemet gyönyörködtető drága berendezéseket gyártanak. Tudomásom szerint egyetlen kategóriában sem kínálnak büdzsé terméket. Ahol én lakok, ott a legolcsóbb erősítőjük 5000 dollár, a legkisebb állványos hangfaluk pedig 2000 dollár párban. Ennek tudatában már nem tartom meglepőnek a Solitaire T árazását.
Most pedig következzen a tervezés módja. A Solitaire T az alapoktól kezdve úgy épült, hogy a hangzás minőségét részesítse előnybe, de ez ne veszélyeztesse az akku élettartamát, és a mobilitást. A fülkagyló részben Qualcomm Bluetooth chipset található, ami az aptX HD, normál aptX, AAC, és persze az SBC kodekre is képes. Ám a zajszűrős fejhallgatókkal ellentétben ez külön minőségi DAC és erősítő egységeket tartalmaz. Ha például a High Quality Mode aktív, a Qualcomm chip csak mint Bluetooth híd funkcionál, és a jelfeldolgozást az ES9218 32 bites DAC végzi. Ennek analóg jele fog aztán a beépített erősítőkön keresztül a 42 mm-es transducerre kerülni. Ez a jel út egyébként hasonlít az általam nemrég véleményezett iFi Go Pod rendszeréhez, ám míg az iFi univerzális, a Solitaire T gondosan testre szabott módon finomhangolt.
Azok a felhasználók, akik kevésbé kritikus módon és helyzetben hallgatnak zenét, alkalmazhatják a Standard Mode beállítást. Ekkor a Qualcomm chip végzi a D/A átalakítást és az erősítést. Ez a mód áll rendelkezésre a legtöbb Bluetooth fülesben. Igen, csökkenti a hangzás minőségét, ám duplájára növeli az akku élettartamát. Az amúgy jelentős 35 órányi használat HQ módban megduplázódik, és 70 órán át lehet használni. Ez néhány esetben megérheti a kompromisszumot. A zajtisztító aktiválása ugyan némileg csökkenti az üzemidőt, de az még mindig lenyűgöző marad.
A T+A leginkább arra összpontosított, hogy a Solitaire T passzív módban, azaz kábellel jól szóljon. Sok más Bluetooth füles ezt egyfajta kényszer megoldás lehetőségnek kínálja, az akku lemerülés esetére. Mivel a legtöbb rivális design a DSP elektronikával javítja fel a hangzás hiányosságait, ez erősen meg is hallatszik rajtuk vezetékes módban. A Solitaire T viszont magas minőségű akusztikus csillapítókat és meghajtókat használ, ami azt jelenti, hogy kiválóan teljesít minden felhasználás módban. Több komoly fejhallgató erősítővel is meghallgattam, és pont úgy teljesített, mint amit egy kiváló vezetékes fülestől elvárható.
Végül, de nem utolsó sorban a T+A azt is lehetővé teszi, hogy USB csatlakozással számítógépről, okos eszközről használhassa. Ez a lehetőség is benne van a riválisokban, de ezek az integrált Bluetooth chiptől függenek hangminőség szempontjából. Ha azt is figyelembe veszem, hogy a Solitaire önálló USB/Bluetooth DAC és erősítő funkciókat kínál, az egyre indokoltabbá teheti a magasabb árcédulát.
A vezérlést apró gombok, csúszkák és érintésvezérlés látja el. A legtöbb riválisban ezek nem találhatók meg, ezért furcsának tűnnek. Ám néhány órás használat és kis gyakorlás után praktikus lesz. Nem mondom, hogy ez a leginkább intuitív amit valaha használtam, de biztosíthatom arról is, hogy nem a legrosszabb. Egyszerűen meg kell szokni.
Végül azt tudom róla elmondani – és tisztában vagyok azzal, hogy erre írásban való közvetítésére nincs mód – hogy fizikai szempontból a Solitaire T véleményem szerint nagyon is összhangban van az árával. Rengeteg tapasztalatom van a Sennheiser Momentum több generációjával, valamint a Sony WH-1000XM termékcsaláddal. Ezek mind igen jól megépített modellek, de a Solitaire T alumínium összecsukható verziója mellett játékszernek tűnnek. A T+A visszafogott design, de minőségre cseppet sem lóg ki a gyűjteményem sokkal drágább darabjai közül. A fekete ezüst vizsgálati mintám számomra tetszetősebb, mint a fehér, de ez egyéni preferencia kérdése. Viszonylag könnyű, kényelmes viselet még hosszú távon is, emellett strapabíró, hogy megfeleljen a mobil használat követelményeinek.
Vezetékes tapasztalatok:
Ahogy azt korábban már említettem, otthonomban elsősorban vezetékes módon hallgatok fejhallgatót. Mivel otthonosan mozgok ebben, természetesen a Solitaire T képességeit is így kezdtem tesztelni. Ilyenkor nem dolgozik benne a beépített DAC és erősítő rendszer. Annak ellenére, hogy vezeték nélküli alkalmazásokra is javasolják, én szerettem volna a hangját megtapasztalni mindenféle belső elektronikus segítség nélkül. Sőt, a gyártó azt állítja róla, hogy ugyanúgy használható vezetékes meghajtással, mint anélkül. Többféle DAC és fejhallgató erősítőt kötöttem rá. A forrás mag minden esetben Equi=Core 1800 táp kondicionáló, Matrix Element S streaming transport Roon-on keresztül, Audio Art kábelezéssel. Leghosszabb ideig a Cayin CS-100DAC (3399 USD) elektroncsöves kimeneti módban egy Pass Labs HPA-1 (3600 USD) fejhallgató erősítő hajtotta. Igen meggyőző rendszer, ami megfelel minden ambiciózus fejhallgató meghajtására. És a Solitaire T nem rettent vissza a kihívástól, hanem felvette a kesztyűt.
Néhány jó minőségű felvétellel kezdtem. Ezek nem afféle audiofil demó zenék voltak, mert azokat nem kedvelem. A Solitaire T gördülékenyen válaszolt mindenre. King Crimson-tól a Kraftwerk-ig, Aoife O’Donovan-tól az Aardvark Jazz Orchestra-ig a füles megfelelt a csúcskategóriás vezetékes elvárásaimnak. Az előadás módja gazdag, élénk. Inkább a Meze Audio Elite telt hangzására hajaz, és nem annyira semleges, mint az Audeze LCD-5. Nem kínál olyan mennyiségű eufonikus színezést, mint a ZMF Atrium Closed. A zene szerelmesei, akik kiváló minőségű felvételeket hallgatnak, megtalálják a számításukat, a Solitaire T hangját szeretni fogják.
A való világ muzikális kínálatára váltva képes lépést tartani olyan gyors és dús death metal zenékkel, mint a Beyond Creation, az Obscura, a Xoth és a Quo Vadis. Egyes elismert fejhallgató típusok, mint például a Sennheiser HD800, vagy HD800S, az ilyen típusú zenékkel nem teljesítenek túl jól. Élettelennek, túl analitikusnak tűnnek. Ezzel szemben a Solitaire T jól egyensúlyozott a tisztaság, gazdagság, és a dinamikus lendületesség keverékével. Összességében árnyalt kiegyensúlyozott egyéniség, ami egy cseppnyit eltér a klinikai semlegességtől, hogy vonzóbb legyen a hangja.
Meghajtás módot cseréltem, hogy kiderüljön hogy viszonyul a rendszer váltáshoz. Ugyanis egy ilyen magas árkategóriának kötelessége ezt megmutatni. Elővettem egy Musician Audio Aquarius R2R DAC-ot (2899 USD), és egy Cen.Grand 9i-806 Little Silver Fox erősítőt (2399 USD). A forrás maradt a Matrix Element S Roon-nal. Az eredmény gyorsabb, ám kicsit szárazabb hang, felfokozott csúcsminőségű csillogással, feszesebb, de kevésbé feltűnő alacsony frekvenciás beütésekkel. Inkább referencia stílusú hangnak nevezném, és hangulatomtól függően időnként örvendetes változást jelenthet a Cayin bársonyos fénye, és a Pass Labs morgása után.
Kimondható, hogy a T+A Solitaire T olyan fejhallgató, amit a meghajtás módjával lehet finom hangolni. Megdöbbentő, hogy ilyen gazdag, erőteljes, de mégis kiegyensúlyozott hangzást nyújt ez a kis méretű hordozható füles. Ám tökéletes termék nincs, három apró bírálatom azért felmerült.
Először is úgy gondolom, hogy a kompakt fülre helyezhető kivitel kevésbé kényelmes, mint a hagyományos (hatalmas) kialakítás fület körülölelő méret, amit általában az otthoni rendszeremben használok. Ez a szükséges rossznak tekinthető a mobil használat miatt, ami elkerülhetetlen.
Másodszor a színpad bemutatás módja intimebb, mit a teljes méretű referencia fejhallgatómmal. Ez véleményem szerint a kisebb kagyló mérethez kapcsolódik, és valószínűleg szintén elkerülhetetlen.
Végül pedig szerettem volna jobb kábeleket látni a gyári csomagolásban. Nagyra értékelhető, hogy a T+A rövid és hosszú verziót is ad hozzá, ám mindkettő vékony, és általános megoldásnak tűnik az amúgy hibátlan készletben. Hogy rontják-e a hangzás minőségét? Nem, erről szó sincs, de minden vásárló elvárná, hogy esztétikusabb és bizalomgerjesztőbb kábelt kapjon az 1600 USD árcédula mellé.
A T+A Solitaire T vezetékes potenciáljának megismerése után vezeték nélkülire váltottam, hogy megtudjam hol van az elkerülhetetlen kompromisszum. Google Pixel 8 telefont használtam, és a High-Quality módot aktiváltam. Érdekes módon az eredmény meglepően közelít a vezetékes benyomásaimhoz. Nem teljesen azonos, de a DAC és meghajtó erősítő cseréjekor tapasztal változásoknál kisebb. Őszintén bevallom, ennél sokkal drasztikusabb dolgot vártam a vezeték elvágásakor.
Az általános bemutatás mód kicsit laposabb a reakciót figyelembe véve, az alacsony frekvencia jobban eluralkodott (de nem ízléstelen mértékben), és a magas felbontás kicsit csökkent. Ez utóbbi valószínűleg tudatos beállítás, mivel a Bluetooth audió ebben a régióban mutatja meg a legnyilvánvalóbb hiányosságait. Aaron Neville-től Zoe Keatingen át Warcrab-ig terjedő zenei skálán meghallgatva ugyanarra a következtetésre jutottam, mint korábban. A Solitaire T örvendetesen közömbös a műfaj iránt, és univerzálisan tetszetős marad a hangzása, bármit hallgattam rajta.
Normál módra kapcsolva megkerültem a DAC és dedikált erősítő részt. Ekkor a Qualcomm rendszere végzett minden feladatot. A dolgok néhány lépést hátráltak az áttekinthetőség és valósághűség tekintetében. Nem drasztikus módon. Még mindig élvezhető maradt a klasszikus zenétől kezdve az underground stíluson át a hip-hop műfajáig.
A legnagyobb különbség a térérzetben tapasztalható. A hangszerek lokalizációja homályosabb, nehezebben meghatározhatók. Ez persze nem az a dolog, ami sokat számít mondjuk utazás közben. Másik figyelemre méltó változás a mélyközép és alsó közép tartományban történt, de csak a High Quality móddal való közvetlen összehasonlításkor tűnik majd fel. A változás nem olyan mértékű, hogy elrontsa az általános élményt. Nem szabad elfelejteni, hogy a Normal módot ingázás és szabadtéri használatra tervezték, ahol az akku élettartam elsőbbséget élvez az abszolút hűséggel szemben. Ha kibírja, hogy nagyjából tíz órán át hallgassa egy héten át, én ezt a beállítás módot is sikeres választásnak nevezném.
A zajszűrés minden hallgatás módban választható opció, beleértve a vezetékest is, ha az akku fel van töltve. Egész jó munkát végez a külső hangot tompítása során, ami mérsékelten zajos környezetben elkerülhetővé teszi a hangerő egészségtelen szintre való növelését. Ezt a paramétert ugyanabba az általános osztályba sorolnám, mint a Sennheiser és a Sony ami egészen jó, sőt osztályvezető. Amennyiben a zajtisztítás elsődleges prioritás, lehet, hogy más típust kell választania a nyilvánvaló hangzás kompromisszumok ellenére.
Nem töltöttem túl sok időt a gyengébb Bluetooth kapcsolat módok tesztelésével. Az én telefonomon kívül nagyon sok más Android típus is fel van szerelve aptX HD kodekkel, amit jó hallgatni. A Samsung és Apple felhasználók akik AAC kodeket használnak, el kell dönteniük, hogy az alkalmi hallgatás, és a kritikus hallgatás vezetékes módban milyen arányt képvisel az életében.
USB tapasztalatok:
Ha a hagyományos vezetékes, és vezeték nélküli kapcsolat képesség nem lenne elég, rendelkezésére áll még egy szuper funkció. Talán emlékszik, hogy a T+A Solitaire T dedikált DAC-ot és erősítőt tartalmaz csatornánként. Ezt a lehetőséget úgy használhatjuk ki, hogy USB jelet adunk rá, mint minden más külső DAC-ra. Össze kell kötni a laptop vagy táblagép, esetleg az okos telefon, sőt a zeneszerver kimenetével, és 24 bit 96 kHz PCM jelfeldolgozást élvezhet. Ennek a használat módnak jelentős előnye, hogy olyan elektronikát használ, amit kifejezetten zenehallgatásra terveztek, és megszabadulhat a Bluetooth átvitel hiányosságaitól.
A Solitaire T a Windows számítógépemmel és az Android telefonommal is az elvárt módon működött. További jó hír, hogy megfelelően működött olyan audiofil eszközökkel, mint a Stack Audio, az Euphony, és a Matrix Audio Linux alapú modellek, sőt az Eversolo DMP-A6 Android 11 testreszabott verziója sem okozott galibát. Egyetlen kritikám az, hogy a mellékelt USB kábel meglehetősen rövid, ám a piac tele van megfizethető alternatívákkal mindenféle hosszúságban.
A hangerő beállítást a legtöbb esetben a fejhallgatón kell elvégezi. Az érintés vezérlést meg kell szokni, de ha megtanulja, már jól használható. Kivételt képezett az Eversolo streamer, amelyen szabályozható a hangerő. A leglenyűgözőbb hangzás képet a Matrix Element S párosítás nyújtotta. Hálószobában, vagy irodai rendszerben ideális Simpli-Fi megoldás.
Panaszok? Az Android eszközök többsége a kimenő jelét 48 kHz-re leskálázza. Aktuálisan az USB Audio Player Pro alkalmazás módja, ami kikerülné a leskálázást nem működik jól. Ezt a jelenséget csak Pixel 7, 8, és 8 Pro eszközökön tudom megerősíteni, más Android telefonokon lehet más eredmény. Tudom, hogy egyes DAP-ok, mint a Fiio, Cayin, és Shanling az Android egyedileg módosított verzióját használják a leskálázás elkerülésére.
Értékelés:
A T+A Solitaire T olyan, mint a Porsche 911 Carrera, ami szintén német mérnöki munka, és alap modell a gyártó kínálatában. Egyedi a megjelenés, kivételesen kiegyensúlyozott a hangzás. Ugyan drága, de lényegesen megfizethetőbb, mint a nagyobb testvérei. Furcsa? Igen, de csak olyan tekintetben, ami a legtöbb felhasználónak nem jelent megalkuvást.
Úgy a Porsche, mint a T+A füles esetében találhat konkurens modelleket, amelyek ezt, vagy azt jobban csinálják. Például 0-60 mérföldre gyorsulásuk jobb, vagy az ¼ mérföldes távot gyorsabban tudják megtenni, illetve a hang tekintetében több a mély, vagy más a tonalitás. Ám amikor az emberek túlnyomó többsége kipróbálja a Porsche vezetését, vagy a Solitaire T hangját, képtelen lesz ilyen apróságokra összpontosítani, mert túlságosan le fogja nyűgözni az általuk nyújtott általános élmény.
Írta: John Grandberg
2024 Január 30
Forrás és képek: Darko Audio
Forrás: Audiophile-szalon.hu
