Ahogy azt egy korábban írt DAC8 bemutatómban is leírtam – ez volt az első T+A termék amivel az AVForums foglalkozott – a német gyártó széles skálán épít Hi-Fi komponenseket, amelyek nem az aktuális trendet követik, hanem teljesen egyedi megközelítést alkalmaznak. Ilyen a fejhallgatójuk is, ami ebben a bemutatóban szerepel. Ez az első termékük, amellyel beléptek a fejhallgató piacágba. (azóta a paletta kiszélesedett, és bemutatták a Solitaire P-SE, és a Solitaire T füleseiket – Fordító megjegyzése) Felülről kezdték az építkezést, elsőként a legnagyobb modellt mutatták be a nagyközönségnek. Nem tudom hová tenni ezt a stratégiát, és azt sem tudom, hogy jó ötlet-e sztratoszférában tartozó árkategóriával kezdeni a piaci bemutatkozást. Egy biztos, ennyi pénzért nagyon jónak kell lennie. Csak akkor költ valaki ilyen sokat egy első termékes (csak a fejhallgató üzletágban első termékes, amúgy több mint 40 éves – Fordító megjegyzése) cég fejhallgatójára, ha az mindent elsöprő képességekkel rendelkezik.
Design:
Az első és legfontosabb dolog amit tudni kell, hogy a Solitaire P nem harmadik fél által gyártott OEM termék, amit felruháztak néhány gyártóra jellemző egyedi vonással. Természetesen van külső beszállítótól származó része, mint például az alcantara párna, vagy a fejpárna, de minden más része a T+A saját gyártása.
Az általuk használt planár technológia is eltér a megszokott stílustól. Hallottunk már planár fejhallgató kiválóságokat, mint például az Oppo PM-1, vagy MP-3, és ezek mellett több más gyártó is alkalmazza. Az alacsony tömegű nagy membrán felületre nyomtatott huzalozás a planár mágneses fülesek közös jellemzője. Nem így a Solitaire P. A német gyártó nem huzalozást nyomtat a fólia membránra, hanem a teljes felületre vezető réteget gőzöl fel, ami ugyanolyan hatékony, ha nem hatékonyabb, mint a huzalozás, mivel a felület minden pontjára hat a meghajtás ereje. Nem kevesebb, mint tizenkilenc mágnest tartalmaz, ami egyenletes tér eloszlást biztosít. Ilyen módon a teljes felület mögött homogén mágneses teret lehet kialakítani. Szóval egyedi technológiát alkalmaznak benne.
A meghajtó egységeket nyitott hátfalú alumínium keretbe úgy rögzítik be két gyűrűvel, hogy ne pont tengelyirányba mutasson.
A belső oldalon puha védő réteggel óvják a fólia membránt, ami viszonylag mélyen ül az alcantara párnák külső szélétől. A külső részen egyszerű fém védőrács található. Ez a kijutó és bejutó zaj ellen nem sok védelmet biztosít. Ám ez nem áll messze más gyártók termékeitől, azokat is ugyanúgy lehet halkan hallani még a másik szobából is, de a szomszédokat nem fogja zavarni. A másik szerepe a rácsnak a csatlakozó aljzat rögzítése.
A Solitaire P természetesen vezetékes fejhallgató. Kétféle kábellel szállítják. Az egyik a hagyományos 6,3 mm-es sztereó jack, a másik a kevésbé elterjedt 4,4 mm-es szimmetrikus csatlakozóval van szerelve. Az utóbbi szimmetrikus meghajtást tesz lehetővé kompakt méretben. Rendelhető hozzá XLR csatlakozós kábel is, emellett a piacon lehet találni különböző átalakítókat, ha arra van szükség.
Vizuális megjelenését tekintve semmi díszes elem nem látható rajta, ami esetleg indokolná a magas árkategóriát. Nem tartalmaz különleges alkotó elemeket, amelyek misztikus varázslattal kapcsolódnak egymáshoz. A Solitaire a periódusos rendszer mindenki által ismert elemeiből épül fel, nem kell az űrkutatásban dolgozni ahhoz, hogy felérje bárki ésszel.
Ha ez túl általánosnak tűnik, akkor téved, mert a fejhallgató valójában egy rendkívüli darab, amelyben minden apró részletet pontosan kidolgoztak, csak nem a szokásos nagy hűhóval tálalják. A kivitel hibátlan, minden része tökéletesen illeszkedik, látszik rajta, hogy sok energiát fektettek a projektbe, és nagyon igyekeztek hibátlan terméket tervezni. Ennek egyik leginkább nyilvánvaló jele az, hogy rendkívül kényelmes viselni.
Ez vakítóan nyilvánvaló kijelentésnek hangzik, hiszen ki költene egy olyan eszközre sok pénzt, amit nem öröm a fején hordani? A valóság az, hogy néhány csúcskategóriás fejhallgatónak bizony vannak korlátai komfort fronton. A legtöbbjük egy tonnás, és néhány látvány elem miatt kényelmetlen viseletnek bizonyulhat. A T+A minden buktatót elkerül. Természetesen ennek is van súlya, de ez egyenletesen eloszlik az egyes részek között. A kábelek nem csiklandozzák az arcot meg a nyakat, és elég hosszúak ahhoz, hogy ne kelljen a forrás közvetlen közelébe ülni. Az anti allergén párnák biztosítják azt, hogy meleg nyári napokon (a tesztelés során bőven volt ilyen) ne fülledjen be a bőr. Nem állati eredetű anyagokból készült, ez néhány felhasználónak sokat számíthat. A leghosszabb időtartam öt óra volt, amíg viseltem. Akkor sem azért vettem le mert kényelmetlen volt, hanem mert el kellett mennem.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a T+A Solitaire P-nek van egy kockázati tényezője. Amikor első alkalommal felveszi, azonnal nem akarja majd ledobni a fejéről, de nem fog sem ragyogni, sem csillámport szórni. Minél tovább hallgatja, annál inkább nyilvánvaló lesz, hogy funkcionális ragyogással kápráztatja, nem pedig feltűnő hanggal. Hosszan hallgatható. Annak aki megdöbbenésre, vagy áhítatra számít, nagy eséllyel nem fog tetszeni.
A tesztelés módja:
A legtöbb más fejhallgatóval ellentétben a Solitaire teszteléséhez nem kellett különleges kiszolgáló egység. Kizárólag a Chord Electronics Hugo Mscaler és TT2 kombinációval hajtottam, ami egy SOtM SMS200 Neo (Roon végpontként) kapta a jelet egy Roon Nucleus-ból. A felhasznált formátumok FLAC, AIFF, DSD és néhány más anyag voltak.
A teljesítmény:
Mielőtt belevágnék a hangzás leírásába, kicsit nézzünk szét a piacon, mivel egy ötezer fontos fejhallgatóról beszélünk. A Solitaire P árában két darab Sennheiser HD820, vagy HD800S fülest kap, vagy egy Auralic G2-t Tidal előfizetéssel. Kétszer annyiba kerül, mint egy Grado PS-2000e, ami a legdrágább eddig általam tesztelt fejhallgató volt.
Szóval a T+A drágább, mint a csúcskategóriás fent felsorolt eszközök. És egyet sietek tisztázni, képtelenség, hogy kétszer olyan jó lehessen. Ahhoz, hogy egy ilyen fülest hallgasson, nagyon, de nagyon elkötelezettnek kell lennie. Tovább folytatva az őszinte gondolat menetemet, nem tartom valószínűnek azt, hogy egy csúcskategóriás fejhallgatót bárki beszerez a már meglévő csúcskategóriás rendszere mellé. A Solitaire P inkább azokat célozza, akik a Föld drágább városaiban élnek, de nincs elegendő helyük komoly hangszóró rendszer kiépítésére. Számukra nyújt csúcskategóriás hangzást csekély helyigénnyel.
Alanis Morrisette Jagged Little Pill 25 éves jubileumi kiadása úgy szólalt meg a T+A-ban, hogy elállt a szavam. Életemben először hallottam az All I really want című szám bevezető szájharmonika futama előtt a lélegzetvételt. Ugyanakkor ez volt az első alkalom, hogy a szám átvitele túljutott azon a kissé diszharmonikus élen, amihez korábban hozzá voltam szokva. Jobb is, ha nem próbálkozok a Solitaire technikai tulajdonságaira fényt deríteni, és annak fényében beleásni magam a hangzás boncolgatásába, mert az már nem a zene egészéről szólna. Elég, ha tisztába vagyok azzal, hogy a T+A válaszreakciója elektrosztatikus, de az eszem azt súgja, hogy ekkora basszus létrehozásához kerítés méretű panelre lenne szükség. Ez eddig – óriási különbséggel – a legjobb sík mágneses fejhallgató amit életemben hallottam. Ráadásul ez az első, ami képes volt betartani a technológia ígéreteit, nagyon csekély hátránya mellett.
A leginkább figyelemre méltó tulajdonsága talán az, hogy nem kell keményen hajtani. A Hugo TT2 képes lenne rá, de nem kellett nagy teljesítmény módra kapcsolnom a Solitaire tesztelése során. Ha olyan eszközzel rendelkezik, ami szép hangú, de nem képes nagy teljesítményű meghajtásra, a T+A kiváló választás lehet. A Chord duóval elképesztő párosítás.
Hogy rávilágítsak a különbségre, példának említem az Audio Technica ATH-A2000Z fejhallgatómat.
Ez a zárt rendszerű füles az általános nézet szerint egy igen kiváló darab, majdnem mindenki igényét ki tudja elégíteni hangzásban. Amikor a Solitaire hallgatása után feltettem a fejemre, az kiábrándító volt. Eltűnt a természetes tonalitás, eltűntek a részletek, megszűnt a háromdimenziós érzés, beszűkült az átvitel. Nos, ennyivel jobb a Solitaire. A nyitott hátlap biztosan segíti a hangját, és a legtöbb zenei anyagon ez nagy előny lehet. Ezzel együtt hátrányt jelenthet a külső zajok bejutás lehetősége, illetve az, hogy kihallatszik belőle a zene.
Az is igaz, hogy ezekből a hátrányokból több megtapasztalható már az olcsóbb árkategóriában is. Ami igazán nagy különbséget jelentett számomra minden más eddig tesztelt fejhallgatóval összehasonlítva, az, hogy milyen keveset kér cserébe a lélegzetelállító hangzásért. Viselése kényelmes, és minden zenei anyagot úgy játszik le, hogy nem szedi ízekre a muzsikát. Igazi csúcskategória, ha valaki többre vágyik. Még a Grado PS-2000e-nek is voltak gyenge pontjai, és kiemelte a felvétel hibáit. Ilyen érzésem soha nem volt a Solitaire hallgatása alatt. Talán még a Kudos Titan 505-nél is kellemesebb hallgatni, igazi mestermű.
Értékelés:
Vágjunk a közepébe. Annak ellenére, hogy a T+A első fejhallgatójáról beszélünk, elképesztő a technológia, a design és a felépítés. Ha egy Sennheiserről lenne szó, áradozhatnék arról, hogy mennyivel jobb, mint a többi széria. A Solitaire P azonban ezt nem teszi lehetővé. Ez az általam tesztelt legjobb hangú fejhallgató, ami példátlan abban a tekintetben, ahogy a kimagasló képességeit kidomborítja, és ezzel együtt elrejti a hibáit.
Szóval megéri az árát. A drága szövegkörnyezetből kilépve azt tudom tanácsolni az olvasóimnak, minthogy tegye mérlegre az elvárásait, és a helyet, ahol a zenét hallgatni tudja. A T+A 500 fonttal drágább, mint az általam hallgatott Focal Kanta No.1. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan ingatlanban élek, amelyben lehetőségem van elég hangosan hallgatni ahhoz, hogy a legjobbját mutathassa a hangfal. A reggeli és késő esti zenehallgatáskor a kisebb hangerő miatt le kell mondanom a maximum élvezetről, de az kibírható, mert rövid időről beszélünk. Egy szívdobbanásnyi idő alatt megváltozna a véleményem akkor, ha nem lenne lehetőségem eléggé feltekerni a hangerőt. A T+A Solitaire P csúcsminőségű hangzást biztosít ott, ahol hangfalak használatára nincs mód. Abszolút élvezet a használata. Ha a költségvetése lehetővé teszi, ez a legjobb a kategóriájában.
Rövid értékelés az eredeti nyelven:
Pontozás:
Értékelés:
Írta: Ed Selley
Forrás és képek: AVForums és T+A
Forrás: Audiophile-szalon.hu
