Néha megesik, hogy az elhatározásból döntés lesz, kell egy pár új hangfal. Ilyenkor időt, energiát és pénzt nem kímélve böngésszük a netet, olvassuk a teszteket, fórumozunk majd elmegyünk üzletekbe, meghallgatjuk a kiszemelt példányokat és végül rábökünk az egyikre, hogy azt szeretnénk. Kifizetjük, hazavisszük, kicsomagoljuk, bekötjük és döbbenten tapasztaljuk, hogy a hang kevésbé jó, mint korábban, amikor a boltban meghallgattuk. Mit rontottunk el?
A válasz rendkívül egyszerű, semmit. A legtöbb újonnan vásárolt és kicsomagolt hangsugárzó csak a legritkább esetben tudja valódi képességeit megmutatni az első pillanatokban.
Ahogy például az új autóknál össze kell csiszolódniuk az alkatrészeknek, úgy a legtöbb hangsugárzónak is szüksége van bejáratásra. A legtöbb üzleteben és bemutatóteremben már sok órája üzemelő, bejáratott darabokat használnak és ez önmagában jó dolog, mivel így azok valódi képességeit tudjuk meghallgatni. Ellenben az újonnan kicsomagolt és teljesen azonos típusoknál az első órákban, de még az ezt követő napokban is, csalódást keltő lehet a megszólaló hang.
Miért van szükség a bejáratásra?
Az új hangszórók membránja, pontosabban annak gumipereme és a felfüggesztés további részei, gyakran még túl kemények, a gyártási állapotnak felelnek meg, ezért nem képesek maximálisan teljesíteni. Új állapotukban ezt nem is várhatjuk el tőlük, ahogy például egy új sportautó teljesítmény maximuma sem várható el a gyárból kigurulva, az első pár kilométeren.
A bejáratás előtt álló hangszóróknál feltűnő lehet például a mélyek visszafogottsága, az énekhang elszíneződése (kissé orrhangú megszólalás a középtartományban) és háttérbe szorulása, a magas hangok kissé bántó sziszegése vagy karcos keménysége, de az észlelt tünetek a leírtakon kívül még a legkülönfélébb változatokban jelenhetnek meg. Megeshet, hogy az egyik hangsugárzót kissé halkabbnak vagy hangosabbnak halljuk, a kialakult hangkép “labilis” és nem annyira kiterjedt minden irányba, mint egy már sok órát üzemelő hasonló modell esetében. Néha hallhatunk több, néha viszont kicsit kevesebb közép és magas hangot ugyanannál a zenei részletnél, ami mind-mind a bejáratódás folyamatának egyéni tünete lehet.
Mennyi idő a bejáratás?
Vannak hangsugárzók melyek rövidebb, vannak melyek hosszabb és vannak, amelyek nagyon hosszú idejű bejáratást igényelnek, ami minden esetben teljesen az adott gyártótól függ. Általánosságban azonban kijelenthető, hogy minimálisan 150-200 óra az az időtartam, ahol egy hangsugárzó már képes megközelíteni a véglegesnek mondható hangbeli képességeit. Az általános óraszám viszont csak egy átlagos adat, mivel (és csak a példa kedvéért) egy belépő kategóriás Magnat hangsugárzónál már 30-50 óra üzemidő elteltével sem tapasztalhatunk hallható változást a legelső beüzemeléshez képest, de például egy Sonus Faber Venere még több száz óra működést követően is jól hallható hangbeli javulást képes produkálni. Az utóbbi csak elsőre meglepő, de ha megnézzük, hogy a Sonus Faber a komolyabb hangsugárzóihoz akár 1000 óra bejáratást is ajánl, akkor már nem tűnik annyira soknak.
Mi történik a bejáratás alatt?
A bejáratás nem vudu vagy ördöngösség, de valahogy eddig mégsem készült pontos és tudományos felmérés arról, hogy ez idő alatt az alkatrészek tulajdonságai hogyan változnak és ezek miként befolyásolják a kapott hangot. Pontos mérésekkel mi sem szolgálhatunk, ezért csak általánosságban és a legfőbb paraméterek változásait fogjuk megemlíteni.
A bejáratás ideje alatt a mély hangszórók pereme tovább lágyul, ezáltal pontosabbak és nagyobbak lesznek a kilengések, ami jó hatással van a mélyebb frekvenciákra. A hangszórók mozgó alkatrészei a bejáratás alatt elnyerik végső helyzetüket, ezért gyorsabban tudnak reagálni az elektromos jel változásaira, így a végeredmény kiegyensúlyozottabb teljesítmény és pontosabb hang lesz minden frekvencián.
A mechanikus részeken túllépve, az elektronikai alkatrészekre is hatással van a bejáratás. A hangváltóban található kondenzátorok, tekercsek és ellenállások anyagszerkezetében változások alakulnak ki az elektromosság hatására, így ezek az alkatrészek szintén képesek kisebb-nagyobb mértékben befolyásolni a kapott hangot. Az utóbbi elméleten sokan mosolyognak, mivel a mechanikus változásokat a legtöbben elfogadják, ellenben az elektronikus változásokat már jóval kevesebben. Ezzel kapcsolatban csak annyit említenénk meg, hogy például elég két régóta működő hangdoboz egyikébe a hangváltót egy új, teljesen azonos alkatrészeket tartalmazóra cserélni vagy a hangváltó alkatrészeket újakkal helyettesíteni és máris jelentősen megváltozhat a kapott hang. Ez a különbség idővel csökken és teljesen el is tűnhet, ahogy az új alkatrészek “felveszik a ritmust” a hang visszaáll a régi kerékvágásba.
Hogyan járassuk be hangsugárzóinkat?
Az ideális eset az lenne, ha a bejáratást annak teljes ideje alatt egy olyan hanganyaggal végezhetnénk el, ami folyamatosan lefedi a hangszórók által kiadott teljes hangspektrumot és ehhez folyamatosan a megfelelő hangerőt (teljesítményen) tudnánk biztosítani. Erre általában csak keveseknek van ideje és lehetősége, mivel senkinek nincs kedve naponta 10-20 órában különböző zajokat, sistergést és zörejeket hallgatni. Ráadásul mindezeket olyan hangerőn, ahol a rendes zenehallgatás és nem a halk háttérzenélés történik.
Válogatott zajok helyett természetesen használhatjuk kedvenc zenéinket, melyek szólhatnak ha otthon vagyunk, de akkor is ha például dolgozunk és ezzel az egész procedúra jelentősen felgyorsítható. Ha a saját környezetünk vagy a szomszédok zavarása nélkül szeretnénk mindezt tenni, akkor a dobozokra egy vastag törölközőt vagy takarót teríthetünk, ami elfedi a hangszórókat, ezzel csökkentve a kilépő hangok erejét.
A hangsugárzók bejáratására azonban van egy elterjedt és beváltnak tekintett módszer, amit mi is alkalmazunk a tesztre várakozó dobozoknál.
A hangdobozokat hazacipelve és bekötve az otthoni rendszerbe érdemes meghallgatni pár jól ismert felvételt, melyek hangjához a későbbiekben viszonyítani tudjuk a változásokat. Ezután, ha az erősítőn van rá mód, akkor érdemes azt mono állásba kapcsolni, hogy mindkét dobozból azonos hanghullámok érkezzenek.
Ha ezzel megvagyunk és a hang mono, akkor már csak két dolog van hátra. Az első, a két dobozt fordítsuk szembe úgy, hogy azok a lehető legközelebb legyenek egymáshoz (a védőrács/szövet szinte összeérjen). A második, a hangsugárzópár egyik darabján a bekötött kábel polaritását cseréljük fel. Mindez azért szükséges, mert a mono-vá alakított hangsávokkal és az egyik oldal polaritásának felcserélésével elérjük, hogy az azonos hanghullámok kioltsák egymást. Ezzel a trükkel, a hangerőt még jó magasra tekerve sem lesz bántóan hangos amit hallunk, a bejáratás ideje ellenben lerövidíthető. Pár óra elteltével vagy másnap érdemes a kábelek polaritásán változtatni, vagyis a fordított polaritást visszaállítani, a normált pedig megfordítani, hogy a bejáratás folyamata mindkét hangsugárzónál azonos legyen.
Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a bejáratás utóbbi változatánál a kioltások miatt lényegesen alacsonyabbnak halljuk a hangerőt, mint normál használat vagy zenehallgatás közben, bár a hangsugárzók és az erősítő nagy teljesítményen dolgozik. Érdemes ilyenkor fokozottan odafigyelni, hogy ne hajtsuk túl az elektronikát vagy a hangsugárzókat, ezzel elkerülve esetleges károsodásokat.
A hangsugárzók bejáratásához zenéink helyett használhatunk úgynevezett rózsazajt (amit mi is jobban szeretünk alkalmazni), amely nagy előnye, hogy minden szükséges frekvenciát azonos hangerőszinten tartalmaz, így a bejáratás sokkal hatékonyabb lehet. Természetesen a rózsazajt is lehet hagyományosan (csak elindítva) vagy a korábban leírt (szembefordításos) módszerrel alkalmazni attól függően, hogy kinek mit bír az ingerküszöbe.
A bejáratás folyamata igaz, hogy nem a legegyszerűbb, de nem is a legbonyolultabb dolog, amit a zene vagy a házimozi kedvelőknek érdemes elvégezni. Már pár óra alatt hallható eredményt hozhat, jelentősen javulhat a hangsugárzók és ezáltal az egész rendszer megszólalása. A bejáratást a hangszórók méretétől és funkciójától függetlenül érdemes mindig elvégezni, az apróbb polcsugárzóktól kezdve az álló dobozokon keresztül, egészen a mélysugárzókig, mert a végeredmény néha egészen megdöbbentő lehet.
Természetesen a bejáratást nem csak sztereó eszközöknél és két darab hangsugárzóval lehet elvégezni, hanem teljes házimozi rendszereknél is ajánlott. A center kivételével szintén lehet alkalmazni a “szembefordításos” módszert, de a hangsugárzókat a végleges helyükön elhelyezve használhatjuk a mono konverter és az “all channel stereo” vagy “all channel music” lehetőségek kombinált variációit is a bejáratás ideje alatt.
A bejáratás műveletét nem csak az újonnan vásárolt hangszóróknál érdemes elvégezni, hanem akkor is, ha például hangsugárzóink hosszabb ideig (akár csak pár hétig) használaton kívül voltak. Ilyenkor már egy rövidebb, pár órás “etap” képes akár jelentősen javítani a megszólaláson. A napi használatban lévő dobozaink szintén megérdemlik a törődést, ezért érdemes azokat is havonta egy alkalommal és nagyjából egy óra időtartamra rózsazajjal “átjáratni”, mivel ez sokszor jó hatással lehet az “ellustult” hangtartományokra.
Forrás: AV-Magazin.hu
