Vannak cégek, akik makacs módon ellenálltak a készülékeik megjelenési formájának módosításának, ezek közül volt egy az Audio Research. Évtizedek óta jellegzetes formavilágukon alig tudott még az olasz designer stúdió is változtatni. El tudja képzelni a sokkhatást, ami akkor ért minket, amikor az új integrált erősítőjüket hatféle választható színben harangozták be?
5198 fontos árával az Audio Research I/50 belépő kategóriás 50 wattos integrált erősítőnek minősül, legalábbis náluk. Színpaletta ide vagy oda, természetesen választható belőle teljesen fekete, vagy ezüst kivitel is azok számára, akik a hagyományos Audio Research megjelenés hívei. Aztán a szabad gondolkodású felhasználók eljátszadozhatnak a fehér, piros, kék, sőt sárga színekkel azt szem előtt tartva, hogy a csövek alatti fedőlap minden esetben fekete marad.
Egy kis kalandozás:
Az olasz ihletésű behatás mellett az ARC természetesen a hangzás iránti lelkesedését is fenntartja, de sok minden változott a megjelenés mellett. A kezelési útmutató fedél terve kör elrendezésben mutatja a színpalettát. A honlapjukon a színes intro hajaz a DeLongi készülékek kedvcsinálójára.
Miközben az Audio Research továbbra is épít készülékeket az abszolút elkötelezettek számára, gondolok itt a REF320 nemrég bemutatott végerősítőre, az I/50 új vásárlóközönség bevonzását célozza. Akik eddig csak álmodoztak a márkanévről, de nem engedhették meg maguknak, azok számára végre ez egy elérhető integrált erősítő.
Trendi teljes funkciós távvezérlő, minimális üzembe helyezési előkészület. Csak az elektron csöveket kell a helyükre dugni. Három darab 6922, és a 6550WE push-pull elrendezésben, ez pillanatok műve. Két csavarral lekapja a védő rácsot, helyére tolja a sorszámozott csöveket, és kész. A védő rácsot sem kötelező visszaszerelni, ha szereti nézni az elektroncsövek izzását.
A bias beállításra nincs szükség, gyárilag be van állítva, sőt nem is lehetséges, a kezelési útmutató pedig azt kéri, hogy ezt képzett műszerész végezze. Ez gátat szab a hobbistáknak, akik más KT szériás csövekkel szeretnének kísérletezni, szóval, ha ez a vágya, az sajnos nem fog teljesülni.
A hátlap csatlakozó kínálata átlagos, nem kell veteránok tapasztalata a források bekötéséhez. 4 és 8 ohmos hangfal kimenetek mellett három RCA és egy XLR szimmetrikus bemenete van. Két csavaros fedéllel lezárt nyílásba lehet a Phono és a DAC modulokat betolni. A lemezjátszó előerősítő modul 700 font, a DAC pedig 1500 font plusz költséget jelent. A Phono modul az S1 bemenetet alakítja át, és az I/50 automatikusan felismeri beszerelés után.
Flexi Lexie:
Amiben az Audio Research I/50 nagyon különbözik minden elődjétől az a kezelés és a megjelenítés módja. Mivel teljes funkciós a fém távvezérlője, azon minden csak egy gombnyomás, de az előlapon más a helyzet. Egy nyomógomb, és két forgató gomb van rajta mindösszesen. A nyomógomb a be/kikapcsolásra szolgál, a forgató gombokkal pedig bemenetet választhat, illetve hangerőt szabályozhat. Újdonság a fejhallgató kimenet. A hangerő gomb megnyomásával a csendesítés funkció vezérelhető.
Bekapcsolás után 50 másodperces késleltetés kezdődik, amely alatt a kijelző csövek visszaszámolnak. A két kijelző S1, S2, S3, BL megjelenítéssel mutatja az aktuális forrást. Az S1 kijelzés PH-ra változik, ha van beépített phono modul. A DAC kijelzésekről nincs információ, még fejlesztés alatt áll az egység. Elvileg ez nem csökkenti az analóg bemenet kínálatot, hanem hozzáadja majd a digitális lehetőségeket.
A kikapcsolt állapot kijelzés módja érdekes. Mindkét Lexie egyetlen pontot jelenít meg készenlétben. Az Audio Research nem javasolja, hogy rövid be és kikapcsolási periódussal játszadozzon vele. Legalább 3 percnek kell eltelnie a kikapcsolás után az újbóli bekapcsolás előtt, és fordítva.
Ellenállhatatlan első pillanatok:
A teszt kezdetén elkápráztatott az I/50 a képességeivel. Mint azt kiderítettem, az Audio Research is Wilson Sasha DAW, és SabrinaX hangfalakkal hallgatva teszteli a fejlesztéseit, így talán kevésbé meglepő. Azt viszont elfelejtettem, hogy milyen érzékeny a Wilson. Paul kollégám figyelmeztetett rá, hogy az 50 W teljesítmény nem elegendő például egy olyan „éhes” típusú 1000 font árú hangfal meghajtására, mint a Magnepan LRS. Ám az általam is használt érzékeny Sasha DAW-hoz még éppen elegendő. Szóval mindenképpen hallgassa meg a saját hangfalával párosítva az I/50-et, hogy kiderüljön, tudja-e uralni azt. (Csöves erősítőről van szó, és ezek bizony hangfal érzékeny darabok – fordító megjegyzése) A fejhallgató kimenete sokféle füles meghajtására kiváló, de a csúcs Audeze modellekhez nem javasolt.
Be kell vallanom, hogy kb. 15 órán át hallgattam egy huzamban, egymás után cserélgetve a lemezeket mikor megérkezett hozzám, annyira tetszett. Igazság az, hogy a kritikus meghallgatás után élvezni is akartam a hangját saját örömömre, mielőtt vissza kellett küldenem.
Az XLR bemeneteihez csatlakoztattam a Marantz CD12/DA12 lejátszómat. Számomra ez a készülék minden idők legjobb hangú CD lejátszója. Lou Rawls At Least (Bluenote CDP 7 91937 2) számát hallgatva talán nem ez volt a leg élet hűbb bemutatás módja Dianne Reeves és Lou énekhangjának, de tökéletesen voltak elhelyezve a térben. Régi mentoraim, Dave Wilson, és az Infinity-nél dolgozó Arnie Nudell útmutatásaira hagyatkozok a mai napig. Mindketten azt tanították nekem a sztereó képalkotásról, hogy ha a színpad ábrázolás jó, a végső hallgatói élmény megítélése már a kifinomult részletek kidolgozásán múlik.
Merüljünk bele a részletekbe:
Megtippelni sem tudom, hogy hány órán át hallgattam már a Sasha DAW hangfalaimat, de azt tudom, hogy ritkán hallom ilyen varázslatos módon eltűnni őket. A színpad szélessége túlmutat a hangfalak távolságán, faltól falig tart. A mélysége pedig a legnagyobb, annál, amit valaha hallottam. A tengelyiránytól eltérő hallgatási pozícióban is megmarad a háromdimenziós kép, az énekesek egy centit sem mozdulnak. Az énekhang csodálatos. Rawls mély orgánumának apró részletei feltárják az I/50 nyílt, áttekinthető ábrázolás módját. Mikor Reeves kristály tiszta hangjával csatlakozik hozzá, libabőrös lettem.
Fordult már elő olyan, hogy hat órán át ismétlés módban hagyta a CD lejátszóját? David „Fathead” Newman szaxofon szólói olyan valósághű módon, gyönyörű testességgel szólaltak meg, hogy ez történt velem. Ismerem a hangszer valódi hangját, mert éveken át hallgattam, ahogy a fiam a szaxofonján gyakorol. Ha jó hangfalra köti, az Audio Research I/50 hasonló élményben fogja részesíteni. Akármilyen limitáltnak is tűnik abszolút értelemben az erősítő 50 wattnyi teljesítménye, a megfelelő hangfallal párosítva ez is elegendő lehet.
Mivel az I/50 420×350 mm-es alapterülete nincs messze egy modern, stílusos lemezjátszótól, jó ötletnek tűnt, hogy a Pro-Ject X1 legyen a forrás, miközben kipróbálom néhány más hangfal típuson az integrált erősítőt. Keb Mo Peace… Back By Popular Demand (Okeh/Epic EK93687) számát meghallgattam Falcon Acoustics LS3/5A, Tannoy Autograph Mini, és JBL 431M hangfalakon is. OK, az Audio Research egyik vezető embere, Dave Gordon elmondta nekem, hogy az I/50 finom hangolásához 25K feletti Wilson hangfalat használt, de lássuk be, nem életszerű, hogy tízszer drágább hangfallal fogják párosítani.
The Times They Are A-Changin című számban a zongora olyan csábítóan édesnek tűnt, mintha egy 300B-vel épített triódás erősítőt hallgatnék, de a People Got To Be Free című szám basszusa, és ütős hangszerei megmutatták, hogy elegendő erő lakozik benne még egy kisebb monitor meghajtásához is. A monitor hangfalakat mélysugárzó támogatás nélkül hallgattam. A Sasha tátongó mélységével nem versenyezhettek, de éppen elegendő mélytartalom állt elő velük is az élvezetes zenehallgatáshoz.
Ritkán van rám ekkora hatással egy új készülék, de amint lesz rá elegendő pénzem, és helyem, rendelni fogok magamnak egy Audio Research I/50 integrált erősítőt, mert ez a csoda nem három napig tart. Mi az egyetlen hátulütője? Ki kell választanom a színét.
Hi-Fi News ítélet:
Nem voltam felkészülve arra, amit tapasztaltam vele kapcsolatban. Azt hittem, hogy egy újabb közép árkategóriás 6550 végfok csövekkel épített integrált erősítővel lesz dolgom. Az Audio Research viszont olyan zeneiséget adott neki, ami úgy érzem, hogy újabb ötven évre előre vetíti a jövőjüket a sok új vásárlóval. Az I/50 kiváló integrált erősítő, ami új aranykor hírnöke lehet.
Rövid Audio Research integrált erősítő történelem:
A híres amerikai gyártó hosszú ideig ellenállt az integrált erősítő gyártás csábításának. Csak 1966-ban mutatták be az elsőt. Amikor a CA50 megérkezett, erősen hajazott a formaterve az előerősítőikre. Aztán a vásárlók nyomására később követte a VSi55 (2004), a VSi60 (2008), a félvezetős DSi200 (2010), és a GSi75 (2016). Figyelembe véve azt, hogy a fennállásuk ideje alatt több mint tízszer ennyi előerősítőt és végfokot fejlesztettek, és dobtak piacra, világossá válik, hogy a cég a komponens rendszerekre helyezi a hangsúlyt. A 2020-as években viszont úgy érezték, hogy szükség van egy megfizethető készülékre, így született meg az I/50 hosszú várakozás után. A formatervben olasz tervezők munkája is benne van, mert akkor még a cég a McIntosh Group családjához tartozott. Amikor 2021-ben a saját lábukra álltak, az I/50 minden alkatrészének gyártása visszakerült az USA-ba, de megtartották a színválasztékot, hogy friss vásárló közönséget szólíthassanak meg. Minden fontos funkció belekerült, jól néz ki, és ideális az ergonómia. Az új széria a hierarchiában a Reference és a Foundation modellek alatt foglal helyet. Vajon vannak-e további terveik? Lesz előerősítő és végfok kombináció, esetleg mono blokk testvére? Álmodozhatunk ilyenekről is? A választ csak ők tudják.
Mérési eredmények:
Az I/50 nem csak nagy teljesítményű csöves erősítő, de nagyon ravasz módon a modern éra 2 V-os vonal kimeneti szintjéhez tervezték. Az integrált erősítők esetében tipikusnak nevezhető a 35-45 dB teljes erősítés, amelynél ez a jelszint relatív gyorsan eléri a torzítás határt, ha jobban feltekeri a hangerőt. Itt erről szó sem lehet. Az I/50 erősítése +19,5 dB az XLR bemenetről a maximális hangerő beállításban. Ez kiválóan illeszkedik az új források jelszintjéhez, mert az erősítő 2150 mV értéken éri el a teljesítmény maximumot (50W) a 8 ohmos kimenetén. Ez a stratégia kéz a kézben jár az extrém alacsony zajszinttel (-78 dB vagy 0,13mV), és a kimagasló 92,8 dB A-súlyozott jel/zaj viszonnyal. Ilyen értékeket még egy nagyon jól megtervezett félvezetős erősítő sem tud produkálni.
Ettől függetlenül az I/50 továbbra is megmarad 6550 bázisú erősítőnek, egy félvezetős teljesítményben tudhat nála többet. A 6550 tetróda, amit gyakran felcserélnek a KT88 típussal, ám jelen esetben ezt a gyártó nem javasolja. A valós kimeneti teljesítmény fedi az Audio Research ígéretét, mert 2×58 W a 8 ohmos, és 2x55W a 4 ohmos kimeneteken.
A headroom dinamikus terhelés mellett 68W, 63W, 66W, és ismét 66W a 8/8 ohm, a 4/4 ohm, a 2/4 ohm illetve az 1 / 4 ohm kondíciók esetén, ahol az első érték a terhelés mértéke, a második pedig a kimeneti csatlakozás. A maximális kimeneti áram 8,1 A. (8 ohm fekete, 4 ohm piros, 2 ohm kék, 1 ohm zöld)
Az Audio Research I/50 kimeneti impedanciája 1 ohm alatti értékről 6 ohmra emelkedik 20 kHz értéken, ami egyes hangfalakon kis mértékben csökkentheti a magas tartományt (-2,9 dB 20 kHz 8 ohmos kimeneten, és -4,8 dB 20 kHz ha az impedancia leesik 2 ohmra). Ezzel párhuzamosan természetes jelenség a torzítás növekedése. 0,15% 1 W, 0,5% 10 W, és 0,9% 50W teljesítményen széles sávon.
Írta: Ken Kessler
Mérés: Paul Miller
Forrás: HiFi News magazin Október
Képek: HiFi News/Paul Miller
Forrás: Audiophile-szalon.hu
