Aznap többféle rendszerben is alkalmam volt meghallgatni a DAC9-et. Olyannyira meggyőzőnek találtam, hogy másnap kértem egy vizsgálati mintát. Akik régóta ismernek, tudják rólam, hogy erősen analóg párti vagyok, de ennek a digitális eszköznek a képességei komolyan megleptek. A DAC9 már egy ideje a piacon van, de eddig valahogy elkerülte a figyelmemet. Az agyamnak az a része, amely az audiofil fantáziámat vezérli, valami hasonló képet alkotott az analóg konverzió módjáról, de kíváncsi voltam rá a saját rendszeremben. A baj csak az volt, hogy az Audio Research DAC9 népszerű darab, ezért várnom kellett, amíg elérhetővé vált a minta. De ahogy mondani szokás, a jó dolgokra érdemes várni.
Általános bemutatás:
A DAC9 az Audio Research Foundation sorozatának tagja, amit ugyanaz a csapat tervezett, aki a Referencia szériáért felelős. Soha nem hallgattam Reference készüléket, de rengeteg pozitív véleményt olvastam róluk. Ezekkel a komponensekkel kapcsolatban mindenki úgy beszél, mintha természetfeletti képességeik lennének.
A DAC9 elektroncsöves analóg szekcióval rendelkezik, amely 6H30 csöveket használ, és ezt kombinálja a legújabb DSD és 384 kHz-es PCM digitális dekóderrel. Teszi mindezt figyelemre méltó zeneiséggel.
A gyártó két külön jelfeldolgozás útvonalat használ a PCM 384 kHz-es, illetve a DSD64 és DSD128 jelek átalakítására. Ez biztosítja az alacsony torzítást, és a tiszta hangzást. A PCM jeleket 384 kHz-re fel lehet skálázni, és többféle digitális szűrésmód választható.
A DAC9 aszinkron USB bemenettel is rendelkezik, a felülvizsgálati időszak nagy részében én ezt használtam. Ezen kívül van még koaxiális RCA és BNC, AES/EBU, és Toslink optikai. Az Audio Research állítása szerint úttörőként ők alkalmazták elsőként a csatornánkénti quad DA konvertert, amely monó szimmetrikus módban dolgozik. Ez az elrendezés fokozza a dinamika tartományt, és csökkenti a zajszintet.
A megjelenés:
Az audiofil társadalomban elfogadott tény, hogy az Audio Research készülékek leginkább csak az Audio Research készülékekre hasonlítanak. Bár a DAC9 rendelhető fekete színben, számomra csakis az ezüst jelenti a gyártó hagyományos megjelenés formáját. Az előlapját nagy hordfülek uralják két oldalon. Meglepetésemre a DAC9 mindössze 14 font súlyú, ezért kicsit túlzásnak tűnik, de minden esetre megkönnyíti az állványba helyezést.
Könnyen leolvasható vákuum fluorescent kijelzője alatt hat kezelő gomb található. A mindennapi használathoz szükséges funkciók akár ezeken keresztül is elérhetők, de van olyan, ami csak a távvezérlővel lehetséges. Ilyen például a HOURS gomb, ami a cső üzemórát jeleníti meg. Az Audio Research azt javasolja, hogy 4000 üzemóránként cserélje a csöveket. A távvezérlő teljes funkciós, azaz minden elérhető általa.
Az Audio Research DAC9 modern digitális konverter. A legújabb digitális technológiát ötvözi az elektroncsöves előerősítéssel, ami a hangminőségét alapvetően meghatározza.
A rendszerbe építés:
Ahogy megérkezett, azonnal kicsomagoltam, és betettem a rendszerembe. Arcici Suspense állványra helyeztem el, a saját félvezetős referencia EMM DA2 konverterem helyére. USB kábel csatlakozást alkalmaztam a számítógép bázisú zenei szerveremről. A szerveren a Foobar2000 és a JRiver Media Center programokat használom az otthoni hálózatomhoz csatlakoztatott külső tárolókról a fájl alapú lejátszáshoz. Ezen kívül időnként néhány 5-inches fényes lemezt is megpörgettem az OPPO UDP-203 BluRay lejátszómmal, amelynek a koaxiális RCA kimenetét csatlakoztattam a DAC9 hátlap bemenetéhez.
A DAC9 analóg kimeneteit a Nagra Classic Preamp előerősítőmhöz csatlakoztattam, amely egy Passlabs X250.8 végerősítőn keresztül hajtja meg a Sound Lab Majestic 545 elektrosztatikus hangfalaimat. Annak ellenére, hogy a hangfalaimra a gyártó 32 Hz alsó határfrekvenciát adott meg, két darab aktív SVSound SB16 Ultra mélysugárzóval támogatom őket. A mélysugárzó 16 inches drivert tartalmaz, amelyet 1500 W beépített erősítő teljesítmény szolgál ki, és eléri a 16 Hz alsó szubszonikus határfrekvencia értéket -3 dB-en.
A kábelezésem Kimber Cable. Carbon 8 összekötők, Carbon 18 XL hangszóró kábel, Ascent hálózati kábelek és Select Copper USB kábel. A meghajtó készülékeimet az akkumulátoros Goal Zero Yeti 400, a végerősítőimet pedig a Goal Zero Yeti 1000 látja el energiával. Nap közben ezeket használom, este pedig a normál hálózati feszültségre csatlakoztatom a rendszeremet Virtual Dinamics aljzatokhoz. Az aktív mélysugárzóimat Chang Lightspeed ISO9300 látja el energiával közvetlenül a normál hálózatról.
A hallgató szobám akusztikus csillapító elemeket tartalmaz az első falon, a mennyezeten és az oldal falakon is. Ezek mellett egy LP tároló polc támogatja a csillapítást. Általánosan beszerezhető normál szőnyegem van a helyiségben. A falak akril-latex bázisú kék festést kaptak, mert a Psychology Today szerint a kék szín kellemes komfort érzetet nyújt, és segít az ellazulásban.
A hang:
Most, hogy már mindent tud a rendszeremről, remélem ez jó tájékoztatást ad majd a hallgatási élmény beszámolóm alapos megértéséhez. A rendszerem nagyon leleplező, de még nem nevezhető ezoterikusnak. Véleményem szerint tökéletesen alkalmas arra, hogy megmutassa a DAC9 minden szonikus jellemzőjét.
Az Audio Research DAC9 ára 8500 dollár. Igencsak meglepett, amikor meghallgattam. A hangja alapján drágábbnak gondoltam. Az én referencia DAC készülékem több mint háromszor drágább, de nem találtam hatalmas különbséget. Képzett audiofilként természetesen érzékelek eltéréseket, de ezek nem nagyon nagyok. Talán ezért is szerettem volna olyan nagyon itthon meghallgatni.
Mahler Symphony No. 2 „Resurrection” David Zinman vezényli a Zurich Tonhalle Orchestra nagyzenekart. A DAC9 nem egyszerűen feledtette velem a referencia konverterem hangját, de felidézte bennem az élményt, amikor élőben hallgattam ezt a zeneművet. Soha nem volt olyan érzésem, hogy a konverter belezavarodott volna Mahler komplex képeibe. A referenciámmal összehasonlítva talán a női szólisták még jobban is hangzottak. Úgy vélem, a DAC9 igazi erőssége a közép tartomány bemutatás módja. Amikor Julianne Banse, vagy a svéd Anna Larsson énekelte a negyedik szakaszban a dalát, úgy éreztem, hogy a DAC9 egyenesen az én hangfalaim képességeihez lett tervezve. A hatalmas színpadon szépen rendezett el mindenkit, és érzékeltette a nagyzenekar gigantikus méretét.
Igen, a DAC9 nagyon jól ragadta meg Mahler művészetét, de tudnia kell, hogy nem ez a kedvenc darabom tőle, ám ennek felvétele szól a legjobban a gyűjteményemben. Imádom a lehetőséget, hogy egyszerűen betárcsázom a választásomat, és a rendszerem szállítja az eredetihez hasonló élményt. Ez a szimfónia egyike azoknak, amelyek jól tolmácsolják Mahler komor hangulatát, és ezt a nagyzenekar csodálatos bemutatás módjával kombinálja. A darab hallgatása közben a DAC9 a húrosokat párját ritkító módon, csodálatosan ábrázolta. Megmutatta a sok mikrofonnal készített DSD felvétel előnyét.
A mestermű hallgatása közben a dekóder bizonyította a kiváló mély és magas átvitelét is. Annak ellenére, hogy a sávszélessége nem éri el az én referencia félvezetős készülékem határait, a lágyítás mértéke nem jelentős. Úgy vélem a legtöbb audiofil zenerajongó boldogan cseréli majd el az extrém széles átvitelt a zenei élethű bemutatás módra. A középtartománya minden pénzt megér. Az elektroncsövek hangja pedig bevonja a hallgatót a zenébe.
Az Audio Research DAC9 ének és vonós hang reprodukciója nehezen felülmúlható. A basszus, a fúvósok és a cintányérok hangját megfosztja a lappangó digitális íztől, a hangszereket és az énekhangot a maguk valóságában, érzelmeikkel együtt szólaltatja meg a szobában. Olyan jól végzi ezt a feladatot, mintha csúcskategóriás készülék lenne. És igen, egy referencia DAC magasban olyan, amiben jól hallható a digitális átvitelben rejlő összes potenciál. Képes felfedni a feldolgozás módját, és előásni a legapróbb részleteket.
Nem titkolom, hogy folyamatosan hallgatom a metálnak nevezett műfajt is. Napjainkban minden eddiginél több fiatal rock zenész választja ezt a műfajt. Akikkel beszélgettem, elmondták nekem, hogy azért teszik, mert itt lehetővé válik az egyedi technikájuk bemutatása. A hangerő és a torzítás, amit a Black Sabbath az 1960-as években megteremtett, számtalan modern ágat hozott létre.
Van egy 1980-ban alakult montreali zenekar, aminek Voivod a neve. Metált játszanak punk felhangokkal, használják a progresszív rock ritmus váltásait, és alkalmaznak atonális gitár akkordokat rengeteg triplázással. A dalszövegeik poszt apokaliptikus irodalomból, politikai és tudományos fantasztikumból is merítenek témákat. Tudom, hogy ez leírva furcsa, de maga a banda jó zenét játszik. A legtöbb rajongójuk progresszív metál stílusúnak tartja a zenéjüket. A gitárosuk 2005-ös halála után is, a mai napig adnak ki szerzeményeket, ami jól bizonyítja a vonzerejüket.
2013-as albumuk a Target Earth, amit gyakran hallgatok Foobar2000-en keresztül 16bit/44,1 kHz felbontásban a zene szerveremről. Bonyolult hangszerelésük jó teszt bármelyik csúcskategóriás hangrendszerhez, mert komoly terhet ró a DAC-ra, és a végfokokra. Az énekhanghoz zengető van hozzáadva, hogy úgy szóljon mint egy arénában, de a hangszerek hangja nagyon kevés utó feldolgozást kapott. A dob dübörög, a basszusgitár brummog, a szólógitár pedig szét akarja tépni a hangfalat nagyobb hangerősségen. Ezek igenis pozitívumok, tekintetbe véve a metál műfaj jellegzetességeit.
Az énekhez hozzáadott visszhang ellenére az Audio Research DAC9 szépen kiemeli a tomboló banda zajából, és középre helyezi a színpadon. Az átvitel számomra úgy tűnt, hogy mindent kiad magából a rendszerem, amire csak képes. Az énekhang jól érthető, könnyen oda tudok rá figyelni. A DAC9 számára a hangszerek szétválasztása sem okozott gondot a nagy hangzás térben. Őszintén bevallom, hogy megnehezítette a dolgom a kritikus hallgatás során, mert sokkal szívesebben hallgattam volna az egészet, mint az egyes részleteket. Az album maga kiváló minőségű felvétel, nagyon jó sztereó képalkotással keverve.
Nehéz lenne nem kihagyni a DAC9 bemutatójából a hatalmas térábrázolást. A színpad a hangfalak közé, körül, és mögött is jelen van. A háttér vokálok általam nem ismert technikával töltötték be a teret, a vezető énekhang pedig a hangfalak síkja mögött pontosan középen foglal helyet, mintha háromcsatornás lenne a felvétel. A cintányér hangja zárt helyről szólt a becsapódás pillanatában, majd szétáradt a térben mindenfelé. Hatalmas élmény volt hallgatni ezt a lemezt az Audio Research ábrázolás módjával. A szó szoros és átvitt értelmében is.
Értékelés:
Kicsit restellem, hogy eddig nem foglalkoztam az Audio Research DAC9 konverterrel. Egyetlen mentségem az, hogy nem értesültem a meglétéről addig, amíg el nem látogattam a World of McIntosh Townhouse-ba, ahol a Sonus faber újdonságok bemutatóján vettem részt. Véleményem szerint a DAC9 jelenléte a bemutató elektronikákban is hozzájárult az aznap hallott kiváló hangzáshoz. Maga a készülék már egy ideje a piacon van, mivel az Audio Research nem cseréli gyakran a modelleket. Ha csúcskategóriás rendszert épít, a DAC9 mindenképpen szerepeljen a lehetséges készülékek listáján. Még akkor se vesse el a gondolatát, ha ennél magasabb árkategóriában keresgél, mert jóval drágább készülékekkel is képes versenybe szállni.
A DAC9 kihasználja az elektroncsövek által nyújtott hangzásbeli előnyöket. A középtartomány bemutatás módja az erőssége. Annak ellenére, hogy az átviteli tartomány szélsőségeinek hiányosságát ráolvastam, ezt nem feltétlenül kell negatívumként venni, hiszen organikus hangzás módja sokakat zenehallgatásra fog csábítani. A hangja nagyon muzikális, és az átvitele bőven elegendő a nagyzenekar élethű megszólaltatásához. Minden hangszerhang valósághű, mert ilyen a természete. Nyilvánvaló, hogy a zenei stílusú bemutatás módra van hangolva, ami az érzelmeket és a mondani valót helyezi előtérbe, és nem a szélsőségeket. Mintha az Audio Research tervezői egy kis varázslatot is beépítettek volna az elektronikába. Ajánlott vétel.
Pontozás:
Írta: Tom Lyle
2020 Március
Forrás és képek: Enjoythemusic.com és Audio Reasearch
Forrás: Audiophile-szalon.hu
